194904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11béta-fenil-gonánok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
atom, hidroxilcsoport, 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy halogénatom. Az (I) általános képlett! új 13-metil-llß-fenil-gonánokat a találmány értelmében az előbbiekben már ismertetett eljárással állítjuk elő. Vízlehasítás és a 4(5)-helyzetű kettős kötés'kialakítása, valamint a jelen levő védőcsoportok eltávolítása céljából a (II) általános képletű kiindulási vegyületeket valamilyen savval vagy savas jellegű ioncserélővel kezeljük. Ezt a savas kezelést önmagában véve ismert módon végezzük, így a legalább két védőcsoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet valamilyen vízzel elegyedő oldószerben, például vizes metanolban, etanolban vagy acetonban oldjuk, majd az oldatot katalitikus mennyiségű ásványi savval vagy szulfonsavval, mint sósavval, kénsavval, foszforsavval, perklórsavval vagy p-toluolszulfonsavval, illetőleg szerves savval mint pl. ecetsavval addig reagáltatjuk, ameddig a víz lehasad és a védőcsoportok is leszakadnak. A reakciót 0—100°C hőmérsékleten valósítjuk meg és sav helyett savas ioncserélőt is alkalmazhatunk. Az átalakulási folyamatot analitikai módszerekkel lehet követni, így például a reakcióelegyből kivett mintákat vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatnak vetjük alá. A (II) általános képletben a K, Ki, R3 és R4 helyettesítők által képviselt védett csoportokban levő védőcsoportok savas közegben könnyen lehasítható csoportok lehetnek, ilyen védett csoport pl. az étilén-dioxí-ketá 1 - -csoport, az etilén-ditio-ketál-csoport, a 2,2- -dimetil-trimetilén-dioxi-ketál-csoport, továbbá a hidroxi-imino-csoport, a metoxi-imino-csoport, a tetrahidropiraniloxicsoport, a metoxi-metoxi-csoport és az etoxi-metoxi-csoport. Amennyiben olyan (II) általános képletű vegyületből indulunk ki, ahol Ki védett hídroxilcsoportot tartalmaz, úgy ezt a savas kezelést követően oxidáljuk és így oxofunkciót tartalmazó vegyületté alakítjuk át. Az oxidálást az allilos hidroxilcsoport oxidálására szokásosan használt oxidálószerrel, így például krómsavval piridinben, piridínium-dikromáttal, piridínium-kloro-kromáttal, mangán-dioxiddal (barnakő) vagy celitre lecsapott ezüst -karbonáttal végezzük. Előnyös módszer a —20°C és -j-40°C közötti hőmérsékleten barnakővel végzett oxidálás. Az (I) általános képletnek megfelelő szteroidváz 6-, 7-, 15- és 16-helyzetébe, ahol R„, Rio, R, 1 és R!2 hidrogénatomot jelent, mikroorganizmusok segítségével lehet hidroxilcsoportot bevinni. így például 6a-hidroxil-csoportot tudunk bevinni, amennyiben a fermentációhoz Nigrospora sphaerica (CBS 98469) mikroorganizmust használunk. Neurospora crassa (ATCC 9278) mikroorganizmus alkalmazásával 7a-hidroxilezést, Streptomyces platensis (NRRL 2364) mikroorganizmussal 15p-hidroxilezést 9 6 és Streptomyces toyocaensis (DSM 40030) mikroorganizmussal 16a-hidroxilezést tudunk megvalósítani. A fermentációt olyan körülmények között végezzük, melyeket általában szteroidok mikrobiológiai hidroxilezésénél szoktak alkalmazni. így az általában szokásos előkísérletekkel előbb meghatározzuk a legalkalmasabb fermentációs paramétereket, így például kiválasztjuk a leginkább megfelelő táptalajt és a szubsztrátum számára a legmegfelelőbb oldószert vagy szuszpendálószert, valamint a szubsztrátum optimális koncentrációját. Ugyanúgy járunk el az egyes technológiai körülmények, így a hőmérséklet, a levegőztetés mértéke, a pH-érték megválasztásánál és a germináció optimális idejének megállapításánál, mimellett ezeket a körülményeket, csakúgy mint a szubsztrátum hozzáadásának optimális idejét és a szubsztrátum és a mikroorganizmus által produkált enzim érintkezésének optimális időtartamát analitikai módszerekkel, mint pl. vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal határozzuk meg. Célszerű, ha a szubsztrátumot a táptalaj egy literjére számítva kb. 100—5000 mg/1 koncentrációban alkalmazzuk. A pH-értéket előnyösen 5 és 7,5 közötti értékre állítjuk be. A tenyésztési hőmérséklet 20 és 40°C közötti, a 25—35°C hőmérséklet-tartomány előnyös. A levegőztetés mértéke előnyösen 0,5—5 liter levegő/perc a táptalaj 1 liternyi térfogatára számítva. A szubsztrátum átalakulását célszerűen vékonyréteg-kromatográfiás analízissel követjük. A fermentációs idő mintegy 30—130 óra. Ezen szekunder alkoholoknál a konfiguráció önmagukban véve ismert módszerekkel megváltoztatható. így előnyös a Mitsunobu-reakció [azodikarbonsav-észter/trifenil-foszfin, (Synthesis 1981, 1, Chem. Commun. 1981, 840)]. A szteroidváz 6-, helyzetében a szakirodalomból ismert eljárásokkal alakítunk ki valamilyen halogénhelyettesítőt. Ez történhet a megfelelő hidroxilcsoport nukleofil szubsztitúciójával inverzió közben, amit előnyösen trifenil-foszfinnal és egy halogénforrással, mint például tetraklór-metánnal vagy tetrabróm-metánnal valósítunk meg (Chem. Ind. 1966, 900; Can. J. Chem. 1982, 210; J.C.S. Perkin I 1982, 681; Synthesis 1983, 139). Fluorhelyettesítő kialakítására a (dietil-amino)-kén-triíluorid alkalmas (3,914.265 számú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírás; J. Org. Chem. 1983, 393). Amennyiben a 6-helyzetben egy alkilcsoportot kívánunk kialakítani, úgy kiindulási anyagként ugyancsak a megfelelő, hidroxilezett termékeket használjuk. A hidroxilcsoportot előbb átalakítjuk valamilyen alkalmas kilépő csoporttá, így például meziláttá, toziláttá, jodiddá vagy bromiddá (ezek közül a tozilát a legelőnyösebb), majd egy lítium-dialkil-kupráttal vagy valamilyen (al-10 194904 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
