194910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új D-glükopiranóz-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194910 (I) általános képletű muramilpeptidből, akkor a citotoxikus T-sejtek képződése szignifikánsan emelkedik. (A faktor 10-30, szemben a kezeletlen egerekkel). A nem védett (I) általános képletű vegyületek immunpotencírozó hatását a transzplantációs antigénekkel szembeni specifikus immuntolerancia indukálása esetén is létrehozhatjuk adjuváns autoblasztokkal immunizálva az egereket. Vegyes limfocitatenyészetben — amely a transzplantációt fogadó léplimfocitáit a (Cr7Bl/6J egerek) és a transzplantátumot adó besugárzott lépsejtjeivel (CBA/J egerek) — inkubáljuk. A T-limfociták, amelyek specifikus receptorokkal rendelkeznek az adó sejtkompatibilitási antigénjeihez, fejlődnek és blasztokká alakulnak; ezeket ülepítéssel lehet a többi sejttől elválasztani. A specifikus blasztok kifejezik a membránreceptorok releváns, idiotipiás fajlagos tulajdonságait és a komplett Freund-féle adjuvánssal (CFA) autoimmunogénként injiciáltuk a transzplantátum fogadónak a fajlagos tolerancia indukálására a transzplantációs antigének ellen. Az immunizálást négyszer 4 hetes időközönként végezzük autológ anti-CBA/J T-limfoblasztokkal. A T-autoblasztok és az új, (I) általános képletű vegyületek abszorbátuma ( 109 blasztot 20 mg vegyületet tartalmazó 20 ml PBS-ben szuszpendáltunk. Két órai inkudálás után a sejteket centrifugáltuk és kétszer mostuk PBS-sel) képesek specifikus immuntoleranciát kiváltani úgy, hogy a CFA nincsen jelen, emellett az adszorbátum azonos hatású mint a CFA-ban lévő limfoblasztok hatása. Az (I) általános képletű nem védett vegyületek ezenkívül képesek 0,5—100 pg/ml koncentrációban egészséges egerek lépsejttenyészetében antitest-termelő sejtek képződését indukálni (19S-plakképző sejtek szaporodását 10-30 faktorral növelik a kontrollérték fölött, stimuláló vegyületek nincsenek jelen): az említett vegyületek jelenlétében például specifikus antitestek keletkeznek juh eritrociták ellen anélkül, hogy a juh eritrocita tenyészeteket immunizáltuk volna. Másrészt az említett vegyületek azonos koncentrációtartományban a T-sejtekben szegény lépsejt-tenyészetek immunológiai reaktivitását növelik csecsemőmirigy nélkül született nu/nu egerekben) szemben az egészséges, thymustól függő antigénekkel (juheritrociták) (10-30 a faktora szemben a nem kezelt kontrolltenyészettel). Az említett vegyületekkel azonban in vitro közvetlenül vagy nem közvetlenül nem csak a B-limfociták proliferációs és szintézis teljesítményét indukáltuk, (ami annyit jelent, hogy a potenciálisan antitest-képző sejtekét) hanem a T-limfocitákra gyakorolt hatását is, (amelyhez szabályozó aktív segítő- és szuppresszor sejtek, valamint citotoxikus effektor sejtek is tartoznak). így például az említett vegyületek 1-20 pg/ml kon17 centrációtartományban a kortizonnal szemben rezisztens csecsemősejtek reaktivitását az allogén módon besugárzott stimuláló limíocitákkal szemben jelentősen növeli (legfeljebb tízszeresen) . A fent említett hatások valószínűleg közvetetten úgy jönnek létre, hogy ezek a lipof I vegyületek a makrofágokat aktiválják, amelyek viszont a T- és a B-limfociták reakt vitását elősegítik. Valóban ki lehet mutatni, hogy az említett vegyületek már igen kis koncentrációban (0,5-10 pg/ml) nagy menynyiségű „colony stimulating activity“-4 (CSA) tették szabaddá az egerek makrofágjaiból (150-200 telep 105 egér csontvelősejt indukálása 7 napon át, 24 órán át a hatóanyaggal inkubált makrofágtenyészet fennmaradó 20%-ának hozzáadásával, összehasonlítva 0-5 telephez, amelyhez nem kezelt, fennmaradó makrofágtenyészetet adtunk). A CSA biológiai mediátor, ami a csontvelő-törzssejtek a makrofág és a polimorf magvakkal rendelkező leukociták differenciálásához szükséges. F.zálta! az említett vegyületek azon sejtek nagyobb mennyiségű termeléséhez vezetnek, amelyek a nemspecifikus rezisztencia az indukció, az amplifikáció és az expresszió specifikus (limpfociták által közvetített) immunreakcióiban központi jelentőségűek. Az új vegyületek immunpotencírozó hatását in vivo kimutathatjuk: az (I) általános képletű muramil-peptid-származékok injekciója 3-9 órán belül a szérumban a CSA-koncentráció jelentős növekedését idézik elő (120 telep 10* egér csontvelősejtenként kloroformmal extrahált szérum 15%-os végkoncentráció] hozzáadása után, összehasonlítva nem kezelt állatok 0-5 telepével). Ennek megfelelően ugyanezen vegyületek alkalmazása esetén egerekben az antitest képződést in vivo jelentősen növelik. Az (I) általános képletű új vegyületek és sói immunpotencírozó hatását tumormodellen is bemutathatjuk, így például az Ehrlich Ascites tumoron egérben. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek kevésbé toxikusak: 100 mg/kg/ / oap ötszörös intraperitoneális adagolása után 5 egymást követő napon egerekben láthatólag nem okozott tüneteket. Mivel az immunstimuláláshoz szükséges adagok rendkívül csekélyek, az új vegyületek terápiás spektruma rendkívül nagy. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek, így a celluláris és különösen a humorális immunitást jelentősen növelik, éspedig mind az antigén keverékben (szükebb értelemben vett adjuváló hatás), mind pedig időben és helyileg az antigén injekciótól elválasztott adagolástól (szisztémás irimunpotenciálás). A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeket tehát oltóanyagokkal együtt adjuvánsként lehet alkalmazni, egyrészt, hogy az oltás hatását javítsuk, valrmint a humorális antitest és/vagy a cellu-18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
