195015. lajstromszámú szabadalom • Processzor elrendezés primitív és összetett eljárásokat meghatározó utasítások végrehajtására

195015 Az első tíz primitív eljárás a 20 művelet­végzőt működteti. Mindenütt először a PAR paraméter verem tartalmát beírjuk az A re­giszterbe, az alatta lévő tartalmat a B re­giszterbe, elvégeztetjük a vonatkozó műve­letet, azt az E regiszterből bevisszük a PAR paraméter verembe. A 11. és 12. sorszámú eljárásnál a PAR paraméter verem tetejét 1 -el növeljük, illet­ve csökkentjük. A DUP eljárást a 8. ábra kapcsán ismer­tettük. A SWAP eljárás megcseréli a PAR paraméter verem íelső két sorának tartal­mát. A 15. sorszámú OVER eljárás a PAR paraméter verem tetejére beírja az eredetileg felülről második sor tartalmát. A DROP el­járás a paraméter verem legfelső sorát ejti. A 17. sorszámú S eljárás a paraméter ve­rem tetején lévő adattal címzi az M memó­riát és a kiolvasott memóríatartalmat a ve­rembe viszi. A 18. sorszámú ! eljárás a pa­raméter verem felső sorában lévő adattal címzi a memóriát és erre a címre beírja a verem alatta lévő sorában lévő adatot. A 19. sorszámú R> eljárás a visszatérési ve­rem tetejét beviszi a paraméter verembe. A 20. sorszámú >R eljárás a paraméter ve­rem tetejét írja be a visszatérési verembe. Az I eljárás a visszatérési verem tartalmát átviszi a paraméter verembe és magában megőrzi. Az SP@ eljárás a paraméter verem tetejébe beírja a 22 mutató regiszter tartal­mát. A PSTERROR eljárást a 10. ábra ré­szeként ismertettük. A BRANCH eljárás az IP interpretation pointert eggyel növeli, ez­zel a memóriát címzi, az adatot beírja az IP interpretation pointerbe (ugrás). Az 0BRANCH eljárást a 9. ábrán ismertettük. A 26-os sorszámú LIT eljárás az IP interpre­tation pointer értékét eggyel növeli, ezzel az értékkel címzi a memóriát és a címen lévő adatot a paraméter verembe viszi. A 27-es EXECUTE eljárást a 4. ábrán és a 28-as »;« lerminátor eljárást a 6. ábrán ismertettük. A 29. sorszámú NOW eljárás az IP interpreta­tion pointer tartalmát beírja a paraméter ve­rem tetejére, végül a 30-as SYS eljárás a rendszert eredeti állapotba viszi. A találmány szerinti elrendezést legcél­szerűbb egy chipen megvalósítani, amivel a szokásos mikroprocesszorokhoz képest lénye­gesen gyorsabb és flexibilisebben progra­mozható áramköri eszköz adódik. Az egyet­len chipen való integrálás természetesen nem feltétele az elrendezés megvalósítható­ságának, hiszen az 1. ábrán vázolt fő egy­ségek egy része a kereskedelmi forgalomban kapható mikroprocesszorokban is megtalál­ható, bár a vermeket más célra, pl. stack pointerként használják. Egy kiegészítő hard­ware segítségével a szokásos mikroprocesz­­szorok is a vázoltak szerinti működésre kész­­telhetők. A sebesség növekedését több tényező te­szi lehetővé. Ezek közül kiemelkedő jelentő­19 12 ségű, hogy a leggyakrabban használt műve­letvégzési eljárások 1—4 órajelciklus alatt elvégezhetők. A CK. óragenerátor ciklusideje biztonsággal 100 ns-ra választható, így a pri­mitív eljárások időszükséglete 100—400 ns között változik, jellegzetesen 200—300 ns. Egy további lényeges megtakarítást jelent a futási időben az a tény, hogy az egyes uta­sítások előtt külön mezőben nem adjuk meg, hogy az utasítás milyen jellegű (azaz pri­mitiv eljárásra vagy összetett eljárásra) vo­natkozik, hanem az utasítás bitjeinek éssze­rű kiosztása és ennek logikai áramkörrel va­ló figyelése ezt az információt azonnal szár­maztatja. Ezzel a futási időszükséglet közel felére csökken, hiszen két memória hozzáfé­rés helyett egyetlen hozzáférés elegendő min­den utasítás kihozatalánál. Az eddig vázolt tényezőkön kívül további előny származik abból, hogy a vázolt elren­dezés programozása jobban alkalmazkodik a magasabb szintű programnyelvekhez, külö­nösen a FORTH nyelvhez, így a gépi kód­ra való lefordítás munka- és időszükséglete lényegesen kisebb a hagyományos felépíté­sű mikroprocesszorok hasonló jellemzőinél. A FORTH programozási nyelvet ismerő szakemberek számára az eddig leírtakból nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti el­rendezés milyen nagy mértékben támogatja a FORTH nyelven írt programok realizálá­sát. A primitív eljárások és összetett eljárá­sok azonnali megkülönböztethetősége pl. a FORTH nyelven írt utasítások esetén a kód­címmező elhagyását teszi lehetővé, mert a paraméter mező kezdő utasítása már a vo­natkozó információt tartalmazza. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Processzor elrendezés primitív és ösz­­szetett eljárásokat meghatározó utasítások végrehajtására, amely tartalmaz aritmetikai és logikai egységet, ehhez tartozó operandus regisztereket és eredmény regisztert, órage­nerátort, továbbá az elrendezés egységei kö­zött, valamint külső egységek felé kapcso­latot teremtő és az utasításokat fogadó bel­ső cím és adat buszt, és az elrendezés egy­ségei felé vezérlési állapotokat továbbító bel­ső vezérlő buszt, azzal jellemezve, hogy tar­talmaz paraméter vermet (PAR), amely a belső cím és adat busszal (IADB) kapcsoló­dik és vezérlő bemenetel' a belső vezérlő buszhoz (ICB) csatlakoztatott mutató re­giszterrel (22) kapcsolódnak, visszatérési vermet (RET), amely a belső cím és adat busszal (IADB) kapcsolódik és vezérlő be­menetéi a belső vezérlő buszhoz (ICB) csat­lakoztatott második mutató regiszterrel (23) kapcsolódnak, a belső vezérlő buszról (ICB) vezérelt és a belső cím és adat buszhoz (IADB) kapcsolódó interpretation pointert (IP), továbbá a belső cím és adatbuszra (IADB) kapcsolt utasításokat figyelő, a köz-20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents