194890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 7-oxo- 4-tia-1-azabiciklo [3,2,0]hept-2-én-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

7 194890 oxídban, dimetilformamidban vagy hexametil­­-foszforsav-triamidban. Ügy is eljárhatunk, hogy a karbonsavat egy kondenzálószer, pél­dául diciklohexil-karbodiimid jelenlétében rea­­gáltatjuk az alkohollal vagy a fenollal. A találmány az (I) általános képletű ve­­gyületek bázisokkal képezett sóinak az elő­állítására is kiterjed. A sók közül elsősorban a fiziológiailag elviselhető sókat állítjuk elő, például az alká­lifém- és az alkáliföldfém sókat, így a nát­rium-, kálium-, lítium-, kalcium- és magné­ziumsókat, az ammóniumsókat és a szerves aminokkal alkotott sókat. Az (I) általános képletű vegyület sóját úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad karbon­savat a megfelelő bázissal reagáltatjuk ol­dószerben, előnyösen olyan reakciókörülmé­nyek között, amikor sókiválás következik be. Előnyös bázis erre a célra a 2-etil-hexánsav­­-káliumsó. Sót az (I) általános képletű vegyület ész­teréből közvetlenül is előállíthatunk az ész­tercsoport alkalmas reakciókörülmények kö­zött végzett lehasításával. Például az ész­tert, így egy p-nitro-benzil-észtert kataliti­kus hidrogénezésnek vetjük alá vizes szerves oldószerben, amely például vizet és etilace­­tátot, dioxánt vagy tetrahidrofuránt tartal­maz, fémsó, célszerűen egy fém-hidrogén-kar­­bonát jelenlétében. Ez utóbbit mólekvivalens mennyiségben vagy ahhoz képest kis feles­legben használjuk. Ilyen módon közvetlenül a sót kapjuk. Amint arra fentebb már utaltunk, az (I) általános képletű vegyület a 8-hidroxi-cso­­portnál is észterré alakítható. Erre a célra előnyös észtercsoport az, amely in vivo el­távolítható, azaz fiziológiás körülmények kö­zött a szabad hidroxilcsoporttá alakul. Al­kalmas észterező csoportok ehhez az RVCO általános képletű csoportok, ahol R5* jelen tése 1-4 szénatomos, egyenes vagy elága­zó láncú alkilcsoport, különösen metil-, etil­vagy tercier-butil-csoport; R5* jelentése külö­nösen előnyösen metilcsoport. A 8-as helyzetű észtercsoport lehet az egyet­len észtercsoport a molekulában, vagy az észterezett 2-karboxil-csoporttal egyidejűleg lehet jelen. A 8-hidroxil-csoportot a megfe­lelő szerves savval vagy annak egy szár­mazékával észterezhetjük, olyan módszerek alkalmazásával, amilyeneket a 2-karboxil-cso­­port alkohollal történő észterezésével kapcso­latban ismertettünk. Különösen célszerű mód­szer az, hogy az (I) általános képletű vegyü­­letet vagy annak (la) általános képletű ész­terét egy aktivált savszármazékkal, például egy savanhidriddel reagáltatjuk. Ebben az esetben előnyös, ha a reagáltatást egy ka­talizátor, például 4-(dimetil-amino)-piridin je­lenlétében végezzük. A (IV) általános képletű vegyületet az A. reakcióvázlaton bemutatott módon állít­hatjuk elő. Az A. reakcióvázlaton szereplő képletekben X, R, R1 és R4 jelentése a fenti, s R4 előnyös jelentése is a fentebb megadott, R13 jelentése hidrogénatom vagy egy hidr­­oxilcsoportot védő csoport, R14 és R‘3 jelen­tése, egymástól függetlenül, fenilcsoport vagy legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport. A (VI) általános képletű vegyületet bá­zis jelenlétében egy (X) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol X és'R4 jelen­tése a fenti, majd a kapott terméket egy, az R15 csoportot tartalmazó aktivált karbonsav­­származékkal reagáltatjuk, például egy (XI) általános képletű acil-halogeniddel, ahol R15 jelentése a fenti, R16 jelentése klóratom vagy brómatom. Jóllehet számos fenil-klórtionoformiát is­mert, egyes (X) általános képletű vegyü­­leteket korábban még nem írtak le. Ezeket hasonló módsz'erekkel állíthatjuk elő, mint az ismert vegyületeket [lásd például Rivier és Schalch, Helv. Chem. Acta, 6, 605 (1923); Reich és Martin, Chem. Berichte, 98, 2063 (1965)]. A (X) és a (VI) általános képletű ve­gyület reakcióját bázis jelenlétében vitelezzük ki. Előnyösen olyan bázist alkalmazunk, amelynek pKa értéke 20 feletti, célszerűen egy amin fémvegyületét, amely például lítium­­-diizopropil-amid, lítium-hexametil-diszilazid, lítium-2,2,6,6-tetrametil-piperidid, lítium-cik­­lohexil-izopropil-amid és nátriumamid. A reagáltatást általában aprotikus oldó­szerben, például egy oxigéntartalmú szénhid­rogénben, előnyösen éterben, így dietiléter­­ben, tetrahidrofuránban, dioxánban, glimben vagy diglimben végezzük. A reakcióhőmérsék­let többnyire —120 és +30°C, előnyösen —78 és —20°C között van. Az alkalmazott bázis mennyisége általá­ban 1-3 mól, előnyösen 1,5-2,5 mól a (VI) általános képletű vegyület minden móljára. A (X) általános képletű vegyületet előnyösen 1-1,5 mól, célszerűen 1-1,1 mól mennyiség­ben alkalmazzuk a (VI) általános képletű vegyület minden móljára. A reagáltatást a következőképpen vite­­lezhetjük ki: a bázist hozzáadhatjuk a (VI) és (X) általános képletű vegyület oldatához, keverés közben. Ügy is eljárhatunk, hogy a (VI) általános képletű vegyület oldatához, keverés közben, közömbös atmoszférában hozzáadjuk a bázist, majd a (X) általános képletű vegyület oldatát, amely készülhet ugyanazzal az oldószerrel vagy másmilyen oldószerrel. A (VI) és (X) általános képletű vegyület reakciója utáni elegyhez adjuk hozzá célsze­rűen az aktivált savszármazékot, amely elő­nyösen egy (XI) általános képletű vegyület. Ezt általában 1-2 mól mennyiségben vesszük a (VI) általános képletű vegyület minden móljára. A reakcióhőmérséklet általában —40 és -R40oC között van, és a (XI) általános képletű vegyületet azon a hőmérsékleten ad­juk a reakcióelegyhez, amelyen a (VI) és (X) általános képletű vegyület közötti reak­8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents