194924. lajstromszámú szabadalom • Kompozíció fokozott habtérfogatot adó és fokozott rugalmasságú hő- és hangszigetelő műgyantahab előállítására
194924 alkilarilszulfonát-tenzid és dipropilénglikol mellett. Szénhidrátok 5-20%-nyi (gyantasúlyra vonatkoztatott) addékolása, foszforsav és tenzidként Tween 40 (szorbitén-monopolmitét-polioxietilén) vagy alkil'benzol-szulfonát-nátriumsó szerepel a 41 07 105 sz. amerikai szabadalomban. A 32 16 897 sz. NSZK szabadalom tenzidként alkil-, aril-, illetve alkaril-szulfonát-nátriumsót alkalmaz, célszerűen dibutil-naftalin-szulfonátot vagy dodecil-benzol-szulfonátot, ásványi savat, és a formaldehid megkötésére alkil-, aril-, ill. alkaril szulfonsav vizes oldatában pótlólagos karbamidot adagol négy vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó alkohollal és polietilénglikollal együtt. E megoldás kielégítően megoldja a zsugorodás csökkentését és hidrolízisnek ellenálló habgyantát eredményez minimális formaldehid-emisszió mellett, viszont igen bonyolult és költséges. Érdekes műszaki megoldást javasol a 41 92 923 sz. USA szabadalom, amely a habosítást nem levegőnyomással, hanem az exoterm reakcióhő következtében elpárolgó metilén-klorid segítségével oldja meg. Ebben az "A" komponens maximum 25% vizet tartalmazó karbamid-formaldehid — esetleg karbamid-melamin-formaldehid — koncentrálni propilénglikolban oldva, és szorbittal és zsírsav-dietandamid tenziddel kiegészítve, míg a "B" komponens kénsavat és metilénkloridot tartalmaz propilénglikolos oldatban. Tenzidként alkil-benzol-szulfonsavat és zsírsav-dietandamidot adalékolnak. Ez a megoldás azonban drága,és nem versenyezhet a levegőnyomással habosított gyártmányokkal. A 15 75 590 sz. és a 15 82 445 sz. angol szabadalmak más-más módszerrel igyekeznek a zsugorodást megakadályozni. Az első szabadalom az előállítási folyamatban egy további, azaz második habosítási lépést iktat be, míg a másodiknak idézett szabadalom nagyobb szilárdanyag-tartalmú gyantaoldattal dolgozik, mint az általában szokásos. Ezek a megoldások az eredetileg egyszerű gyártási folyamatot további műveletekkel terhelik, illetve végrehajtását kényessé, érzékennyé teszik. A habzási tulajdonságok intenzifikálásával olyan "A” és "B" komponensek kidolgozását tűztük magunk elé feladatul, amelyek az eddig ismert megoldásokban elért előnyök megőrzése mellett hatékonyabban gátolják meg a'habtérfogat zsugorodását és nagyobb rugalmasságot biztosítanak a kész gyantahab készítményeknek. Meglepő módon azt találtuk, hogy az anionaktív és nem ionos tenzidekből álló és savként felületaktív alkil-benzol-szulfonsavat tartalmazó tenzidrendszert alkalmazunk, úgy az ismert eljárásokban kapott gyantahabhoz képest kisebb habtérfogatcsökkenést, nagyobb rugalmasságot, javított' habminőséget nyerhetünk, ugyanakkor a gyantahab formalde3 hid-emissziója, mechanikai tulajdonságai és hidrolízissel szembeni kémiai stabilitása megegyeznek az ismert termékek jellemzőivel. A fentiek alapján a találmány tárgya olyan kompozíció fokozott habtérfogatot adó és fokozott rugalmasságú, hő- és hangszigetelő tulajdonságú, főleg építőipari, illetve építőanyagipari célokra alkalmas műgyantahab előállításához, amely vizes oldatban összsúlyára vonatkoztatva 30-70 tömeg% "A” komponenst, ill. ilyen komponensként 30-70 tömeg% karbamid-formaldehid előkondenzátumot, legfeljebb 5 tömeg% habzást biztosító felületaktív anyagot és legfeljebb 20 tömeg% gyantamódosító adaléko(ka)t, továbbá 1-15 tömeg % "B” komponenst, illetve ilyen komponensként 1-15 tömeg% savas katalizátort, 0,01-10 tömeg% habzást biztosító felületaktív anyagot és legfeljebb 20 tömeg% gyantamódosító adaléko(ka)t, az utóbbin belül legfeljebb 20 tömeg% szénhidrátot, illetve legfeljebb 5 tömeg% karbamidot tartalmaz. A találmány szerinti kompozíció azzal jellemezhető, hogy- habzást biztosító felületaktív anyaga legalább egy anionaktív tenzid és legalább egy- nem ionos tenzid elegye, és- savas katalizátora egy alkil-benzol-szulfonsav. A találmány szerinti megoldásban felhasznált tenzidrendszerben tehát savas katalizátorként felületaktív jellegű, biológiailag lebontható alkil-benzol-szulfonsavat alkalmazunk, amely normál alkil-láncot tartalmaz és szokásos szénatomszáma 5 és 15, átlagosan 10-13 közötti. A tenzidrendszer tehát legalább egy anionaktív és legalább egy nem ionos tenzidet foglal továbbá magába. Anionos tenzidekként célszerűen C8 - Clg szénatomszámú zsíralkohol (ok) nak vagy ezek keverékeinek szulfátsóit, előnyösen e zsíralkohol-szulfátok ammonium-, alkálifémvagy trietendamin-sóit vagy ezek keverékeit használjuk. Felhasználhatók az etoxilált zsíralkoholból előállított szulfátok is. Nem ionos tenzidként célszerűen zsíralkoholok és alkil - fenolok polietoxilált származékai alkalmazhatók. Itt zsíralkoholok oldaláról egyaránt alkalmazhatók szintetikusan előállított (például oxo-eljárásban vagy páros szénatomszámú homológokat biztosító Ziegler-eljárásban előállított), illetve natív eredetű C12- C16 páros szénatomszámú zsíralkoholok szulfátéit, illetve etoxilált vagy etoxilált és szulfátéit származékai. Az anionaktív és a nemionos tenzidtömeg aránya célszerűen 1:0,05-1. A találmány szerinti kompozícióban alkalmazott ismert gyantamódosító komponensek között használható cukor előnyösen a glükóz és fruktóz — közönségesen nádcukor vagy répacukor néven ismert — diszacharidja, miig a hasonló célra használható cukorszármazék előnyösen szorbit. A találmány szerinti kompozícióban megfelelő mennyiségű karbid és formaldehid fel4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
