195060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárazságra hajlamos, csekély humusztartalmú, főként homokos talajok termővé tételére és az utólagos elszikesedés megelőzésére
1 195060 A találmány tárgya komplex eljárás szárazságra hajlamos, csekély humusztartalmú, laza szerkezetű, főként homokos talajok javítására és termővé tételére, és az utólagos elszikesedés megelőzésére. Az élethez és így a növénytermesztéshez is víz, tápanyag, levegő és meleg szükséges. Az arid és szemiarid (száraz és félszáraz), sivatagos, futóhomokos területeken az első kettő vagy teljesen hiányzik, vagy olyan minimális, hogy növénytermesztés nem végezhető. Az előző okok miatt a talajok humusztartalma (szervesanyagtartalma) és így a talajélet (hasznos mikroorganizmusok) is a termesztési feltételek minimuma alatt, esetleg közelében van. Ezeken a területeken a növénytermesztéshez szükséges tápanyagot és vizet a szokásos műtrágyákkal és esőztető öntözéssel nem lehet biztosítani. Ennek oka, hogy nincs ami a tápanyagot megkösse, adszorbeálja, és a párolgás miatt rendkívül nagy (60 80%) az esőztető öntözési vízveszteség. Az arid és szemiarid talajokon ha elegendő víz is állna rendelkezésre, az a talaj tápanya g-adszorbeá ló képességének hiánya (humusz, agyag, stb.) miatt a mélybe mosódna (gravitációs víz- és tápanyagveszteség). A talajok humusztartalmát korábban elsősorban szerves (istálló) trágyázással pótolták, de ezek lebomlása száraz és félszáraz éghajlatú területeken, és különösen könnyű homoktalajok esetében igen gyors, emiatt szükséges az állandó humuszutánpótlás. Ez azonban nemcsak igen költséges, hanem gyakran megoldhatatlan, ezért szükséges a humusz mesterséges pótlása. A talajok öntözésének igen előnyös és egyik legtakarékosabb módja a felszín alatti öntözés (Horánszky, Zs.és Kiss A.S.: Műanyagok a mezőgazdaságban, V. Nemzetközi kollokvium, Budapest, 1972, 906—912). E célra a gyökérzónába, illetve a művelési mélység alá helyezett különféle módon perforált, különböző átmérőjű műanyagcsöveket (például dréncső, résszelepes cső) alkalmaznak. Ennek előnye a felszíni (esőztető) öntözéssel szemben például, hogy a növények levelei nem nedvesek, nem mossa le a növényvédőszert a levelekről, és ily módon kisebb, például a gombás megbetegedés veszélye is (Keller, J. és mtársai, Idaho Farmer, Stockholm, 90, 6, 1972). Előnyös továbbá, hogy alt.alajöntözésnél a gyökerek a mélybe húzódnak hidrotropizmusuk alapján, ahol viszont mindig van elegendő nedvesség, míg esőztető öntözésnél a gyökerek a felszíni rétegben helyezkednek el, amely az öntözés vagy eső kimaradásakor hamar kiszárad, és így a növény nem kap elegendő nedvességet (Lionel 1, R.: Bull. irrigation et de drainage, Róma, 14, 1973). Előny továbbá még az is, hogy altalajöntözésnél az egyenletes vízellátás miatt kevesebb ún. ’’vízkereső" gyökér kell, így a növény 2 energiáját a termés mennyiségére és minőségére fordíthatja (De Remer, E.D.: Irrigation Farmer, 7, 4., 1979), valamint igen lényeges, hogy igen viztakarékos megoldás, mivel kimutatták, hogy a felszíni öntözéshez viszonyítva 70—120%-kai kevesebb víz szükséges azonos öntözési eredmény eléréséhez (Neszterova, G.Sz. és mtársai, Reservativmüj Obzot. Moszkva, 63, 1973). Mindezen előnyök azonban elsősorban gyenge minőségű talajok esetében akkor jelentkeznek, ha a talajban elegendő humuszanyagot biztosítunk, mivel ennek nagyobb a vízmegtartó képessége, és így nehezebben szárad ki (Kreybi, A talaj élete és trágyázása, Egyetemi Nyomda, Budapest,1928). A fentiek alapján találmányunk célja olyan talajjavítási eljárás kidolgozása, amely arid és szemiarid talajok esetében is az alkalmas öntözési módszer és a szükséges tápanyag adagolás alkalmazásával, valamint a talaj tápanya g-adszorbeá lóképességének egyidejű növelése révén biztosítani képes a növénytermesztéshez szükséges feltételeket. Felismertük, hogy ha a felszín alatti öntözési eljárást alkalmazzuk — azaz a gyökérzónákba, illetve a művelési mélység alá helyezelt perforált csőrendszeren keresztül történő öntözést —, és a víz gravitációs úton történő veszteségének csökkentésére az öntözőcsövek alatt még sávosan vízzáró réteget alakítunk ki, és egyidejűleg a tápanyagtartalom és a tápanyag-megkötőképesség fokozására lignittel dúsított nitrogén-foszfor-kálium (LNPK) műtrágyát alkalmazunk, a találmány szerinti célkitűzést maradéktalanul megvalósíthatjuk. Ennek alapján tehát találmányunk tárgya komplex eljárás száraz, félszáraz vagy szárazságra hajlamos csekély humusztartalmú, főként homokos talajok termővé tételére és az utólagos elszikesedés meggátolására oly módon, hogy humuszpótló adalékkal dúsított műtrágyázást, felszín alatti öntözést és a felszín alatti öntözőrendszer alatt sávos vízzáró réteg kialakítást kombináltan alkalmazzuk. A találmányunk szerinti eljárás egyik jellemzőjeként a humusz mesterséges pótlását lignitpor bevitelével oldjuk meg. A lignitnek humuszpóltó adalékként való felhasználási lehetőségét a gyakorlat a visontai külszíni fejtés utáni terméketlen ’’humuszmentes" terület rekultivációjával biztosította. A lignit azért alkalmazható humuszpótló anyagként, mert szénültségének függvényében jelentős menynyiségű szerves anyagot tartalmaz. A szerves anyag nagy részét lignin alkotja (72%), kisebb részét humin- és fuvolsavak képezik (14%), továbbá tartalmaz még bizonyos mennyiségű különböző makro- és mikroelemeket. A következő 1. táblázatban megadjuk a visontai lignitpor táp-elemanalízisének eredményét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
