194910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új D-glükopiranóz-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194910 R2, Ra, R8, Rg és R10 jelentése a fentiek szerinti — egy savas ioncserélővel vagy erős szervetlen vagy szerves savval reagáltatunk. Ebben a képletben az alkilidéncsoport különösen rövidszénláncú alkilidéncsoport, így izopropilidéncsoport és a cikloalkilidéncsoport, elsősorban ciklopentilidén- vagy ciklohexilidéncsoport. Ezt a hasítást szintén önmagában ismert módon végezzük, savas ioncserélővel, különösen olyan típusúval, amely szulfonsavcsoportot tartalmaz, így a következőkkel: Amberlite IR-120 (sztirolgyanta erősen savas szulfoncsoporttal) vagy Dowex 50 (polisztirol-szulfonsav) vagy erős szervetlen vagy szerves savval, így sósavval, hidrogén-bromiddal, kénsavval vagy szulfonsavval, például metán-szulfonsavval, vagy adott esetben az aromás gyűrűben szubsztituált fenil-szulfonsavval, így p-toluol-szulfonsavval vagy trifluor-ecetsavval. Abban az esetben, ha víz jelenlétében reagáltatunk, az 1 -helyzetben szabad hidroxilcsoportot kapunk. Ha viszont a COR9j illetve COR10 karboxilcsoportok egyike is észterezett alkohollal, különösen rövidszénláncú alkanollal, akkor ez különösen magasabb hőmérsékleten vizes savval elszappanosítható. Az előállított vegyületekben a peptidcsoporton lévő védőcsoportokat utólagosan, például hidrogenolízissel, így például katalitikusán aktivált hidrogénnel vagy hidrolízissel lehasíthatjuk. Az alkalmazott kiindulási anyagokat például megkaphatjuk, ha egy megfelelő oxazolinba — ami a cukormaradék 3-helyzetében szabad hidroxilcsoportot tartalmaz — az Rg-acetamido-peptid-csoportot egy vagy több lépésben bevezetjük. Az (1) általános képletű, nem védett lipofil piranózszármazékok, mindenekelőtt a muramii és a normuramil-peptidek, valamint sóik számos értékes farmakológiai hatással rendelkeznek, különösen kifejezett az immunpotencfrozó hatásuk. Egereken végzett kísérletek kimutatták, hogy ezek a vegyületek in vivo antitest képzésére képesek: NMRI egereket 10 pg csapadékmentes BSA intraperitoneális injekcióval a 0 napon immunizáltunk. 9,15 és 29 nap múlva szérumpróbákat vettünk és anti-BSA-antitest tartalmát vizsgáltuk passzív hemagglutinációs módszerrel. Az alkalmazott adag az oldékony BSA esetében az injiciált állatoknál szubimmunogén, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem, vagy csak egészen kismértékű antitest termelést váltott ki. Az egerek utólagos kezelése bizonyos immunpotenciáló anyagokkal az antigén alkalmazása előtt vagy után a szérum antitest titer emelkedéséhez vezetett. A kezelés hatását az elért Score értékekkel, vagyis három egymásután következő kivéreztetési napon kapott log2 titerkülönbségek összegével fejezzük ki. 15 Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy az 'I) általános képletű vegyületek állatoknál intraperitoneális vagy szubkután alkalmazás esetén (0,5—5 mg/kg) 5 egymásután következő napon a BSA-val történő immunizálás után az antitest termelést a BSA-val szemben jelentősen emeli. Ebben a vonatkozásban az ismert hidrofil muramil-peptideknél sokkal értékesebbek. Az említett vegyületek a sejtközvetítő immunitás manifesztációját is növelik in vivo. Míg a tengerimalacok szenzibilizálása BSA-val a nem teljes Freund féle adjuvánssal csak humorális antitestképződéshez vezet, a találmány szerint lipofil muramil-peptidek hozzákeverése az antigen-olajemulzióhoz 5-50 pg tíózistartományban, késői típusú túlérzékenységet mutat a BSA-val szemben; az immunizálás után 3 héttel az adagolt BSA intrakutan injekció ezekben az állatokban helyi gyulladási reakciót váltott ki, eritémával és bőrmegvastagodással, ami 24-48 óra alatt érte el a maximumát. Ezek a késői típusú reakc ók kvantitatíve és kvalitatíve megfelelnek azoknak a reakcióknak, amelyeket rendszer nt a BSA-val való immunizálással és komplex Freund-féle adjuvánssal (ami annyit jelent, hogy Mykobakteriumok hozzáadásával) é"ünk el. Az ED50-értéke (az a szükséges mennyiség, pg/állat, ami a reakcióvolumen különbségének az indukálásához szükséges (eritéma felületXbőrmegvastagodás) a kezelt és kezeletlen állatokban 200 pl esetén, 24 órával a reakció kiváltása után) 10-20 pg. Különösen kiemelendő a piranózszármazékoknak azon képessége a BSA-val együttesen adagolva liposzómákba (tojás lecitin és koleszterin 4:1 arányú elegye vagy tojás lecitin egyedül; 4 mg/állat) és toxikus ásványolaj komponens nélkül tengerimalacokban késői típusú túlérzékenységet idéz elő BSA-val szemben. Kvantitatív és kvalitatív is azonosak ezek a késői típusú reakciók azokkal, amelyek a BSA-val immunizált és komplett Freund-féle addjuvánssal értünk el. Az ED50 értéke 100-300 pg/állat. A nem védett (I) általános képletű új vegyületek hidrofil muramilpeptidekkel öszszehasonlítva további minőségi javulást jelentenek: Balb/c egereket 2X104 intraperitoneális injekcióval P815 Mastocytoma sejtekkel immunizáltunk a 0. napon. A 15. napon az így immunizált állatok lépsejtjeit citotoxikus, a P815 Mastocytoma sejtekre irányított T-limfocitákra vizsgáltuk. Erre a célra a P815 célsejteket 51Cr-mal jeleztük,és a citotoxikus reakciót a radioaktivitás mérésével határoztuk meg a tenyészet megmaradó részében. A P815 Mastocytoma sejtek alkalmazott adag esetében a vizsgált egerekben szubimmunogén, ami annyit jelent, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségű citotoxikus T-sejt keletkezik. Ha egyidejűleg 1-50 pg-o1 adagolunk intraperitoneálisan az említett 16 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
