195005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hemoglobin kvantitatív meghatározására biológiai mintákban

195005 6 A 3. ábra egy székletminta vételére alkal­mas 10 mintavételi eszköz előlnézete. A 4. ábra egy székletminta vételére alkal­mas 10 mintavételi eszköz keresztmetszeti képe a 3. ábra 4—4 vonalai mentén. Az 5. ábra egy székletminta vételére al­kalmas 10 mintavételi eszköz keresztmetsze­ti képe a 3. ábra 5—5 vonala mentén. A 6. ábra egy 10 mintavevő' eszköz alsó részének előlnézete, amelyben a kivett min­ták a 16 mintagyűjtő lyukakban helyezked­nek el. A 7. ábra a 18 berendezés képét mutatja, amelyben a vizsgálatot végrehajtjuk. A 8. ábra az egyik, 19a kamra belső ré­szét mutatja, benne a 23 reakcióeleggyel és a vizsgálati mintával. A 9. ábra a 18 berendezést mutatja és a borítékot, amelyben az postára adható. A 10. ábra egy sematikus rajz, amely a találmány szerinti automata 18 berendezést mutatja. A W ábra egy gél reakcióelegy (oxálsav­­-vas-oxalát) fluoreszcenciás spektrumát mu­tatja hemoglobinnal (30. görbe) és anélkül (31. görbe). A 12. ábra all. ábrán látható fluoreszcen­ciás spektrum második deriváltját mutatja. A 13. ábra mutatja a hemoglobin spektru­mát oxálsav és vas-oxalát elegyében, vala­mint a hemoglobin fluoreszcenciás spektru­mát a cilromsavban. A függőleges tengelyen vannak a fluoreszcencia értékek, és a vízszin­tes tengelyen az emissziós hullámhosszok. A 14. ábra mutatja egy székletminta fluo­reszcenciás spektrumát oxálsavas-vas-oxalá­­tos eleggyel kezelve, és ugyanannak a min­tának a spektrumát citromsavval kezelve. A függőleges tengelyen vannak a fluoreszcen­cia értékek, a vízszintes tengelyen pedig az emissziós huliámhosszok. * A 15. ábra mutatja az összefüggést a he­moglobintartalom és a fluoreszcencia között oxálsavas-vas-oxalátos oldatban vas-szulfát formájában adagolt vas jelenlétében. A he­moglobin koncentrációja látható a vízszintes tengelyen, és a fluoreszcencia értékek van­nak feltüntetve a függőleges tengelyen. A találmány szerinti kvantitatív eljárás három alapvető eljárási lépésből áll. Az első lépés vizsgálati minta készítése a biológiai anyagból, amelyben kvantitatíven meg akar­juk határozni a hemoglobin szintjét; a má­sodik lépés a vizsgálati mintában levő he­moglobin nem fluoreszkáló bem részének kvantitatív átalakítása fluoreszkáló porfirin­né; a harmadik, a porfirin, valamint a kont­roll fluoreszcenciájának megmérése, és a fluoreszcencia különbség összehasonlítása egy kontroll sztenderddel, amelyet ismert he­moglobin koncentrációnál vettünk fel. A találmány szerinti megoldást kidolgoz­tuk laboratóriumi alkalmazásra is, folyékony rendszerben való fluoreszcencia méréssel, és automatikus formában is, szilárd rendszer­5 ben fluoreszcencia méréssel. A laboratóriumi és az automata vizsgálat sok részlete külön­bözik, az alapelvek azonban azonosak. Kifej­lesztettünk egy 10 mintavételi eszközt is a vizsgálati minták összegyűjtésére és előké­szítésére az automatizált eljárásban. A 10 mintavételi eszközzel ismert mennyiségű székletmintát lehet biztosítani, akár a labo­ratóriumi, akár az automatizált eljárás ré­szére. A laboratóriumi eljárás során a vizsgálati minta előkészítése első lépésként a vizsgá­landó biológiai anyag begyűjtését, összeke­verését és súlyának vagy térfogatának meg­határozását foglalja magába. A találmány szerinti eljárás és berendezés számos külön­böző biológiai anyag vizsgálatára alkalmaz­ható, különösen alkalmas azonban széklet- és vizeletminták esetében, így az előnyös fo­­ganatosítási módokat és kiviteli alakokat székletminta vonatkozásában ismertetjük. Először veszünk és megmérünk egy vizs­gálandó székletmintát, amely például 0,5 gramm, Ezt a vizsgálati mintát azután hoz­záadjuk kb. 20—40 térfogatnyi sóoldathoz, amely kb. 0,85 % nátrium-kloridot tartalmaz, az oldatot homogenizáljuk, hogy egyenletes székletdiszperziót kapjunk. A vizsgálati min­tát azért keverjük össze sóoldattal, hogy a székletet — beleértve annak hemoglobin- és más pigmenttartalmát is — hígítsuk, és nö­veljük stabilitását. Ismeretes, hogy a hemog­lobin alacsony koncentrációban stabilisabb sóoldatban, mint vízben. Előnyösnek találtuk az olyan széklet homogenizátumot, amely a vizsgálati mintából kb. 2,5—5%-ot tartal­maz, bár a minta mennyisége nem kritikus tényező. A leírt módon elkészített vizsgálati mintát fagyott állapotban, —15C°-------30 C° hőmérsékleten tárolhatjuk felhasználásig. Amikor a vizsgálat elvégzéséhez minden készen áll, az előkészített vizsgálati mintát összekeverjük egy bizonyos mennyiségű re­dukáló savval és redukáló sóval. Hevítés ha­tására a hemoglobin hem része porfirinné alakul. Bár más redukáló savak és sók is al­kalmazhatók, redukáló savként előnyösen oxálsavat alkalmazunk, és redukáló sóként előnyösen vas-oxalátot vagy vas-szulfátot használunk. A fenti átalakítási reakció so­rán a vasat eltávolítjuk a nem fluoreszkáló hem molekulából, így vasat nem tartalmazó, fluoreszkáló protoporfirint kapunk, amely az ultraibolyához közeli fény — hullámhossza kb 408 nm — hatására vörösen fluoreszkál. A protoporfirin akkor is fluoreszkál — bár kevésbé intenzíven —, ha zöld fény hatásá­nak tesszük ki kb. 558 nm hullámhosszon, vagy ha sárga fénnyel világítjuk meg, kb. 600 nm hullámhosszon. Más hasonlóan fluo­reszkáló porfirinek nyomnyi mennyiségei is képződhetnek. Az eljárás előnyös foganatosítási módja szerint 2 mól oxálsavat és megfelelő mennyi­ségű vas-oxalátot vagy vas-szulfátot 1 %-os 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents