194938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított nukleinsav-reagensek előállítására

b2, hibridizálódnak. Ugyanakkor a vektorból származó nukleinsav részek távolsága a hib­­ridizáló kapcsolódási pontoktól (1) csökken (1. ábra) és a hibrid stabilabb, mint az a hib­rid, amely egy reagens párral képződik (va­gyis a technika állása szerinti módszerrel), amint ezt a 2. ábra bemutatja, ahol ez a hibrid azonos méretű, mint a nukleinsav-fragmensek sorozatának teljes területe. Az egy reagens­­-párból képződött hibrid vektorból származó részei könnyen törnek, pl. mechanikai feszí­tésre, pl. rázásra. Ilyen esetben a már hibrid­hez kötött jelzés elszabadul. Mivel a találmány szerinti javított nuk­­leinsav-reagensek érzékenyebbek, mint a ko­rábban alkalmazott nukleinsav reagensek, ezek alkalmasak a kromoszomális átrende­ződések és öröklődési betegségek kimutatá­sára. A találmány jellemzőit az igénypontok megkülönböztető vonásaiban mutatjuk be, és a találmányt nagyobb részletességgel mutatjuk be az ez után következő leírásban és a mellé­kelt ábrákban, amelyekben az 1. ábra mutatja be a szendvics-hibridek egy sorozatát; a 2. ábra ábrázol jegy technika eddigi állása szerinti szendvics-hibridet; a 3. ábra mutatja be nukleinsav-fragmensek két váltakozó szériájának helyeit egy olyan nukleinsavban, amelyet a találmány szerinti nukleinsav-reagensek sorozata készítéséhez választottunk ki; a 4. ábra mutatja be nukleinsav-fragmensek sorozata három váltakozó szériájának megfe­lelő helyeit; az 5. ábra a 3. ábra szerinti nukleinsav-frag­mensek egy sorozatát mutatja be külön (a), egymással egyesítve (b) és mind külön, mind egymással egyesítve (c); a 6. ábra mutatja be szendvics-hibridek egy sorozatát, amelyen belül a 6a. ábra olyan szendvics-hibridek egy sorozatát mutatja be, amely akkor képződik, amikor elkülönített fragmenseket alkalmazunk, a 6b. ábra olyan szendvics-hibridek egy sorozatát mutatja be, amely akkor keletkezik, amikor egyesített b­­-fragmenseket alkalmazunk, és a 6c. ábra olyan szendvics-hibridek egy sorozatát mutat­ja be, amely akkor keletkezik, amikor mind elkülönített, mind egyesített b-fragmenseket alkalmazunk; a 7. ábra olyan nukleinsav-reagensek egy so­rozatát mutatja be, amely különböző nuklein­­savakat azonosít; a 8. ábra olyan szendvics-hibridek egy soro­zatát mutatja be, amely akkor keletkezik, amikor a 7. ábra szerinti különböző nuklein­­savakat azonosító nukleinsav-reagensek egy sorozatát alkalmazzuk; a 9. ábra közvetlen hibridizálási módszerrel képzett hibridek egy sorozatát mutatja be; a 10. ábra a pKTH 1220 rekombináns plaz­­midot mutatja be; a 11 ábra olyan szendvics-hibridek egy soro­zatát mutatja be, amelyek akkor képződnek, 3 amikor a pKTH 1220 rekombináns plazmid­­ból készült nukleinsav-fragmensek egy soro­zatát alkalmazzuk; a 12. ábra a pKTH 1271 rekombináns plaz­­midot mutatja be; és a 13. ábra olyan szendvics-hibridek egy sorozatát mutatja be, amelyek akkor képződ­nek, amikor a pKTH 1271 rekombináns plaz­­midból készült nukleinsav-fragmensek egy so­rozatát alkalmazzuk. Találmányunk nukleinsav-fragmensek so­rozatából álló nukleinsav-reagensekre vonat­kozik. A nukleinsav-reagenseknek ezek a so­rozatai legalább két, de előnyösen több válta­kozó nukleinsav-fragmenst tartalmaznak akár 20 fragmensig is, amelyek egy vagy több, az azonosítandó nukleinsavra megfelelően homo­log nukleinsavból származnak. Ezáltal a nuk­­leinsav fragmensek váltakozó sorozatainak legalább két szériáját nyerjük, amelyek nem szabad, hogy egymással homológok legyenek. A nukleinsav-reagensek sorozatát elő le­het állítani szintetikusan. Ebben az esetben a nukleinsav-fragmensek sorozatainak két váltakozó szériájából származó fragmensek nem szabad, hogy homológok legyenek egy­mással. Ezeknek azonban megfelelően homo­lógoknak kell lenniök az azonosítandó nuk­­leinsavakban levő váltakozó helyekre. Ezeket a fragmenseket könnyen elő lehet állítani tel­jesen automatizált berendezésekkel az azono­­s’tandó nukleinsav-szekvenciájának jellem­zése után. A találmány szerinti nukleinsav-reagen­sek nukleinsav-fragmensek elkülönített vagy egyesített, vagy mind elkülönített, mind egye­­s tett sorozatából vannak összeállítva. A nukleinsav-fragmensek sorozatait lehet egy vektorra egyesíteni, vagy ezek tartalmaz­hatják vektorok részeit, vagy teljesen mente­sek lehetnek vektor-részektől. Az alkalmazott nukleinsav-fragmensek­­nek minimális hossza 15 nukleotid. A hossz­ban nincs tényleges felső határ, de előnyös olyan fragmenseket alkalmazni, amelyek hosz­­sza 20—5000 nukleotid. A találmány szerinti nukleinsav-fragmensek vagy az azonosítandó genomból származnak, vagy a genom egy részéből, pl. egy viszonylag nagy, a genom egy bizonyos részét képviselő klónból. A ta­lálmány szerinti nukleinsav-fragmensek soro­­zitait így számos független genom területből khet készíteni, amelyek nem közvetlenül szom­szédosak egymással. Az így készített nukle­­irsav-fragmens sorozatokat egyesítjük és azo­nos reagenshez alkalmazzuk. Nukleinsav-frag­mensek sorozatát lehet izolálni olyan DNS-ből is, amely nem azonos a meghatározandó nuk­­kinsavval, de kielégítően homológ arra, úgy­hogy stabil hibrid képződik a reagens és az azonosítandó nukleinsav között. A nuklein­­sa\-fragmensek megfelelő sorozatának készí­tése kétségtelenül a megfelelő nukleinsav fragmensek izolálására korlátozódik a genom-4 3 194938 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents