195005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hemoglobin kvantitatív meghatározására biológiai mintákban

195005 mogenizált, megmért térfogatú részét. Az automatizált eljárás előnyös foganatosítási módja szerint az előkészített vizsgálati min­tákat összekeverjük egy redukáló savval és egy redukáló sóval, nevezetesen oxálsavval és vas-oxaláttal, a 19a és a 20a kamrákban. Mind a 19a, mind pedig a 20a kamra egy olyan elegyet tartalmaz, amely 2 mól oxál­­savat és 1/18 (0,05) mól vas-oxalátot tar­talmaz egy megfelelő hordozóval együtt. A 0,01—0,2 mólig terjedő vas-oxalát koncent­ráció megfelelő eredményeket ad. A hordozó anyag előnyösen különböző mól tömegű eti­­lén-glikolok elegye. Bár a hordozó anyag kü­lönböző koncentrációjú vagy tulajdonságú le­het, így pl. szilárd vagy por, úgy mint üveg­szál, cellulózpor vagy fémsók» oxálsavval vagy citromsavval impregnálva, folyadékok stb., a hordozóanyag előnyösen gélszerű, pasztaszerü vagy nem folyós konzisztenciájú szobahőmérsékleten, hogy megelőzzük kifo­lyását vagy elszivárgását a reakciótérből a 18 berendezésben. A hordozóanyag előnyösen 100 C° feletti hőmérsékleten válik folyékony­­nyá. A 19a és 20a kamrákban olyan meny­­nyiségű reagenst alkalmazunk, amely megfe­lelően reakcióba lép a fent leírt 10 mintavé­teli eszköz segítségével vett székletminta mennyiséggel. A 19b és 20b kamrák a 7. ábrán szemlél­tetett, 18 berendezésben hasonló hordozó­­anyaggal vannak megtöltve, de egy nem re­dukáló savat tartalmaznak az oxálsav-vas­­oxalát elegy helyett. Az előnyös foganatosí­tási mód szerint ez a nem redukáló sav 1,5 mólos citromsav. fgy a 19b és 20b kamrák­ban a vakpróba, vagyis a vizsgálati minta természetes fluoreszcenciáját mérjük meg. Az előnyös foganatosítási mód szerint a 19a, 19b, 20a és 20b kamrák mindegyikét kb. 50—60%-ig töltjük vagy oxálsav-vas­­oxalát rendszerrel vagy citromsavas elegy­­gyel. Amikor a 12 mintavevő rudat (6. ábra) az összegyűjtött vizsgálati mintával együtt a kamrába visszük, a kamra kb. 65—75 %-ig telik meg, amint az a 8. ábrán látható. Az egyes 18 berendezésekben az összes kamrák száma változhat; előnyösen azonban mindegyik 18 berendezés megfelelő páros számú kamrát tartalmaz, amely párhuzamos minták vételét teszi lehetővé. Az egyik min­tát abban a kamrában használjuk, amelyet a hem-et porfirinné alakítjuk, míg a mási­kat a kontroll vakpróba kamrában, fgy a 7. ábrán szemléltetett 18 berendezésnek össze­sen négy kamrája van, egyetlen székletürítés alkalmával kapott székletből vett nég^y min­ta számára vagy pedig két székletürités al­kalmával kapott székletből vett kel-két minta befogadására. Ezek a minták összegyüjthe­­tők úgy, hogy a beteg az 1—6. ábrán bemu­tatott módon használja az eszközt, és a ki­vett mintát egy megfelelő 24 borítékban pos­tára adja (9. ábra), egy központi laborató­riumhoz feldolgozásra és elemzésre. 13 8 Feltételezzük, hogy a reakcióelegyet, azaz a redukáló savat és a redukáló sót tartalma­zó hordozóanyag és a vakpróba az inert sav­val számos különböző összetételben, előállít­ható. Bár az eljárást végre lehet hajtani fo­lyadék fázisban, szilárd vagy más egyéb tí­pusú rendszerekben, a hordozóanyag kon­zisztenciája szobahőmérsékleten előnyösen gélszerű, pasztaszerű vagy nem folyékony és kb. 100 C° fölötti hőmérsékleten válik folyé­konnyá. A hordozóanyag fluoreszcenciájának igen kicsinynek vagy elhanyagolhatónak kell lennie, hogy elkerüljük a fluoreszcenciás mé­rés zavarását, továbbá a hordozónak a reak­ció körülményei között stabilisnak kell len­nie. A félig szilárd, gélszerű hordozóanyag alkalmazásának különösen akkor vannak elő­nyei, hogyha a viszonylag kevéssé gyakorlott egyének használják a módszert és hogyha a mintát postán akarják feladni. Hogy ha ilyen korlátozások nincsenek, előnyös lehet a szék­letet és a székletmintát közvetlenül az oxál­­sav-vas-oxalát vizes oldathoz, illetve a cit­romsavas oldathoz adni, mivel ezek a vizes oldatok kisebb mértékű, nem specifikus (vak) fluoreszcenciát fejtenek ki, mint azok, ame­lyek gélképző szereket tartalmaznak. Az elő­nyös foganatosítási mód esetén a hordozó­­anyag poiietilén-glikolok elegyéből és hason­ló nagy molekulasúlyú anyagokból, pl. pofi­ét ilén-oxidokból áll. Egy megfelelő reakció­­elegy például az, amely 73,8 g polietilén-gli­­krl, 25,2 g oxálsav és 1,0 g porrá tört vas­­oxalát elegyét tartalmazza. Ha vas-szulfátot használunk, a vas-oxalátot 1,0 g vas-szulfát helyettesíti. A vakpróbához használt elegy összetétele pl. a következő lehet: 71,2 g po­­lietilén-glikol és 28,8 g citromsav. A fenti elegyek közül az oxálsavas 2 mólos, a cit­romsavas 1,5 mólos koncentrációjú. Az automatizált módszer során a követke­ző lépés a vizsgálati mintákat tartalmazó reakcióterek felmelegítése a benne levő rea­gáló vagy nem reagáló anyagokkal együtt. Mialatt a rendszert felmelegítjük az előnyös 120C° hőmérsékletre, a 12 mintavevő rdd, amelyen a székletminta van, kiengedi a fo­lyékonnyá vált mintát, és így az összegyűj­tött székletminta a reakcióelegybe kerül. A 120C°-os hőmérsékletre való hevítés szintén folyékonnyá teszi vagy szolubilizálja a re­akcióelegyet, jeleértve az alkalmazott poli­­etilén-glikol közeget és/vagy az oxálsav­­-vas-oxalát reagenseket, vagy a citromsavas reakcióelegyet. A 19a és 20a kamrákban az oxálsav és a vas-oxalát reakcióba lépnek a székletmintában levő hemoglobinnal és át­alakítják a hem részt fluoreszkáló porfirin­né. A 19b és 20b kamrákban mennyiségileg jelentős reakció nem játszódik le. Bár felté­telezzük, hogy a hevítés különböző hőmér­sékleteken és különböző időtartamokig hajt­ható végre, az automatizált módszer előnyös foganatosítási módja esetén a hevítést meg­felelő autoklávban vagy kemencében 120 C° hőmérsékleten 90 percig végezzük. A hőmér­14 5 10 15 20 2b 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents