194964. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott aljzatelem padlófűtéshez, főleg műanyagcsöves padlófűtéshez
194964 A találmány padlófűtéshez, főleg műanyagcsöves padlófűtéshez alkalmazható előregyártóit aljzatelemre vonatkozik. A padlófűtés nem új. Időszámításunk előtt 1200 évvel már készítettek fűtött fekhelyeket. Egész helyiségek padlófűtésének nyomait is megtalálták Anatóliában, Észak-Kínában. A rómaiak 1000 évvel később — az időszámítás kezdete körüli időszakban — ugyancsak alkalmazták. Előbb a fürdőhelyiségeket fűtötték vele, majd kiterjesztették az egész épületre és ezzel megalkották a központi fűtést. A padló alatti térben egy külső tüzelőtér füstgázait áramoltatták, mely a padlót melegítette. A padló megfelelő hőmérsékletét külső levegő hozzákeverésével szabályozták. A padlófűtést — elvétve — a legújabb időkben is alkalmazták, azonban a kedvezőtlen tapasztalatok miatt egyre ritkábban. Ennek egyik oka az volt, hogy a padlófűtés hőfiziológiája nem volt ismeretes. Az újabbkori épületek határoló szerkezeteit csak minimális hővédelemmel tervezték, így az épületek hőveszteségét csak magas, az egészségre káros padlóhőmérséklettel lehetett pótolni. A világszerte kritikussá vált energiahelyzet miatt az épületek fokozott hővédelmét ma már rendeletek, szabványok biztosítják. Optimális hővédelemmel épített épületek fűtőpadlója olyan hőmérsékletű lehet, mely állandó benntartózkodás mellett biztosítja az egészséges, kellemes hőérzetet. A fűtéstechnika feladata, hogy egy körülhatárolt térben az ember számára egészséges és kellemes mikroklímát biztosítson. Ehhez azonban figyelembe kell venni az ember hőegyensúlyát és az emberi szervezetnek a külső tényezők hatására jelentkező szabályozó képességét. Ez a felismerés aránylag későn érvényesült, mert fiziológiai tudományos megállapításait nem vetítették át a komfort — pl. fűtő — berendezésekre. A higiénikus kutatók kb. 25—30 éve tették közzé az első komfortérzés kutatásával foglalkozó eredményeiket és ez lendületet adott a fűtő és klímatechnika újabb fejlődéséhez. Meg kellett határozni az ember hő és hideg érzetét. Mérésekkel állapították meg a megengedhető padlóhőmérsékletet és a lábak hőleadását, melyet később kísérletekkel igazoltak. Megállapítást nyert, hogy a padlófűtésnek hőfiziológiai határai vannak, melyek minden más fűtéssel ellentétben függetlenek a helyiség hőveszteségétől és a külső hőmérséklettől. Ez abból következik, hogy az ember a fűtőfelületen áll és így azzal közvetlenül érintkezik. A hőátadás tehát a talpak bőrhőmérséklete és a padló közötti hőmérsékletkülönbség hatására sugárzással és hővezetéssel történik. Az érintési felületen hőmérsékletkülönbségnek kell lennie a lábak hőleadása számára. A szervezet vegetatív mechanizmusa 1 2 úgy szabályozza a talpak hőmérsékletét, hogy a szükséges hőleadás bekövetkezzék. Ezt a szabályozó képességet a vér hőmérséklete határolja be. A burkolt talpak (cipő, papucs) hőleadását laboratóriumi körülmények között hőfiziológiai mérésekkel értékelték. Megállapították, hogy a különböző burkoló anyagok (pl. fa, beton) között a lábak hőleadásában a harisnya, cipőtalp hőszigetelő hatása miatt nem volt különbség. Meztelen talpnál már lényeges eltérések mutatkoztak, mert ez esetben az érintett anyag hővezetési tényezője határozza meg érzéseinket. Huzamosabb ideig tartó 2,32 W/talp hőveszteség felett érezhetővé válik a lábak fázása, míg 1,16 W/ /talp hőveszteség alatt túlmelegedés érezhető.. Újabban ezek a kutatási eredmények, valamint az épületek fokozott hővédelme együttesen tették lehetővé a műanyagcsöves padlófűtés növekvő elterjedését. Ezt az elterjedést indokolják a padlófűtés előnyei. Ezek: alacsony hőfokú fűtőközeggel üzemel, így az alacsony hőkoncentrációjú termálvizek közvetlen hasznosítására egyedül alkalmas fűtési rendszer, fűtőenergia felhasználása 30—40%-kal kisebb a hagyományos (konvenciós) fűtésnél, karbantartási igénye nincs, élettartama a hagyományos fűtőberendezés többszöröse, a térség teljes egészében kihasználható, mivel külön fűtőtestekre nincs szükség és ez egyben esztétikai előnyökkel is jár, a hőérzet kellemes és a helyiségek minden pontján azonos. Mivel a padlófűtésnél a fűtőenergia alacsony hőfokú, fokozott mértékben kell törekedni arra, hogy az átadott hő felfelé, a fűtendő helyiségbe áramoljon. Ezért lefelé, a fűtőcsövek alatt hőszigetelést kel! alkalmazni, felfelé pedig minél jobb hővezetést kell biztosítani. A korszerű padlófűtés alkalmazása kezdetekor ennek megfelelően a födémre hőszigetelő réteget pl. műanyag habot helyeztek, erre általában műanyag fólia nedvességszigetelő került, erre jött a fűtőcsőhálózat, amelyet csaknem kizárólag hajlékony műanyag csőből fektettek le különféle vonalvezetésben, erre kiegyenlítő esztrichbetonréteg került, amire végül a megfelelő padlóburkolatot (parkettát, műkövet, pvc-t, vagy szőnyegpadlót) fektették. Mivel az esztrichbeton öntése előtt a fűtőcsövet a tervezett vonalvezetésnek megfelelően rögzíteni kellett, ezt a rögzítést túlnyomórészben úgy hajtották végre, hogy egy gömbvasból készült acél-hálót fektettek le és a fűtőcsöveket ezekhez rögzítették. Nyilvánvaló, hogy e rétegek és az acélháló egyenkénti elkészítése, lefektetése, csak több munkamenetben, meglehetős nagy munkaigénnyel volt végrehajtható, s ezek közül 2 \ • 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
