194870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-piridin-karbonil-vegyületek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

vagy glicint), csúsztatókat (például magné­­zium-sztearátot, talkumot, polietilén-glikolt vagy szilícium-dioxidot), szétesést elősegítő anyagokat (például burgonyakeményítőt) vagy egy alkalmas nedvesítőszert, például nátrium-lauril-szulfátot. A tabletták a szak­ember számára jól ismert módon el lehetnek látva bevonattal. Az orálisan beadható folyé­kony halmazállapotú készítmények elkészít­hetők például vizes vagy olajos szuszpen­ziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixí­­rek formájában, illetve liofilizátumok for­májában, amelyeket felhasználáskor oldunk vízben vagy más alkalmas oldószerben. Ezek a folyékony halmazállapotú készítmé­nyek tartalmazhatnak egy szuszpendálószert (így például szorbit-szirupot, metil-cellulózt, glükóz-szirupot, zselatint, hidroxietil-cellu­­lózt, karboxi-metil-cellulózt vagy alumínium­­-sztearát gélt); hidrogénezett emészthető olajat (például keserűmandula-olajat, kókusz­­olaj-frakciókat, olajos észtereket, propilén­­-glikolt), etanolt vagy konzerválószereket (így például 4-hidroxi-benzoesav-metilésztert és/vagy -propilésztert vagy szorbinsavat). A kúpok hagyományos kúpalapanyagot, például teobrómolajat vagy más gliceridet tartalmazhatnak. Az injektálható készítmények ampullák­ban vagy más dózisegységnek megfelelő tar­tályban konzerválószer adagolása mellett hoz­hatók kereskedelmi forgalomba. Ezek az injek­tálható készítmények lehetnek olajos vagy vizes hordozóval alkotott szuszpenzió, oldat vagy emulzió formájában és alkalmas ada­lékanyagokat, például szuszpendálószereket, stabilizátorokat és/vagy diszpergálószereket tartalmazhatnak. Alternatív módon az aktív komponens lehet olyan por formájában, amely felhasználás előtt beadásra alkalmas készít­ménnyé alakítható alkalmas oldószerrel, például sterilizált, lázkeltőktől mentes víz­zel. A hatóanyagból olyan gyógyászati készít­mények is készíthetők, amelyekből a ható­anyag az orr, a torok vagy a tüdő nyálka­hártyáján át a szervezetbe felszívódni ké­pes. Ilyen készítmény lehet por, folyékony permet vagy inhalálószer, gyógycukor vagy torokecsetelő. Szemészeti és fülészeti fel­­használás céljára alkalmasak a folyékony vagy féligszilárd hatóanyagot tartalmaié kapszulák vagy a csepegtetőszerek. Az ismer­tetett készítményeken túlmenően hidrofób vagy hidrofil gyógyszergyártási alapanyagok­kal előállíthatok olyan gyógyászati készít­mények, mint a kenőcsök, krémek, borogató­vizek, ecsetelőszerek vagy porok külső fel­­használás céljából. A hordozóanyagokon túlmenően ezek a készítmények egyéb komponenseket, így pél­dául stabilizátorokat, kötőanyagokat, anti­­oxidánsokat, konzerválószereket, csúsztató­kat, szuszpendálószereket, a reológiai visel­7 kedést módosító anyagokat és/vagy ízesítő­szereket tartalmaznak. Ugyanakkor szélesebb aníimikrobiális spektrum biztosítása céljából a gyógyászati készítmény tartalmazhat egy vagy több más aktív anyagot. Háziállatoknál történő alkalmazás céljából a találmány szerinti eljárással előállított végyületek kikészíthetők elnyújtott ható­anyagleadást biztosító adalékanyagokkal intrammális felhasználásra. A találmány szerinti eljárással előállí­tott (I) általános képletű vegyületek tehát felhasználhatók emlősöknél mikrobiális fertő­zések kezelésére, például a légzőszervek, á vizeletkiválasztási rendszer, az epetraktus és a béltraktus fertőzéses megbetegedései, gennyképződéssel járó megbetegedések, to­vábbá szülészetben, a nőgyógyászatban és a sebészetben előforduló fertőzéses megbete­gedések kezelésére. Az (I) általános képletű vegyületek napi dózisa függ többek között a kezelendő beteg állapotától, a gazdaszer­vezet súlyától, a beadás módjától és gyakori­ságától, továbbá az általános fertőzések keze­lése esetén a konkrét esetben alkalmazott parenterális beadási módtól vagy intesztiná­­iis fertőzések esetén az orális beadási mód­tól. Általában orális beadás esetén a napi dó­zis a beteg testsúlykilogrammjára vonatkoz­tatva mintegy 15—600 mg, egyszeri vagy többszöri beadással. Felnőtt ember esetén a napi dózis a hatóanyag mennyiségére vonat­koztatva mintegy 10—200 mg/testsúlykg, amely napi 2—4 beadással, egy-egy beadás­nál 2,5—100 mg/testsúlykg nagyságú dó­zist alkalmazva juttatható a szervezetbe orá­listól eltérő beadási módszerrel. Valamely (I) általános képletű hatóanya­got tartalmazó gyógyászati készítmény bead­ható tehát különböző szilárd vagy folyékony halmazállapotú, orális beadásra alkalmas dózisegység formájában. A folyékony vagy szilárd halmazállapotú kompozíció 0,5— 99 súly% mennyiségben tartalmazhat ható­anyagot. A hatóanyag előnyös koncentrá­ciója mintegy 10—60%. A kompozíciók álta­lában dózisegységenként mintegy 15— 1500 mg, előnyösen mintegy 250—1000 mg hatóanyagot tartalmaznak. A fentiekben ismertetett felhasználási le­hetőségen túlmenően a találmány szerinti el­járással előállított (I) általános képletű ve­gyületek, valamint gyógyászatilag elfogadha­tó sóik és észtereik felhasználhatók egy ß-laktdm típusú antibiotikummal kombiná­cióban, minthogy ß-laktamäzt gátló hatá­súak. Az ilyen ß-laktdm típusú antibiotiku­mokra példaképpen említhetünk olyan penám­­-karbonsav-származékokat, mint a benzil­­-penicí 11 in, fenoximetil-penicillin, karbenicillin, ampicillin, ampxicillin vagy a szulbeni­­cillin, valamint olyan cefem-karbonsav-szár­­mazékokat, miiit a cefaloridin, cefalotin, cefazolin, cefalexin, cefoxitin, cefacetril, cefainandol, cefmenoxim, cefszulodin, cefo-8 5 194870 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents