194818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil- vagy piridil-szulfonil-diamid származékok előállítására

194618 lünk, elsősorban diklór-etánt, klór-benzolt vagy etilén-glikol-dimetil-étert. A hígítószer mennyisége 1 mól (II) általános képletű kiindulási vegyületekre számítva 1500—3000 súlyrész között változik. Ügy is eljárhatunk, hogy külön hígító­szer hozzáadása nélkül a tercier amin A feles­legét alkalmazzuk hígítószerként. Ehhez elő­nyösen megfelelnek az alfa-pikolin, béta-piko­­lin, gamma-pikolin, 2,4-1 utidin vagy 2,6-lutidin tercier aminok. Az a) eljárásnál a szulfamidsav köztiter­mék előállításához a kén-trioxidon és klór - -szulfonsavon kívül megfelelnek a kén-tri­­oxid és tercier aminok adduktumai is. Itt számításba vehetők a kén-trioxid és egy fent említett A tercier-amin adduktumai, előnyö­sen kén-trioxid- és alfa-pikolin, piridin, tri­­etil-amin, N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin ad­duktumai, például a trietiI-amin-S03 — ad­­duktum vagy N,N-dimetil-N-ciklohexil-amin­­-SOj-adduktum. Ezeket az adduktumokat úgy állítjuk elő, hogy a tercier aminnak egy fenti hígítószerrel készített oldatához —20 — +50°C, előnyösen — 10 - +30°C hőmérsék­leten kén-trioxidot vagy klór-szuífonsavat adunk. Ügy is eljárhatunk, hogy elkészítjük a kén-trioxid vagy klór-szulfonsav oldatát és a tercier amint az említett hőmérséklet­­tartományban hozzáadjuk. Az a) eljárás szerinti reakciót célszerűen úgy végezzük, hogy 1-3 mól, előnyösen 1,3— 2 mól kén-trioxidot vagy klór-szulfonsavat 2—6 mól, előnyösen 2,5—5 mól tercier amin­­nal —20 — +60°C hőmérsékleten, hígító­szer jelenlétében reagáltatunk. A kén-trioxid­­-amin-adduktum, illetve a klór-szulfonsav­­-amin-adduktum így kapott oldatához, illetve szuszpenziójához ezután —20 — +60°C hő­mérsékleten hozzáadunk 1 mól (II) általános képletű 2-amino-benzoesav- vagy nikotinsav­­-származékot önmagában vagy a reakcióhoz megfelelő hígítószerben oldva, illetve szusz­­pendálva. Néhány perc múlva képződik a meg­felelő szulfamidsav sója a bázissal, amely a reakciókörülményektől függően, mint szusz­penzió vagy mint oldat van jelen. A szulfamid­­savat úgy is előállíthatjuk, hogy az S03- adduktumot önmagában hozzáadjuk a 2-ami­no-benzoesav- vagy nikotinsav-származék egy fenti hígítószerrel készített szuszpenziójához vagy oldatához. A szulfamidsav-só és a (III) általános kép­letű primer amin kondenzációját foszforil­­-klorid vízlehasító hatása mellett 20—90°C hőmérsékleten végezzük. A primer amin meny­­nyisége 1 mól (11) általános képletű sav­­származékra számítva 1-4 mól, előnyösen 1,2—3,8 mól. Az amint lassan engedjük a +20 — +70°C hőmérsékletű reakciókeverék­hez, +20 — +80°C hőmérsékleten 1—3 mól, elsősorban 1,3—2,5 mól foszforil-kloridot adunk hozzá. Az elegyet szobahőfok és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsék­leten rövid ideig reagáltatjuk, majd vízzel 3 hidrolizáljuk és feldolgozzuk. Valamennyi reakció elvégezhető folyamatosan vagy szaka­szosan, nyomás nélkül vagy nyomás alatt. A b) eljárásváltozatnál a kiindulási anya- 5 gokat reagáltathatjuk egymással sztöchio­­metrikus mennyiségekben vagy egymáshoz viszonyítva feleslegben, 1 mól (II) általános képletű savszármazékra előnyösen 1,1—2 mól (IV) általános képletű szulfamidsav-sót aIka 1 - 10 mázunk. A (IV) általános képletű szulfamidsavak, illetve sóik helyett, amelyek előnyösen az R2- -NH-SO3H-A általános képletű sók, és a kép­letben A valamely fent említett tercier amint 15 jelenti, alkalmazhatunk egy (III) általános képletű primer aminból, kén-trioxidból vagy klór-szulfonsavból és A tercier aminból álló reakciókeverékeket is Ezek a keverékek 1 mól (III) általános képletű aminra 0,5—2,5 mól, 20 előnyösen 0,6—1,5 mól kén-trioxidot vagy klór-szulfonsavat, valamint 1—5 mól, elő­nyösen 1,5—4 mól A tercier amint tartalmaz­nak. A (IV) általános képletű szulfamid­sav-sót általában —20-----[-100°C, előnyösen 26 —10 — +60°C hőmérsékleten képezhetjük, emellett a reakciót elvégezhetjük folyamato­san vagy szakaszosan, nyomás alkalmazása nélkül vagy nyomás alatt. Célszerűen úgy járunk el, hogy a (III) általános képletű 30 amint a szulfonálószernek egy fenti hígító­­szerrel készített oldatához vagy szuszpenzió­jához folyatjuk, de az adagolást fordított sorrendben is elvégezhetjük. Az így előállított szulfamidsavat, illetve 36 sóját nem kell feltétlenül izolálni, a reakció­­keveréket sokkal célszerűbben közvetlenül reagáltatjuk a (II) általános képletű 2-amino­­-benzoesav- vagy nikotinsav-származékkal úgy, hogy a szulfamidsavat, illetve sóját csak 40 in situ képezzük. A (II) általános képletű savszármazék és a (IV) általános képletű szulfamidsavsó kon­denzációját általában 0—90°C, előnyösen +20 „ — +80°C hőmérsékleten, folyamatosan vagy szakaszosan végezzük. Ügy járunk el, hogy az észtert a szulfamidsav-só oldatához vagy szuszpenziójához folyatjuk +20-----|-45°C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet +45 — 5C +60°C-ra felmelegítjük, hozzáadjuk a foszfo­ril-kloridot, +60 +80°C-ra felmelegítjük és 1—2 órán át még keverjük. A reakció befejeződése után az (I) általá­nos képletű N-fenil- vagy piridil-szulfonil-di- 5E amidot vízzel elegyedő hígítószer alkalmazása esetében igen könnyen izolálhatjuk úgy, hogy a reakcióelegyet szárazra pároljuk, és a mara­dékot vízzel vagy hígított sósavval kezeljük. Ha vízzel nem elegyedő hígítószert haszná­­gQ lünk, akkor a reakcióelegyet például hígított sósavval vagy vízzel extraháljuk és — adott esetben kromatografálás után — szárazra pároljuk. Ügy is eljárhatunk, hogy a reakció­keveréket először bepároljuk és a maradékot egymás után hígított sósavval és vízzel mos- 6E suk. 4 3

Next

/
Thumbnails
Contents