194886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált-2-peném-3-karbonsav-származékok előállítására

194886 állíthatjuk elő. Az azid hidrogénezésére azo­kat a fentebb leírt körülményeket használ­hatjuk, melyeket az I vegyületek R2 karboxil­­-csoportot védő csoportjának eltávolítására alkalmazunk, ha a védőcsoport p-nitro-ben­­zil-csoport, de most addig végezzük a hidro­­génezést, amíg a reakció le nem áll. Ezek szerint ha az I képletű vegyületet, ahol R, jelentése azidocsoport, az előbb említett hidrogénezési körülményeknek vetjük alá, a részleges hidrogénezésnél nyert (I) általános képletű vegyületben R, jelentése azidocsoport, a kimerítő hidrogénezésnél ka­pott (l) általános képletű vegyületben pedig R, jelentése primer aminocsoport lesz. Alternatív eljárásként megvédhetjük a pri­mer és szekunder aminokat megfelelő amino­­csoportot védő csoporttal. Különösen előnyös például a p-nitro-benzil-oxi-karbonil-, ben­­zil-oxi-karbonil-, a 11 i 1 -oxi-karboni 1 -, 2,2,2-tri­­klór-etoxi-karbonil-csoport stb. A megfelelő benzil-oxi karbonil-kloridot vagy -bromidot például p-nitro-benzil-oxi-karbonil-kloridot közömbös oldószerben, például diklór-metán­­ban reagáltatjuk az aminnal —20° és 25°C kö­zötti, előnyösen 0°C körüli hőmérsékleten tercier amin jelenlétében. Az aminocsoportot védő csoportot, például a p-nitro-benzil­­-oxi-karbonil-csoportot hidrogénezéssel távo­líthatjuk el az előzőekben leírt módon. Az (I) általános képletű vegyületek sa­vas jellegűek, és bázisokkal sókat képeznek. Ezek a. sók beletartoznak a találmány ol­talmi körébe. A sókat a szokásos módon állíthatjuk elő, vagyis a savas és bázikus reakciópartnereket rendszerint sztöchíometri­­kus arányban hozzuk össze vizes, nemvi­zes vagy részben vizes közegben, ahogy az alkalmas. A sókat szűréssel, lecsapással és szűréssel, az oldószer elpárolásával vagy — vizes oldatok esetén — fagyasztva szárítás­sal nyerhetjük ki. Sóképzésre használhatunk szerves vagy szervetlen bázisokat, ideértve az ammóniát, szerves aminokat, alkálifém­­-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidrogén-kar­bonátokat, -hidrideket, alkoxidokat, alkáli­­földfém-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidride­ket és -alkoxidokat. Példaként említhető pri­mer aminok az n-propil-amin, n-butil-amin, anilin, ciklohexil-amin, benzil-amin és oktil­­-amin; szekunder aminok a dietil-amin, mor­­íolin, pirrolidin és piperidin; tercier aminok a trietil-amin, N-etil-piperidin, N-metil-morfo­­lin és 1,5-diaza-biciklo [4,3,0] non-5-én; hidro­­xidok a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, ammónium-hidroxid és bárium-hidroxid; alk­­oxidok a nátrium-etoxid és kálium-etoxid; hidri­­dek a kálcium-hidrid és nátrium-hidrid; kar­bonát és nátrium-karbonát; hidrogén-karboná­tok a nátrium-hidrogén-karbonát és kálium­­-hidrogén-karbonát; hosszú szénláncú zsírsa­vak alkálifémsói, mint amilyen a nátrium­­-2-etil-hexanoát. . Az (I) általános képletű vegyületek elő­nyös sói a nátrium-, kálium- és kálcium­­sók. 9 6 Amint azt az előzőekben említettük, az (I) általános képletű vegyületek és sóik anti­­bakteriális hatásúak. Az (X) általános kép­letű vegyületek és sóik in vitro aktivitá­sát az egyes mikroorganizmusokkal szembeni, mikrogram/milliliter értékekben kifejezett mi­nimális gátlási koncentrációval (MGK) adhat­juk meg. Az International Collaborative Study on Antibiotic Sensivity Testing (Ericson és Sharnis, Acta Pathologica et Microbiologia Scandinav, Supp. 217, Section B, 64—68 (1971)] által javasolt eljárást alkalmaztuk, ami agy-szív kivonatot (BHJ) brain heart infusion) tartalmazó agart és replika készülé­ket alkalmaz. Standard inokulumként az egy éjszakán keresztül kinövesztett csövek százszoros hí­gítását használjuk, (0,002 ml-ban 20 000 — 10 000 sejtet helyezünk az agar felszínére; 20 ml BHJ agar van csészénként). A vizs­gálandó vegyületből 12 tagú hígítási soroza­tot készítünk, mindig kétszeres hígítással kapva a sorozat következő tagját. A kiindu­lási koncentráció 200 mog/ml. A lemezek tizennyolcórás, 37°C hőmérsékleten történő kinövesztése utáni kiértékelésénél különálló ‘elepeket nem veszünk figyelembe. A vizsgá­­'ati mikroorganizmus érzékenységét (MGK)a hatóanyag azon legkisebb koncentrációjával jellemezzük, melynél szabad szemmel teljes növekedésgátlás figyelhető meg. Az alábbiakban felsorolt példák kizáró­lag szemléltető jellegűek, és a találmány ol­talmi körét nem korlátozzák. Az infravörös spektrumokat (IR) vagy kálium-bromid ko­rongokban (KBr korong) vagy kloroformban (CHCI3), metilén-kloridban (CH2C12), illetve dimetil-szulfoxidban (DMSO) oldva vettük fel, és az elnyelési sávokat mikronban vagy hullámszámban (cm-1) adjuk meg. A mág­neses magrezonancia (NMR) spektrumokat deuterokloroformban (CDC13), perdeutero­­dimetil-szulfoxidban (DMSO-d6) vagy ezek -legyében oldva vettük fel, és a csúcsokat ,Pars per million“ (ppm)-ban fejeztük ki, ‘etrametil-szilán alapponthoz viszonyítva. \ csúcsok alakjára az alábbi rövidítéseket használjuk; s-szinglett, d-dublett, t-triplett, q-kvartett, m-multiplett, sz-széles, k-kompiex. Az „ss“ és „sss“ rövidítések azt jelentik, hogy egy adott proton két, illetőleg három szingletkent jelenik meg diasztereomerek jelenlétének köszönhetően. A példákban sze­replő „PNB“ rövidítés p-nitro-benzíl-csoportot jelent. 1. példa A p-nítro-benzil-2- (4-etil-tio-3-p-nítro-ben­­zil-oxi-karbonil-oxi-etil-2-oxo -1 - azé ti dini I) -2- - ( 1,3-dioxán-5-il-oxi-tio-karbonil) -acélát elő­állításához 8,40 g p-nitro-benzi 1-2- (4-etil­­-lio-3-p-nitro-benzil-oxi-karbonil-oxi-etil-2- -oxo-1 -azetïdiniI) -2- ( 1,3-dioxan-5-il-oxo-tio­­-karbonil-tio)-acetát és 2,95 g trifenil-fosz­­fin 200 ml vízmentes tetrahidrofuránban 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents