194963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés beton burkolóelem előállítására
194963 A találmány tárgya eljárás beton burkolóelem előállítására, amelynek során cementet adalékanyagokkal és vízzel kevernek össze, az így nyert masszát présgépen lévő sablonba öntik, ebben formázzák, majd bizonyos mértékű szilárdulás után a betonidomot a sablonból kivéve, szabad térben vagy hőkezelő térben érlelik. A találmány tárgya továbbá a burkolóelem előállítására szolgáló berendezés. Az építőiparban falak és hasonlók fedésére egyre nagyobb mértékben használnak betont. A beton alkalmazásának többféle módja ismert. A legegyszerűbb beton burkolási mód abból áll, hogy a falra felhordott betonfelületet egyszerűen elsimítják, esetleg mossák vagy festik. Ez az alkalmazási mód egyhangú, jellegtelen felületet hoz létre. Másik ismert módszernél a falra felhordott, még lágy beton felületbe folyami kavicsot vagy hasonlót nyomnak be, amely kavics a tartó betonréteg megszilárdulása után fedi a betonréteget. E módszer hátránya, hogy sima, általában gömbölyű felületű kavicsszemek aránylag kis erőhatásra, könnyen kiesnek a betonrétegből és a kiesett kavicsok helyén előtűnő betonréteg a felület esztétikai minőségét rontja. Ismert olyan módszer is, amelynél kavics helyett kőzúzalékot nyomnak be a falra felhordott, még aránylag lágy betonréteg felületébe. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a kőzúzalék egy része nem ágyazódik be kellő mértékben a betonba, egészen kis erőhatásokra kipereg, ezen kívül sok kőzúzalék-szem olyan nagymértékben kiáll a betonréteg felületéből, hogy — főként épületlábazatok, keritésfalak, belső falfelületek burkolására való felhasználás esetén — a kiálló éles sarkok személyi sérüléseket, baleseteket okozhatnak. A balesetveszély főként akkor nagymértékű, ha gyermekek tartozkódási, játszó helyének közelében van a kőzúzalékkal fedett burkoló felület. Régóta használják burkolásra a faragott kőlapokat. Ezek esztétikailag igen szépek lehetnek, azonban nagyon költségesek. Más sokféle műkövet is alkalmaztak és alkalmaznak felületek burkolására. Ezek között vannak tetszetősek és kevésbé tetszetősek, azonban valamennyinek közös hibája, hogy csak sima felülettel készülnek, mindegyik elem készítéséhez külön sablonra vagy egyéb szerszámra van szükség és ezért előállításuk költséges, felületükön az esztétikai hatást javító és felszerelésüket megkönnyítő kiemelkedések, illetve mélyedések nem alakíthatók ki, vagy ha igen, ez csak jelentős önköltségnövelés árán lehetséges. Próbálkoztak már olyan megoldással is, amelynél gázszilikát tömböket fűrészeltek a kívánt formára és méretre, majd a kellő formára hozott idomokat festékanyagban áztatták és ilyen módon a kívánt színűvé tették. Egy ilyen megoldást ismertet például a 179 899 számú magyar szabadalmi leírás. Az így ka1 2 pott burkolóelem hibája, hogy csupán ffirészeléssel kapott, sima felület állítható elő, készítése közben aránylag sok anyag válik selejtessé, szilárdsága sokszor a felhasználási hely körülményei között nem elegendő, ugyanakkor viszonylag drága. A találmány feladata olyan burkolóelem előállítására szolgáló eljárás és berendezés létrehozása, amely burkolóelem esztétikailag az összetévesztésig hasonló a faragott, természetes kövekből készített burkolólapokhoz, a természetes kőből készített burkolólapokkal azonos, illetve ezeknél is nagyobb szilárdságú, tetszőleges színű, illetve színösszetételű, felületében hornyok, kiemelkedések és hasonlók alakíthatók ki, lényegében a gyártási költség és a gyártási idő növelése nélkül, az időjárási és mechanikai behatásoknak jól ellenállnak, továbbá olcsóbban állíthatók elő, mint az eddig ismert hasonló burkolóelemek. A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynek során cementet adalékanyagokkal és vízzel keverünk össze, a keverés révén nyert maszszát présgépen lévő sablonba öntjük, ebben formázzuk, majd bizonyos mértékű szilárdulás után a betonidomot a sablonból kivéve szabad térben vagy hőkezelő térben érleljük. Az eljárás jellemzője, hogy a cementhez adalékanyagként kvarctartalmú homokot, mészkőlisztet, bányászott mészkőből, bazaltból, stb. előállított kőzúzalékot és esetenként színezőanyagot keverünk, a masszából a sablonba két vagy több burkolóelem előállításához való mennyiséget töltünk, a sablonban sajtolt betonidomot a szokásos 28 napos érleléssel nyerhető végleges szilárdság 75-80%-ának eléréséig érleljük, ekkor a betonidomot présgépben lévő és egymás felé mozgatható két törőlap egymás felé fordított szélén kialakított élei közé helyezzük, végül a törőlapokat egymás felé mozgatva, ezek éleit a betonidomba nyomjuk és ezültal a betonidomot burkolólapokká repesztjük, hasítjuk. Az eljárás egy további lehetséges jellemzője, hogy a bányászott mészkőből, bazaltból, stb. előállított közúzalékból előnyösen 33-45% 0,1-1 mm szemcseméretű, 30-40% 1-4 mm szemcseméretű és 20-30% 4-8 mm szemcseméretű anyagot adagolunk a betonkeverékbe. A találmány szerinti eljárás során a burkolóelemekké hasítani kívánt betontömböt formázó sablonba legalább a betonkeverék sablonba való betöltésekor és a betonidom sablonba történő érlelésének első szakaszában a betontömb felületében kívánt keresztmetszeti alakú hornyokat vagy kiemelkedéseket, a betontömb belsejében pedig a hasítási sík mentén elhelyezett, kívánt keresztmetszeti alakú lyukakat kialakító betétrészeket tartunk. A találmány értelmében a kitűzött feladatot olyan berendezés létrehozásával oldjuk meg, amelynek a függőleges állványú sajto2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
