194891. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(triszubsztituált-metil)-penicillánsav- és származékaik előállítására

19489: jellemzően —78°C hőmérsékleten Grignard reagenssé alakítjuk. Ezt néhány percig ke­verjük, majd ekvimoláris mennyiségű (V) általános képletű aldehidet adunk keverés közben a reakcióelegyhez, amit a reakció be­fejeződéséig tovább keverünk. A reakció ugyan ezen a hőmérsékleten általában körülbelül 10 perc — 4 óra idő alatt befejeződik. A kí­vánt, (II) általános képletü, ahol n jelentése 2, észter a szokásos módszerekkel izolálható a reakcióelegyből. Például a reakciót vizes ammórtiumklorid oldat hozzáadásával leállít­juk, majd a terméket vízzel nem elegyedő oldó­szerrel extraháljuk. A kívánt, (II) általános képletű terméket például szilikagélen végzett oszlopkromatográfia segítségével tovább tisz­títhatjuk. A fenti eljárással kapott (II) általános képletü vegyületekben R1. jelentése vagy az R°, a fentiekben megadott karboxi-védőcso­­port. Ezek az észterek, amennyiben R1 jelen­tése R", a korábban leírt módszerekkel a meg­felelő karbonsavakká (R1 jelentése hidro­génatom) alakíthatók. A kiindulási (IX) általános képletű 6-al­­fa-bróm-1,1 -dioxo-penici 11inát észtereket jel­lemzően 6,6-dibróm-l,l-dioxo-penicillánsavból állítjuk elő, amelyet nátrium-hidrogén-karbo­­náttal, majd nátrium-hidrogén-szulfittal rea­­gáltatunk és végül a reakcióelegyet megsava­nyítjuk. A kapott 6-alfa-bróm-1,1-dioxo-peni­­cillánsavat ezután a (IX) általános képletű észterré alakítjuk. A B. módszerben alkalmazott (X) álta­lános képletü kiindulási észterek ismert ve­­gyületek, amelyeket például a 4 234 579 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban írtak le. A találmány szerinti eljá­rásban a (X) általános képletű kiindulási észtert jellemzően a reakcióban inert, szer­ves, oldószerben, például toluolban, xilolban, pentánban, tetrahidrofuránban, dietil-éterben vagy ezek keverékében, alacsony hőmérsék­leten, ekvimoláris mennyiségű a I ki 1 -1 ítium reagenssel, például butil-lítiummal, tere-bu­­til-lítiummal vagy metil-lítiummal reagál­­tatjuk és lítium-penicillin közbenső terméket állítunk elő. Ezt közvetlenül ekvimoláris meny­­nyiségü (V) általános képletü, ahol R12 és R13 jelentése a fentiekben megadott, aldehid­del reagáltatjuk és a reakcióelegyet körülbe­lül 1—4 órán át, körülbelül —100°C------50°C közötti, előnyösen —78°C hőmérsékleten ke­verjük. Ezután a reakciót leállítjuk és a (XI) általános képletű brómhidrin közbenső termé­ket izoláljuk, például víz és oldószer közötti megosztás segítségével, majd szilikagélen vagy Florisilen (magnéziumszilikáton) vég­rehajtott oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk. Más eljárással a fenti (X) általános kép­letü kiindulási dibróm-észtert ekvimoláris mennyiségű kis molekulasulyű Grignard rea­genssel, a B. Módszer esetében leírt reagen­sek és reakciókörülmények alkalmazásával, 5 reagáltatjuk és a (XI) általános képletü bróm­­hidrint állítjuk elő. A (XI) általános képletü brómhidrin, amennyiben R18 jelentése, mint fentiekben meg­adtuk, nem hidrogénatom, acilezhető és a megfelelő (XII) általános képletű vegyület állítható elő. Jellemzően az acilezést ekvimo­láris mennyiségű savkioriddal, savbromiddal vagy a megfelelő savanhidriddel végezzük. A közbenső termék (XI) általános képletű brómhidrint ekvimoláris mennyiségű aeile­­zőszerrel és tercier aminnal, például piridin­­nel, N-metil-morfolinnal vagy hasonló vegyü­­lettel, a reakcióban inert szerves oldószer­ben, például előnyösen diklórmetánban, tet­rahidrofuránban vagy etilacetátban, szoba­­hőmérsékleten, vagy ez alatti hőmérsékleten reagáltatjuk. A kívánt, (XII) általános kép­letü diésztert ismert módszerekkel, mint pél­dául extrakcióval és az oldószer elpárolog­tatósával izolálhatjuk, és kívánt esetben, például oszlopkromatográfia segítségével tisztíthatjuk. A (XI) általános képletű brómhidrin-ész­­ter, vagy a (XII) általános képletű bróm-di­­észter ezután hidrogenilízisnek vethető alá és a brómatom eltávolítható. Ez a reakció az ismert redukciós eljárások és redukáló­szerek széles körének alkalmazásával, pél­dául a brómhidrin nemesfém katalizátor je­lenlétében hidrogénnel végzett redukciójá­val hajtható végre. Az eljárásban előnyösen alkalmazható szerves ónhidridek a dialkil-ónhidridek, a tri­­alkil-ónhidridek, amelyekben az alkilcsoportok 1—6 szénatomszámú alkilcsoportok, és a tri­al kil -ónhid ridek, amelyekben az arilcsoport lehet fenilcsoport vagy nitrocsoporttal, 1—3 szénatomszámú alkilcsoporttal vagy 1—3 szénatomszámú alkoxicsoporttal szubsztituált fenilcsoport. Különösen előnyösen alkalmaz­ható a trifenil-ónhidrid és még előnyösebben a tributil-ónhidrid, mivel ezek olcsó és rend­kívül hatásos reagensek. A fenti ónhidrideket alkalmazó reak­ciót általában a reakcióban inert oldószer jelenlétében végezzük. Ilyen oldószerek azok, amelyek oldják a kiindulási (XI) vagy (XII) általános képletű vegyületeket, de nem reagál­nak az ónhidrid redukálószerrel. Ilyen .oldó­szerek például az aromás szénhidrogének, mint például a benzol, a toluol, a xilol és a klór-benzol; az éter típusú oldószerek, mint például a dietil-éter, a diizopropil-éter, a tet­­rahidrofurán, a dioxán és az 1,2-dimetoxi­­-etán. Különösen előnyösen alkalmazható gazdaságos és hatásos oldószerek a benzol és a toluol. A szerves ónhidridet alkalmazó reduk­ciós eljárásban teoritikusan ekvimoláris mennyisegű (XI) általános képletű brómhid­rint vagy a (XII) általános képletű bróm-di­­észtert, valamint hidridet alkalmazunk. A gyakorlatban, sok esetben hidrid felesleget alkalmazunk, például 5—50% mólszázalék 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents