194941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantán-típusú poliszacharidok előállítására

194941 aktív anyagok elegyének használatával ér­hetjük el. A felületaktív anyag kiválasztása és mennyiségének meghatározása szakember által egyszerűen elvégezhető az alkalmazott olaj fajtája és annak koncentrációja alapján. Nemionos felületaktív anyagként olyan vegyületeket használhatunk, amelyeket alki­­lén-oxid és alifás vagy alkii-aromás szerves vegyületek kondenzációjával állítanak elő. Alkalmas felületaktív anyagok, amelyek nem gátolják a mikroorganizmusok növekedését, például a polioxi-etilénezett alkilfenolok, po- 1 ioxi-etilénezett alkoholok, polioxi-etilénezett zsírsavak, polioxi-etilénezett trigliceridek, valamint szorbitán és zsírsavak polioxi-etilé­nezett észterei. Az említett felületaktív anyagok alkal­mazhatók önmagukban vagy egymással ele­gyítve. Affinitásuktól függően a felületak­tív anyag, ill. anyagok teljes mennyisége vagy csak egy része adagolható az olajos vagy a vizes fázishoz. Célszerű a vizes és az olajos fázist kü­­lön-külön sterilizálni. Sterilizálás és lehűtés után az olajos fázist a fermentorban elhelye­zett vizes fázishoz keverjük, de eljárhatunk úgy is, hogy a vizes és az olajos fázist folyama­tosan, keverés közben vezetjük a fermentor­­ba. Azonnal stabil emulzió képződik. A beol­tást és fermentálást azután a szokásos módon végezzük, levegőztetés és keverés közben. A fermentálás során a pH-t alkáli- vagy am­­mónium-hidroxid adagolásával tartjuk opti­mális értéken. Ügy is eljárhatunk, hogy pe­riodikusan vagy folyamatosan pótoljuk a nö­vekedéshez szükséges tápközeget. A fermentáció végén, a felhasználástól függően, maga az emulzió alkalmazható, vagy eljárhatunk úgy is, hogy az emulziót ismert módon megbontjuk, és a vizes fázist elválasztjuk az olajos fázistól, majd a ferment­­lé nyersen használható fel, vagy abból ki­csapjuk. a poliszacharidot, előnyösen rövid­­szénláncú alkohol, pl. izopropanol és adott esetben szervetlen só segítségével. A kicsa­pott poliszacharidot elválasztjuk, olajmentes­re mossuk, szárítjuk, és adott esetben őröl­jük. fgy alkalmazásra kész port kapunk. A találmány egyik előnyös kiviteli módja szerint a fermentáció befejezése után kapott emulziót víz eltávolításával 8—60 tömeg%, előnyösen 15—60 tömeg% poliszacharidtar­­talomig töményítjük. Ilyenkor a fermentá­ciós közegben alkalmazott olaj mennyiségét a fermentáció végén kapott szárazanyag-tar­talomra kell számítani. A végső emulzióban az olaj mennyisége előnyösen nem haladhatja meg a 45%-ot. A víz eltávolítása történhet például bepár­­lással vagy deszti 1 lácíóva 1, adott esetben csökkentett nyomáson. Az olajos fázis egy részét is eltávolíthatjuk azeotrópos vagy nem­­-azeotrópos elegy formájában a vízzel. El­járhatunk úgy is, hogy ultraszűrést végzünk valamely szokásos technikával és berende­3 zéssel, természetesen azzal a feltétellel, hogy hidrofil membránt választunk, amelynek a pórusai elég kicsik ahhoz, hogy a biopolimert visszatartsák. Az ultraszűrés alkalmazása biztosítja azt, hogy a folytonos vizes fázisban az emulzió fennmarad. Az ultraszűréssel végzett kon­centrálásnak az a további előnye, hogy a vi­zes fázisban a szervetlen só tartalom közel azon az értéken marad, mint az eredeti fer­­mentlében, attól függetlenül, hogy mennyi a polimer tartalom. Eljárhatunk úgy is, hogy az emulziót elő­ször ultraszűréssel, majd valamilyen más módszerrel, például bepárlással vagy desz­­tillációval koncentráljuk. A találmány körébe tartozik az a meg­oldás is, amikor a kapott emulzióhoz bakte­­ricideket, enzimeket vagy más adalékanyagot adunk, feltéve, hogy ezek az adalékanyagok nem befolyásolják károsan az emulzió sta­­bi itását. A találmány szerinti eljárással kapott emulziónak a fordított emulzióval szemben az az előnye, hogy a mikroorganizmusok az emulgeált közegben a normálishoz közel álló sebességgel növekszenek. A mikroorganiz­musok növekedését az emulzió nem zavarja. Energiát lehet megtakarítani a növekedési szakaszban, mivel a közeg keveréséhez szük­séges energia kisebb. Lehetőség van a vizes közeg pH-jának szabályozására. Lehetőség van az emulzió koncentrálására az emulzió megfordulása és a poliszacharid kicsapása nélkül. A találmány szerinti eljárással előállí­tót! olaj-a-vízben emulzió bármely olyan te­rületen alkalmazható, ahol nagy viszkozi­tású vizes folyadékokra van szükség, így pl. építkezések, festékek, kozmetikumok, növény­­védelem, olajipar, stb. Ezeknek az emulziók­nak az az előnyük, hogy közvetlenül felhasz­nálhatók hígított vizes oldatokhoz anélkül, hogy közbenső fázisváltásra lenne szükség. Vízben jól eloszlathatok, oldódási arányuk leg­alább annyi, mint az eredeti fermentlé meg­felelő aránya. Jól szivattyúzhatok, és széles koncentráció határok között stabilak marad­nak Viszkozitásuk lényegében alacsonyabb, mint egy ugyanilyen koncentrációban biopo­­.limert tartalmazó vizes oldaté, így' tehát olyan emulziónk van, amely tölthető és szivattyúzha­tó, és nagy koncentrációban tartalmazza a poli­szát haridot a vizes fázisban. A fent felsorolt előnyök alapján a talál­mány szerinti eljárással előállított emulziók különösen alkalmasak olajkitermelésben való felhasználásra vizes folyadékok előállítására a fokozott olajkitermeléshez. A következő példákkal a találmány sze­rinti eljárást szemléltetjük. A példákban ismertetett eljárásokban a következő általános módszereket alkalmaz­zuk: 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents