195095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élelmezési célra alkalmas sókészítmények előállítására
195095 1 A találmány tárgya eljárás élelmiszer-adalékanyagként, konzerválószerként, gyümölcsízű folyadékokhoz ízesítőként, sütőporként vagy egészség fenntartására alkalmas készítményként felhasználható sókeverékek előállítására. Ismeretes az, hogy az emberi táplálkozásban nagy a kalcium- és főként a nátrium-felesleg, viszont kevés a kálium és a magnézium az élelmiszerekben. Ez felesleget vagy hiányt, sőt gyakran betegséget is okoz a szervezetben, ilyen a szélütés, szívaritmia és bizonyos esetekben a szíveredetű hirtelen elhalálozás. A vfzh.ajtp. gyógyszereket széles körben használják a ma'gas vérnyomás kezelésében, tvzek ,c$ökkentik â szervezet nátriumsó ter(hejé'sét azáltal, hogy fokozzák a vizeletkiv'álasWást; de ugyanakkor ezzel egyidejűleg a kálium-, a magnézium- és a hidrogén-ionok kiválasztását is fokozzák. A leggyakrabban használt diazid-típusú vízhajtók egyidejűleg csökkentik a kalcium kiválasztást is. Ez a jelenség különösen egy kiegyensúlyozatlan nátrium-, kalcium-, kálium- vagy magnézium- sóháztartással párosulva gyakran kálium-, magnézium- vagy hidrogénion-hiányt okoz, ún. alkalózis, és a kalcium fölös és káros felgyülemlése lép fel a szervezetben. Az alkalózis különösen káros, mivel tovább csökkenti a kálium és magnézium egyébként is alacsony koncentrációját a vérben és egyéb sejtenkívüli testfolyadékban. A vér vagy egyéb sejtenkívüli testfolyadék kálium-, magnézium- vagy hidrogén-ion koncentrációjának csökkentése és a kalcium koncentráció növekedése tovább növeli a szívaritmiák és miokardiális károsodások pl. szívinfarktusok gyakoriságát. A kálium adagolása önmagában azonban nem vált be pl. a szívaritmia megelőzésében, különösen akkor, ha a beteg egyidejűleg magnéziumhiányban is szenved. A.kálium adagolása önmagában a vizsgálatok szerint növeli, a magnéziumhiányt minden káros következményével együtt. Ha pedig csak magnéziumot önmagában adagolnak, akkor még káros kálium-koncentráció csökkenés is bekövetkezhet a sejten kívül, ha a megnövelt magnéziumszint miatt aktiválódott nátrium-kálium-adanozin-trifoszfatáz káliumot szállít a sejtekbe. Továbbá a túl magas nátriumion-szint fokozza a kálium és a magnézium kiválasztását a vizeleten keresztül. Ha a beteg egyidejűleg alkalózisban szenved, akkor még a kálium vagy magnézium együttes adagolása is hatástalan lehet a szívaritmia és a szívizom károsodásának megelőzésében. Az alkalózis pedig még súlyosabbá válhat, mivel számos fiziológiailag elfogadható kálium- vagy magnéziumsónak lugosító hatása van. A hidrogénion-koncentráció növekedése önmagában káros kálium és magnéziumcsökkenést okoz a sejten belül, hacsak nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű kálium- vagy 2 2 magnézium-ion a sejten kívüli területből, például az emésztőtraktusból. Ismeretes az, hogy a nátrium felesleges mennyiségének kiegyensúlyozására olyan sókeveréket használnak, amelyben a nátriumot részben vagy teljesen más sókkal helyettesítik. Ezek a nátrium ízét hivatottak pótolnj. A kálium- vagy a kalciumsókat használják általában pótanyagként. Ilyen, egyik főalkotórészként kalciumsókat tartalmazó sókészítményt ismertet pl. a 166 966 sz. magyar szabadalmi leírás. A kalciumsók használata azonban nem célszerű, mivel tovább növeli a szervezet egyébként is túl nagy kalcium-terhelését. A káliumsók használata önmagában azért nem megoldás, mivel azoknak gyakran keserű és kellemetlen utóízük van. A 60 107 számú finn közzétételi iratban (ami megfelel a 2015 864 számú brit közzétételi iratnak) olyan sókeveréket javasolnak, amely 50—65 tömeg% nátrium-kloridot, 20— 40 tömeg% kálium-kloridot és 5—20 tömeg% magnézium-kloridot vagy -szulfátot tartalmaz. Ha ezt a sókeveréket a közönséges asztali só helyett használják, akkor lehetséges a nátriumsó terhelés csökkentése, ugyanakkor a kálium- vagy a magnéziumszint növelése is. Ez a sókeverék azonban nem kielégítő, fnivel nem ismerték fel a hidrogénion-koncentráció csaknem döntő szerepét a kálium- és a magnézium-anyagcserében. Ezenkívül a 60 017 számú finn közzétételi iratban ismertetett sókeverékben magnézium-szulfátot vagy magnézium-klorid-hidrátot kell alkalmazni. Ennek főleg az az oka, hogy a többi magnéziumsó nem eléggé oldható vízben. A magnézium-klorid rendkívül higroszkopos, a magnézium-szulfátból pedig meleg állapotban a kristályvíz hamar felszabadul. Emiatt ez a keverék könnyen vesz fel vizet és összetapad. A találmány célkitűzése olyan eljárás sókeverék előállítására, amely természetes úton megakadályozza a kiegyensúlyozatlan nátrium-, kalcium-, kálium- és magnéziumszint hátrányait és bizonyos vízhajtó gyógyszerek ártalmait, emellett azonban íze és fizikai tulajdonságai az emberi ízlés számára elfogadhatók. A találmány tehát olyan eljárás, amely fiziológiailag elfogadható sókeverékek előállítására vonatkozik, amely disszociálható kationok alakjában magnézium-, kálium-, nátrium- és hidrogén-ionokat tartalmaz. Az említett ionok összes moláris mennyiségére számítva a magnézium-ionok mennyisége 1 — 80 mól%, a kálium-ionoké 2—90 mól%, a nátrium-ionoké 0—80 mót% és a hidrogén-ionoxé 0,5—80 mól%. A találmány szerinti eljárással készült sókeverék használatával — az asztali só vagy egyéb étkezési célra használt sókeverék helyett — meg lehet akadályozni a kiegyensúlyozatlan táplálkozásból származó elektrolitegyensúly-megbomlás okozta károsodást, valamint az egyes hatóanyagok külön történő adagolása és vízhajtókkal való 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
