195086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjepép vagy szárított fehérjetartalmú végtermék előállítására fehérjetartalmú anyagokból
193086 A találmány tárgya eljárás állati és növényi eredetű fehérjék előállítására nedves oldószeres zsírtalanítás útján. Ismeretes, hogy a környezetvédelem megköveteli a természetes úton vagy valamilyen betegség következtében elhullott állatok, valamint a húsipari feldolgozás során keletkező, közfogyasztásra alkalmatlan, de biológiailag még értékes melléktermékek fehérjetartalmának kinyerését annak érdekében, hogy ezek a melléktermékek ne a szemétbe vagy a dögkamrába jussanak. A hulladékokban gyorsan szaporodó kórokozók a talajvizén keresztül súlyosan veszélyeztethetik környezetünket, a velük szemben támasztott követelmények tehát közegészségügyi, valamint gazdasági megfontolásokon alapszanak. E követelmények szerint egyrészt meg kell előzni az állati hullákkal terjeszthető betegségek széthurcolását, valamint a hullák és hulladékok romlása folytán fellépő járványveszélyt, másrészt az élelmiszeripari és egyéb állati eredetű hulladékokat a környezetvédelmi és közegészségügyi előírások megtartásával takarmányozásra alkalmas termékké, így húslisztté is ipari zsírrá kell feldolgozni. E kérdés megoldásának jelentőségére utal az a tény, hogy a hazai keveréktakarmányok gyártásához szükséges összes húsliszt mennyi sége a 70-es évek közepén mintegy 115 000 t volt, amiből a hazai állati fehérje gyártás csak mintegy 34 000 t mennyiséget tudott fedezni. Ezért hazánk évente több 100 millió dollár értékben kénytelen állati fehérje-takarmányt importálni. A hulladékfeldolgozó technológiákkal szemben támasztott alapvető követelmény, Hogy bűztelenek> és így a környező lakosság számára elviselhetők legyenek. Azok a technológiák, amelyek ezt az alapvető követelményt kielégítik, mechanikus és oldószeres eljárásokra oszthatók fel. Mindkettő lehet száraz és nedves eljárás. A mechanikus száraz eljárás során a főzési és a szárítási folyamatokat űn. dezinfektorban, direkt gőz hozzáadása nélkül végzik, vagyis az anyagot saját levében főzik és szárítják. A zsírkinyerés a szárítás befejezése után sajtolással (szárazon) történik. A 174014 lsz. magyar leírás szerint a nedves mechanikus eljárásnál a húsipari vállalatok feldolgozó vonalairól elszállított mellékterméket vagy állati tetemeket feldarabolva autoklávba helyezik, és az autokláv fedelének lezárása után gőzt vezetnek a berendezésbe, amelynek hatására az anyag sterilizálódik, megfő, és a zsírtartalom egy részea meleg hatására kiolvad. A zsírtartalom kiolvadásával egyidejűleg a húslevet a lecsapódó gőz kondenzvízével és az olvasztott zsírral együtt 15-20 percenként leeresztik. A főzési idő 3-4 atmoszférás gőznyomáson mintegy 4 óra. Az autoklávban lefőzött, lényegileg zsírtalannak tekinthető, főtt, félkész anyagot szárítóban 3-4 órán át szárítják 2 1 8-10% víztartalom eléréséig. A szárítóból kikerült anyagot lisztté őrlik. A húslevet a zsírleválasztás után 60-65% szárazanyag-tartalmú kocsonyává elősűrítik, a lefőzött, szárítandó anyaghoz adagolják, vagy pedig növényi anyagokkal összekeverve táplisztként hozzák forgalomba. A mechanikus zsírtalanító eljárások számos hátránya közül az alábbiakat említjük meg: a) sok energiát igényelnek, b) a végtermékben magas a zsírtartalom, ami egyrészt rontja a minőséget, másrészt csökkenti a termék eltarthatóságát, c) a magas zsírtartalmú termék révén a takarmányba bejutó többletenergia etetése károsan befolyásolja az állatok húsának minőségét, d) a mechanikus eljárások nem alkalmasak a zsírtalan és a zsírtartalmú anyagok egyidejű feldolgozására, és ezért a gyártáshoz az alapanyagot válogatni kell, e) a mechanikus alkatrészeket a szilárd fehérjehordozó alapanyagok (csont, pata) viszonylag hamar elkoptatják, sőt nagy a berendezések törésveszélye is, f) a feldolgozás során jelentős mennyiségű szennyvíz keletkezik (az alapanyag mennyiségére vonatkoztatva mintegy 50-75%), amelynek tisztítása többletberuházást és többletenergia felhasználást igényel; mindez erősen rontja a végtermék előállításának gazdaságosságát. Az extrakciós zsírtalanításhoz felhasznált oldószerek két főcsoportra oszthatók: robbanásveszélyes oldószerekre (például benzin) és nem robbanásveszélyes oldószerekre (például perklór-etilén). A robbanásveszélyes oldószerekkel végzett zsírtalanítást az eljárás veszélyessége mia t ma már szinte teljesen kiszorították a nem robbanásveszélyes oldószereket használó eljárások. Ezért a továbbiakban csak az utóbbiakat tárgyaljuk. Az ilyen eljárások létrejöttük, vagyis a XX. század eleje óta jelentős fejlődésen mentek keresztül, de hátrányuk ma is, hogy az ismert eljárások egyikével sem tudnak oldószer-maradványtól gyakorlatilag mentes terméket előállítani. Az oldószer-maradvány viszont a takarmányozás folyamán beépül az állat szervezetébe, így húsába, belső szerveibe és tejébe is, és az ezekből előállított élelmiszerek károsan befolyásolják a fogyasztók egészségét. Kezdetben a szermaradvány értéke elérte az 1600 ppm-et, ami nemcsak az egészségre volt káros, hanem a végtermék előállításának gazdaságosságára is, mert a folyamat igen sok (1000 kg alapanyagra számítva 8-10 1) oldószert igényelt. A későbbi fejlesztések során részben technológiai módosításokkal, részben kiegészítő gépek beállításával elérték, hogy a szermaradvány mennyisége lényegesen csökkent a végtermékben. A mai legkorszerűbb technológiákkal sem tudják azonban a szermaradványt a száraz végtermék-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
