194816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(2-hidroxiaril)-alkán-1-on-oxim és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194816 1 A találmány új, (I) általános képlett! l-(2- -hidroxi-aril)-l-alkanon-oxim-származékok és az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszer­­készítmények előállítására vonatkozik. Az (I) általános képletben R1 hidrogén- vagy klóratomot vagy 1—9 szénatomos alkilcsoportot jelent, R jelentése R2 = R3 = Z = hidrogénatom esetén 7—14 szénatomos alkilcsoport azzal a megszorítással, hogy R=ll szénato­mos alkilcsoport esetén R1 jelentése metil­­csoporttól eltérő, vagy pedig R R jelentése 1 —14 szénatomos alkilcsoport és R2 hidrogénatomot vagy -OR4 általános kép­lett! csoportot jelent, ahol R4 1 —18 szénatomos alkilcsoportot je­lent C,6-a 1 kiI kivételével, vagy 4—8 szénatomos cikloalkilcsoportot képvi­sel, vagy az alkilrészben 1—4 szén­atomot tartalmazó fenilalkil- vagy naf­­tilalkilcsoportot jelent és R3 hidrogén- vagy halogénatomot jelent, míg Z jelentése hidrogénatom vagy -CONHR5 általános képletű csoport, ahol R5 feni 1 - vagy naftilcsoportot jelent. A fenti új vegyületeknek lipoxigenáz-gátló, asztma, allergia, trombózis és arterioszkle­­rózis elleni, valamint gyulladáscsökkentő és gasztroprotektív hatása van. A találmány továbbá olyan gyógyszer­­készítmény előállítására vonatkozik, amely hatóanyagként R helyén metilcsoportot vagy undecilcsoportot, R1 helyén hidrogénatomot vagy metilcsoportot, R2 helyén hidrogénato­mot vagy hexadeciloxicsoportot, és R , vala­mint Z helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet tartalmaz. Ezek a vegyületek ismertek (1 441 174 sz. brit szabadalmi leírás, 2 342 878 sz. NSZK­­-beli közrebocsátási irat, 2 305 694 sz. NSZK­­-beli közrebocsátási irat, „Syntheses 1982”), farmakológiai hatásuk azonban nem volt ismert. Ketoximok előállítását az irodalom rész­letesen ismerteti; a letoximok előállítására szolgáló eljárások az összes, szerves szinté­zisekkel foglalkozó kézikönyvekben megta­lálhatók (lásd például: Weygand-Hilgetag: Organischchemische Experimentierkunst). Az 1 -aril-1 -alkanon-származékok hidroxil-amin hidrokloriddal végbemenő reakciójára vonat­kozóan az irodalomban különböző módsze­reket írtak le, gyakran azonban nem válasz­tották meg a reakció körülményeit — így a reakció időtartamát és az alkalmazott bázis minőségét — a kiinduló keton szerkezetétől függően a legkedvezőbb módon. Az I-aril-1 -alkanon-oxim-származékok kö­zül különös figyelmet szenteltek az 1 - (2-hidr­­oxi-fenil) -1 -alkanon-oxim-származékoknak, mivel ezek a fémek elemzésében reagensek­ként, valamint a nedves metallurgiában fo­­lyadék-folyadék-extrakciókhoz szelektív fém­­extrakciós szerekként alkalmazhatók (2 342 878 számú német szövetségi köztár-2 saságbeli közrebocsátási irat). Az 5-izononil­­-2-hidroxi-acetofenon-oxim a réz elkülönítése céljából ipari jelentőségre tett szert. (E ve­­gyület a Shell Chemicals SME 529 jelű anya­ga.) (Extr. Metall Copper Int. Symp. 1976, 1039). E vegyületek ember- vagy állatgyó­gyászati alkalmazását azonban mindeddig nem ismertették. A találmány célja gyógyászati szempont­ból értékes, különösen asztma elleni, anti­­anafilaxiás, gyulladáscsökkentő, reuma elleni, vérnyomáscsökkentő, görcsoldó és trombózis elleni hatásokkal rendelkező vegyületek elő­állítása. Meglepő módon úgy találtuk, hogy az (I) általános képletű (találmány szerinti) vegyü­letek értékes farmakológiai, különösen asztma és reuma elleni, valamint antianafilaxiás, gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő, görcsoldó és trombózis elleni hatást mutat­nak, és ennek alapján az ember- és állatgyó­gyászatban a bronchiális asztma és más aller­giás megbetegedések, valamint különböző típusú gyulladásos és reumás megbetege­dések, továbbá trombózis kezelésére alkal­mazhatók. A találmány szerinti vegyületek farma­kológiai hatásai a lipoxigenáz enzim gátlásán alapulnak. A találmány, a találmány szerinti vegyü­leteket mint hatóanyagokat tartalmazó gyógy­szerkészítményekre is vonatkozik. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy egy C„H2ft+iC02H általános képletű alifás kar­bonsavat vagy annak valamilyen alkalmas származékát — előnyösen a savkloridot — a Fries-átrendeződés körülményei vagy ahhoz hasonló, körülmények között egy szubszti­­tuált fenollal reagáltatjuk. Ha az így kapott keton további hidroxilcsoportot tartalmaz, akkor ezt valamilyen alkilezőszerrel — pél­dául alkil-halogeniddel, aralkil- vagy ciklo­­alkíl-bromiddal vagy -kloriddal, előnyösen valamilyen alkil-bromiddal — éterré alakít­juk. A ketont ezután ismert módon hidroxil­­-amin hidrokloriddal vagy valamilyen más, megfelelő hidroxil-amin-sóval bázisos közeg­ben oximmá alakítjuk. E célra szervetlen vagy szerves bázisokat alkalmazhatunk. Meg­felelő bázisok például a nátrium- vagy ká­­lium-hidroxid vagy a kalcium-hidroxid; a nátrium- vagy kálium-karbonát; a nátrium­­-kidrogén-karbonát; a nátrium- vagy kálium­­-acetát és a nátrium-formiát; valamint a pi­­ridin, piperidin, morfolin, N-metil-piperazin és a dietanol-amin. Az éterező és az oximkép­­ző reakciót szerves oldószerekben végezzük: az éterező reakció céljára előnyös az aceton vagy valamilyen rövid szénláncú alifás alko­hol alkalmazása és valamilyen, fentebb em­lített bázisos anyag — elsősorban kálium-kar­bonát vagy nátrium-hidroxid — hozzáadása. Az oximképzéshez előnyösen valamilyen ali­fás, rövid szénláncú alkoholt vagy glikolt, 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents