194818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil- vagy piridil-szulfonil-diamid származékok előállítására
194618 lünk, elsősorban diklór-etánt, klór-benzolt vagy etilén-glikol-dimetil-étert. A hígítószer mennyisége 1 mól (II) általános képletű kiindulási vegyületekre számítva 1500—3000 súlyrész között változik. Ügy is eljárhatunk, hogy külön hígítószer hozzáadása nélkül a tercier amin A feleslegét alkalmazzuk hígítószerként. Ehhez előnyösen megfelelnek az alfa-pikolin, béta-pikolin, gamma-pikolin, 2,4-1 utidin vagy 2,6-lutidin tercier aminok. Az a) eljárásnál a szulfamidsav köztitermék előállításához a kén-trioxidon és klór - -szulfonsavon kívül megfelelnek a kén-trioxid és tercier aminok adduktumai is. Itt számításba vehetők a kén-trioxid és egy fent említett A tercier-amin adduktumai, előnyösen kén-trioxid- és alfa-pikolin, piridin, trietil-amin, N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin adduktumai, például a trietiI-amin-S03 — adduktum vagy N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin-SOj-adduktum. Ezeket az adduktumokat úgy állítjuk elő, hogy a tercier aminnak egy fenti hígítószerrel készített oldatához —20 — +50°C, előnyösen — 10 - +30°C hőmérsékleten kén-trioxidot vagy klór-szuífonsavat adunk. Ügy is eljárhatunk, hogy elkészítjük a kén-trioxid vagy klór-szulfonsav oldatát és a tercier amint az említett hőmérséklettartományban hozzáadjuk. Az a) eljárás szerinti reakciót célszerűen úgy végezzük, hogy 1-3 mól, előnyösen 1,3— 2 mól kén-trioxidot vagy klór-szulfonsavat 2—6 mól, előnyösen 2,5—5 mól tercier aminnal —20 — +60°C hőmérsékleten, hígítószer jelenlétében reagáltatunk. A kén-trioxid-amin-adduktum, illetve a klór-szulfonsav-amin-adduktum így kapott oldatához, illetve szuszpenziójához ezután —20 — +60°C hőmérsékleten hozzáadunk 1 mól (II) általános képletű 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav-származékot önmagában vagy a reakcióhoz megfelelő hígítószerben oldva, illetve szuszpendálva. Néhány perc múlva képződik a megfelelő szulfamidsav sója a bázissal, amely a reakciókörülményektől függően, mint szuszpenzió vagy mint oldat van jelen. A szulfamidsavat úgy is előállíthatjuk, hogy az S03- adduktumot önmagában hozzáadjuk a 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav-származék egy fenti hígítószerrel készített szuszpenziójához vagy oldatához. A szulfamidsav-só és a (III) általános képletű primer amin kondenzációját foszforil-klorid vízlehasító hatása mellett 20—90°C hőmérsékleten végezzük. A primer amin menynyisége 1 mól (11) általános képletű savszármazékra számítva 1-4 mól, előnyösen 1,2—3,8 mól. Az amint lassan engedjük a +20 — +70°C hőmérsékletű reakciókeverékhez, +20 — +80°C hőmérsékleten 1—3 mól, elsősorban 1,3—2,5 mól foszforil-kloridot adunk hozzá. Az elegyet szobahőfok és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten rövid ideig reagáltatjuk, majd vízzel 3 hidrolizáljuk és feldolgozzuk. Valamennyi reakció elvégezhető folyamatosan vagy szakaszosan, nyomás nélkül vagy nyomás alatt. A b) eljárásváltozatnál a kiindulási anya- 5 gokat reagáltathatjuk egymással sztöchiometrikus mennyiségekben vagy egymáshoz viszonyítva feleslegben, 1 mól (II) általános képletű savszármazékra előnyösen 1,1—2 mól (IV) általános képletű szulfamidsav-sót aIka 1 - 10 mázunk. A (IV) általános képletű szulfamidsavak, illetve sóik helyett, amelyek előnyösen az R2- -NH-SO3H-A általános képletű sók, és a képletben A valamely fent említett tercier amint 15 jelenti, alkalmazhatunk egy (III) általános képletű primer aminból, kén-trioxidból vagy klór-szulfonsavból és A tercier aminból álló reakciókeverékeket is Ezek a keverékek 1 mól (III) általános képletű aminra 0,5—2,5 mól, 20 előnyösen 0,6—1,5 mól kén-trioxidot vagy klór-szulfonsavat, valamint 1—5 mól, előnyösen 1,5—4 mól A tercier amint tartalmaznak. A (IV) általános képletű szulfamidsav-sót általában —20-----[-100°C, előnyösen 26 —10 — +60°C hőmérsékleten képezhetjük, emellett a reakciót elvégezhetjük folyamatosan vagy szakaszosan, nyomás alkalmazása nélkül vagy nyomás alatt. Célszerűen úgy járunk el, hogy a (III) általános képletű 30 amint a szulfonálószernek egy fenti hígítószerrel készített oldatához vagy szuszpenziójához folyatjuk, de az adagolást fordított sorrendben is elvégezhetjük. Az így előállított szulfamidsavat, illetve 36 sóját nem kell feltétlenül izolálni, a reakciókeveréket sokkal célszerűbben közvetlenül reagáltatjuk a (II) általános képletű 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav-származékkal úgy, hogy a szulfamidsavat, illetve sóját csak 40 in situ képezzük. A (II) általános képletű savszármazék és a (IV) általános képletű szulfamidsavsó kondenzációját általában 0—90°C, előnyösen +20 „ — +80°C hőmérsékleten, folyamatosan vagy szakaszosan végezzük. Ügy járunk el, hogy az észtert a szulfamidsav-só oldatához vagy szuszpenziójához folyatjuk +20-----|-45°C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet +45 — 5C +60°C-ra felmelegítjük, hozzáadjuk a foszforil-kloridot, +60 +80°C-ra felmelegítjük és 1—2 órán át még keverjük. A reakció befejeződése után az (I) általános képletű N-fenil- vagy piridil-szulfonil-di- 5E amidot vízzel elegyedő hígítószer alkalmazása esetében igen könnyen izolálhatjuk úgy, hogy a reakcióelegyet szárazra pároljuk, és a maradékot vízzel vagy hígított sósavval kezeljük. Ha vízzel nem elegyedő hígítószert hasznágQ lünk, akkor a reakcióelegyet például hígított sósavval vagy vízzel extraháljuk és — adott esetben kromatografálás után — szárazra pároljuk. Ügy is eljárhatunk, hogy a reakciókeveréket először bepároljuk és a maradékot egymás után hígított sósavval és vízzel mos- 6E suk. 4 3
