195005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hemoglobin kvantitatív meghatározására biológiai mintákban
195005 mogenizált, megmért térfogatú részét. Az automatizált eljárás előnyös foganatosítási módja szerint az előkészített vizsgálati mintákat összekeverjük egy redukáló savval és egy redukáló sóval, nevezetesen oxálsavval és vas-oxaláttal, a 19a és a 20a kamrákban. Mind a 19a, mind pedig a 20a kamra egy olyan elegyet tartalmaz, amely 2 mól oxálsavat és 1/18 (0,05) mól vas-oxalátot tartalmaz egy megfelelő hordozóval együtt. A 0,01—0,2 mólig terjedő vas-oxalát koncentráció megfelelő eredményeket ad. A hordozó anyag előnyösen különböző mól tömegű etilén-glikolok elegye. Bár a hordozó anyag különböző koncentrációjú vagy tulajdonságú lehet, így pl. szilárd vagy por, úgy mint üvegszál, cellulózpor vagy fémsók» oxálsavval vagy citromsavval impregnálva, folyadékok stb., a hordozóanyag előnyösen gélszerű, pasztaszerü vagy nem folyós konzisztenciájú szobahőmérsékleten, hogy megelőzzük kifolyását vagy elszivárgását a reakciótérből a 18 berendezésben. A hordozóanyag előnyösen 100 C° feletti hőmérsékleten válik folyékonynyá. A 19a és 20a kamrákban olyan menynyiségű reagenst alkalmazunk, amely megfelelően reakcióba lép a fent leírt 10 mintavételi eszköz segítségével vett székletminta mennyiséggel. A 19b és 20b kamrák a 7. ábrán szemléltetett, 18 berendezésben hasonló hordozóanyaggal vannak megtöltve, de egy nem redukáló savat tartalmaznak az oxálsav-vasoxalát elegy helyett. Az előnyös foganatosítási mód szerint ez a nem redukáló sav 1,5 mólos citromsav. fgy a 19b és 20b kamrákban a vakpróba, vagyis a vizsgálati minta természetes fluoreszcenciáját mérjük meg. Az előnyös foganatosítási mód szerint a 19a, 19b, 20a és 20b kamrák mindegyikét kb. 50—60%-ig töltjük vagy oxálsav-vasoxalát rendszerrel vagy citromsavas elegygyel. Amikor a 12 mintavevő rudat (6. ábra) az összegyűjtött vizsgálati mintával együtt a kamrába visszük, a kamra kb. 65—75 %-ig telik meg, amint az a 8. ábrán látható. Az egyes 18 berendezésekben az összes kamrák száma változhat; előnyösen azonban mindegyik 18 berendezés megfelelő páros számú kamrát tartalmaz, amely párhuzamos minták vételét teszi lehetővé. Az egyik mintát abban a kamrában használjuk, amelyet a hem-et porfirinné alakítjuk, míg a másikat a kontroll vakpróba kamrában, fgy a 7. ábrán szemléltetett 18 berendezésnek összesen négy kamrája van, egyetlen székletürítés alkalmával kapott székletből vett nég^y minta számára vagy pedig két székletürités alkalmával kapott székletből vett kel-két minta befogadására. Ezek a minták összegyüjthetők úgy, hogy a beteg az 1—6. ábrán bemutatott módon használja az eszközt, és a kivett mintát egy megfelelő 24 borítékban postára adja (9. ábra), egy központi laboratóriumhoz feldolgozásra és elemzésre. 13 8 Feltételezzük, hogy a reakcióelegyet, azaz a redukáló savat és a redukáló sót tartalmazó hordozóanyag és a vakpróba az inert savval számos különböző összetételben, előállítható. Bár az eljárást végre lehet hajtani folyadék fázisban, szilárd vagy más egyéb típusú rendszerekben, a hordozóanyag konzisztenciája szobahőmérsékleten előnyösen gélszerű, pasztaszerű vagy nem folyékony és kb. 100 C° fölötti hőmérsékleten válik folyékonnyá. A hordozóanyag fluoreszcenciájának igen kicsinynek vagy elhanyagolhatónak kell lennie, hogy elkerüljük a fluoreszcenciás mérés zavarását, továbbá a hordozónak a reakció körülményei között stabilisnak kell lennie. A félig szilárd, gélszerű hordozóanyag alkalmazásának különösen akkor vannak előnyei, hogyha a viszonylag kevéssé gyakorlott egyének használják a módszert és hogyha a mintát postán akarják feladni. Hogy ha ilyen korlátozások nincsenek, előnyös lehet a székletet és a székletmintát közvetlenül az oxálsav-vas-oxalát vizes oldathoz, illetve a citromsavas oldathoz adni, mivel ezek a vizes oldatok kisebb mértékű, nem specifikus (vak) fluoreszcenciát fejtenek ki, mint azok, amelyek gélképző szereket tartalmaznak. Az előnyös foganatosítási mód esetén a hordozóanyag poiietilén-glikolok elegyéből és hasonló nagy molekulasúlyú anyagokból, pl. pofiét ilén-oxidokból áll. Egy megfelelő reakcióelegy például az, amely 73,8 g polietilén-glikrl, 25,2 g oxálsav és 1,0 g porrá tört vasoxalát elegyét tartalmazza. Ha vas-szulfátot használunk, a vas-oxalátot 1,0 g vas-szulfát helyettesíti. A vakpróbához használt elegy összetétele pl. a következő lehet: 71,2 g polietilén-glikol és 28,8 g citromsav. A fenti elegyek közül az oxálsavas 2 mólos, a citromsavas 1,5 mólos koncentrációjú. Az automatizált módszer során a következő lépés a vizsgálati mintákat tartalmazó reakcióterek felmelegítése a benne levő reagáló vagy nem reagáló anyagokkal együtt. Mialatt a rendszert felmelegítjük az előnyös 120C° hőmérsékletre, a 12 mintavevő rdd, amelyen a székletminta van, kiengedi a folyékonnyá vált mintát, és így az összegyűjtött székletminta a reakcióelegybe kerül. A 120C°-os hőmérsékletre való hevítés szintén folyékonnyá teszi vagy szolubilizálja a reakcióelegyet, jeleértve az alkalmazott polietilén-glikol közeget és/vagy az oxálsav-vas-oxalát reagenseket, vagy a citromsavas reakcióelegyet. A 19a és 20a kamrákban az oxálsav és a vas-oxalát reakcióba lépnek a székletmintában levő hemoglobinnal és átalakítják a hem részt fluoreszkáló porfirinné. A 19b és 20b kamrákban mennyiségileg jelentős reakció nem játszódik le. Bár feltételezzük, hogy a hevítés különböző hőmérsékleteken és különböző időtartamokig hajtható végre, az automatizált módszer előnyös foganatosítási módja esetén a hevítést megfelelő autoklávban vagy kemencében 120 C° hőmérsékleten 90 percig végezzük. A hőmér14 5 10 15 20 2b 30 35 40 45 50 55 60 65
