194951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papírok restaurálására

194951 zió a restaurálandó lapból a művelet után alig. távolítható el, ez a kötőanyag azonban sajnálatos módon ideális táptalajt képez mikro­organizmusok számára, amelyek azután az éppen restaurált papírlapot újból nagy mér­tékben károsítják. A laminálási eljárás irre­verzibilis művelet, amelynek során az eredeti papírlapot egy műanyag-burkolatba zárják, ami által a színek frisessége és az eredeti irat általános megjelenése számottevő válto­zást szenved. A papírok restaurálásához alkalmazható ismert berendezések egyes lapok kezelésére megfelelőek. A papíröntő berendezések több­nyire egy keretbe kifeszített hálóból állnak, miközben a restaurálandó anyagot laponként leöntik, közben a papírgép a hálón szuszpen­zióként átömlik vagy vákummal átszivató­­dik. Ezután az öntetet nagy nyomáson préselik és így víztelenítik. Az eljárás hátránya, hogy időigényes és jelentős a kézimunka, amelynek oka, hogy az eljárás nem folytonos. A találmány célkitűzése olyan folyamatos eljárásnak a kidolgozása volt papírok restau­rálására, amely lehetővé teszi a nyomtatvá­nyok, kéziratok és hasonlók kevés időt és költ­séget igénylő módon történő konzerválását, és stabilizálását és ezzel hozzájárul az értékes kulturális vagyon megőrzéséhez. A találmány feladata az volt, hogy a külön­böző eredetű és a különböző korú papírok restaurálásának egyes lépéseit technológiai­lag egyszerű és túlnyomó részt mechanizált módon lehessen végrehajtani. Az így kidolgo­zott új eljárás során találmányi jellegű új eljárási lépések mellett részben ismert techno­lógiai műveletek is alkalmazásra kerülnek. A találmány feladata még, hogy faköszörü­­letet tartalmazó papíröntésnél és -hasításnál a szakaszos munkát elkerüljük, és folytonos munkamenetet tegyünk lehetővé. A találmány értelmében a papírok restau­rálásának feladatát oly módon oldjuk meg, hogy a restaurálandó anyagot, például újságo­kat, folyóiratokat,, könyveket és hasonlókat először az egyes lapokra szétbontjuk. Ezeket a különálló lapokat önmagában ismert módon száraz tisztításnak vetjük alá, majd a talál­mány szerinti eljárás első lépéseként az egyes lapokat szita-tekercsbe tekercseljük. A talál­mány szerinti megoldásban egy minden oldal­ról nyitott szállítótartályban több tekercset rögzítünk. A restaurálandó lapokat az egy­mást követő nedves kezelési eljárásban már mechanikusan nem terheljük. A szállítótartá­lyokat ismert módon több fürdőn keresztül vezetjük, amelyekben az ismert nedves kezelé­si eljárási lépések, a vizezés és az oxidációs fehérítés történik. A találmány szerinti eljá­rásban a faköszörületet tartalmazó papírla­poknál a lignintartalom csökkentését, illetve eltávolítását végezzük, amelyhez kálium-per­­oxo-karbonát-tartalmú fürdőt alkalmazunk. A kálium-peroxo-karbonát vizes oldatában hő hatására káliumkarbonát keletkezik és ez a papír tökéletes savtalanítását biztosítja. A 3 keletkező hidrogénperoxid és az ebből kelet­kező oxigén kémiai reakcióban oly módon támadja meg a lignint, hogy az egy következő kálium-permanganátos fürdővel könnyedén kioldódik. Gombaölőszerrel, így például FUN­­GITOX, FUNGISTOP vagy hasonló szerekkel ismert módon történő konzerválás után a nedvesen kezelt, restaurálandó lapokat tartal­mazó szitatekercseket közvetlenül egy folyto­nos papíröntési műveletnek vetjük alá. Ennek során a szitatekercset letekercselés közben egy papírgép-adagoló alatt elvezetjük, amely találmány szerinti megoldásban a szitatekercs teljes szélességében és hosszában papíröntő masszát oszt el. Ez a massza a vákuumos folyadékelszívás után a restaurálandó' anyag hibás helyeit ugyanúgy elzárja, mint az egyes lapok közötti hézagokat, valamint a szitate­kercs széle és a lapok közötti hézagokat is. Az így előállított papírpályát, amely a restau­rálandó lapokat magába zárva tartalmazza, ismert módon meleg levegővel, vagy IR-sugár­­ral vagy hasonló kezeléssel megszárítjuk. A szitapályáról könnyen lefejtjük és ismert pa­pírhasítási műveletnek vetjük alá. A talál­mány szerinti megoldásban a teljes papírpá­lyát hordozóanyaggal rétegezzük, amelyet mindkét oldalon ismert glicerin-zselatin-emul­­zióval nyomáson rögzítünk. A kezelés után a külső szél egyidejű perforálásával az egész papírpályát hasítjuk és egy új magréteget viszünk be, amelyet kötőanyaggal rögzítünk. Újraegyesítéskor a hasított pályák felületének egyenletessége a perforálással tökéletesen biz­tosított. A találmány szerinti megoldásban a hordo­zóanyag leoldása 50 - 60 °C hőmérsékletű vizes közegben, cellulózmentes, semleges vagy lúgos proteinázzal, előnyösen termitázzal tör­ténik, amely a zselatint lebontja és így a restaurálandó anyagot tartalmazó, mindkét oldalon zselatinmentes papírpályát és az ugyancsak zselatinmentes és ismét alkalmaz­ható hordozóanyagot megkapjuk. A papírpályából ismert módon, előnyöseit vágógép segítségével az egyes restaurálandó oldalakat kipreparáljuk, majd könyvkötészeti eljárással tovább feldolgozzuk. Az eljáráshoz előnyösen olyan berendezést alkalmazunk, amely nagy lyukú PVC-ből, poliamidból vagy hasonló anyagból készült szitapályából áll, és amelyen egy kis lyukú szitapálya található. Erre szorosan egymás mellé helyezzük a restaurálandó papírokat. A szitapályákat a restaurálandó anyag felhe­lyezése után együttesen úgy tekercseljük fel, hogy véletlenül se tekeredhessen le. Ezeket a tekercseket a találmány szerinti megoldás összes fürdőjén keresztülvezetjük és csak az öntés előtt nyitjuk ki, tekercseljük le, majd à szitapályát egy papírpép-adagoló alatt ve­zetjük. A találmány szerinti eljárást a követke­ző kiviteli példával szemléltetjük. Kiviteli példa A restaurálandó anyagot, például könyvet, lapokra szétszedjük. Ecsettel vagy kefével 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents