194941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantán-típusú poliszacharidok előállítására
194941 aktív anyagok elegyének használatával érhetjük el. A felületaktív anyag kiválasztása és mennyiségének meghatározása szakember által egyszerűen elvégezhető az alkalmazott olaj fajtája és annak koncentrációja alapján. Nemionos felületaktív anyagként olyan vegyületeket használhatunk, amelyeket alkilén-oxid és alifás vagy alkii-aromás szerves vegyületek kondenzációjával állítanak elő. Alkalmas felületaktív anyagok, amelyek nem gátolják a mikroorganizmusok növekedését, például a polioxi-etilénezett alkilfenolok, po- 1 ioxi-etilénezett alkoholok, polioxi-etilénezett zsírsavak, polioxi-etilénezett trigliceridek, valamint szorbitán és zsírsavak polioxi-etilénezett észterei. Az említett felületaktív anyagok alkalmazhatók önmagukban vagy egymással elegyítve. Affinitásuktól függően a felületaktív anyag, ill. anyagok teljes mennyisége vagy csak egy része adagolható az olajos vagy a vizes fázishoz. Célszerű a vizes és az olajos fázist külön-külön sterilizálni. Sterilizálás és lehűtés után az olajos fázist a fermentorban elhelyezett vizes fázishoz keverjük, de eljárhatunk úgy is, hogy a vizes és az olajos fázist folyamatosan, keverés közben vezetjük a fermentorba. Azonnal stabil emulzió képződik. A beoltást és fermentálást azután a szokásos módon végezzük, levegőztetés és keverés közben. A fermentálás során a pH-t alkáli- vagy ammónium-hidroxid adagolásával tartjuk optimális értéken. Ügy is eljárhatunk, hogy periodikusan vagy folyamatosan pótoljuk a növekedéshez szükséges tápközeget. A fermentáció végén, a felhasználástól függően, maga az emulzió alkalmazható, vagy eljárhatunk úgy is, hogy az emulziót ismert módon megbontjuk, és a vizes fázist elválasztjuk az olajos fázistól, majd a fermentlé nyersen használható fel, vagy abból kicsapjuk. a poliszacharidot, előnyösen rövidszénláncú alkohol, pl. izopropanol és adott esetben szervetlen só segítségével. A kicsapott poliszacharidot elválasztjuk, olajmentesre mossuk, szárítjuk, és adott esetben őröljük. fgy alkalmazásra kész port kapunk. A találmány egyik előnyös kiviteli módja szerint a fermentáció befejezése után kapott emulziót víz eltávolításával 8—60 tömeg%, előnyösen 15—60 tömeg% poliszacharidtartalomig töményítjük. Ilyenkor a fermentációs közegben alkalmazott olaj mennyiségét a fermentáció végén kapott szárazanyag-tartalomra kell számítani. A végső emulzióban az olaj mennyisége előnyösen nem haladhatja meg a 45%-ot. A víz eltávolítása történhet például bepárlással vagy deszti 1 lácíóva 1, adott esetben csökkentett nyomáson. Az olajos fázis egy részét is eltávolíthatjuk azeotrópos vagy nem-azeotrópos elegy formájában a vízzel. Eljárhatunk úgy is, hogy ultraszűrést végzünk valamely szokásos technikával és berende3 zéssel, természetesen azzal a feltétellel, hogy hidrofil membránt választunk, amelynek a pórusai elég kicsik ahhoz, hogy a biopolimert visszatartsák. Az ultraszűrés alkalmazása biztosítja azt, hogy a folytonos vizes fázisban az emulzió fennmarad. Az ultraszűréssel végzett koncentrálásnak az a további előnye, hogy a vizes fázisban a szervetlen só tartalom közel azon az értéken marad, mint az eredeti fermentlében, attól függetlenül, hogy mennyi a polimer tartalom. Eljárhatunk úgy is, hogy az emulziót először ultraszűréssel, majd valamilyen más módszerrel, például bepárlással vagy desztillációval koncentráljuk. A találmány körébe tartozik az a megoldás is, amikor a kapott emulzióhoz baktericideket, enzimeket vagy más adalékanyagot adunk, feltéve, hogy ezek az adalékanyagok nem befolyásolják károsan az emulzió stabi itását. A találmány szerinti eljárással kapott emulziónak a fordított emulzióval szemben az az előnye, hogy a mikroorganizmusok az emulgeált közegben a normálishoz közel álló sebességgel növekszenek. A mikroorganizmusok növekedését az emulzió nem zavarja. Energiát lehet megtakarítani a növekedési szakaszban, mivel a közeg keveréséhez szükséges energia kisebb. Lehetőség van a vizes közeg pH-jának szabályozására. Lehetőség van az emulzió koncentrálására az emulzió megfordulása és a poliszacharid kicsapása nélkül. A találmány szerinti eljárással előállítót! olaj-a-vízben emulzió bármely olyan területen alkalmazható, ahol nagy viszkozitású vizes folyadékokra van szükség, így pl. építkezések, festékek, kozmetikumok, növényvédelem, olajipar, stb. Ezeknek az emulzióknak az az előnyük, hogy közvetlenül felhasználhatók hígított vizes oldatokhoz anélkül, hogy közbenső fázisváltásra lenne szükség. Vízben jól eloszlathatok, oldódási arányuk legalább annyi, mint az eredeti fermentlé megfelelő aránya. Jól szivattyúzhatok, és széles koncentráció határok között stabilak maradnak Viszkozitásuk lényegében alacsonyabb, mint egy ugyanilyen koncentrációban biopo.limert tartalmazó vizes oldaté, így' tehát olyan emulziónk van, amely tölthető és szivattyúzható, és nagy koncentrációban tartalmazza a poliszát haridot a vizes fázisban. A fent felsorolt előnyök alapján a találmány szerinti eljárással előállított emulziók különösen alkalmasak olajkitermelésben való felhasználásra vizes folyadékok előállítására a fokozott olajkitermeléshez. A következő példákkal a találmány szerinti eljárást szemléltetjük. A példákban ismertetett eljárásokban a következő általános módszereket alkalmazzuk: 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
