194809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acilezett enamid-vegyületek és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
194809 melegítjük; a forrás kezdetekor az oldat kitisztul, majd fokozatosan megzavarosodik a (p-metoxi-fenil-acetil) -dehidroalanin kiválása következtében. A visszafolyatás közben történő forralást a vízkiválás megszűnéséig folytatjuk, ami körülbelül 48 órát vesz igénybe; ezután a benzolt vákuumban ledesztilláljuk a reakcióelegyből. A képződött (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanint telített nátrium-hidrogén-karbonát-ol'dattal extraháljuk a maradékból; a nem oldódó 1,7 g reagálatlan (p-metoxi-fenil) - -acetamidot szűréssel eltávolítjuk. A szűrlethez cseppenként tömény sósavat adunk 3 és 4 közötti pH-érték eléréséig. A (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanin kiválik; ezt szűréssel elkülönítjük és etonolból átkristályosítjuk. Ily módon 4,45 g (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanint (az elméleti hozam 62%-a) kapunk; op.: 186°C Infravörös színkép-adatok (KBr-ben): abszorpciós sávon 3400 cm"1 (-OH), 1700 cm"1 (C=0), 1620 cm“1 (C=C), 1510 cm"1, 1420 cm"1 és 1300 cm"1 értéknél. A tömeg-spektrogram 235-nél mutat csúcsot. A (p-metoxi-fenil-acetil ) - dehidroalanin magmágneses rezonancia-spektruma (dimetil-szulfoxidban) az alábbi ó-értékeket mutatja (ppm) : 1 H, s, 8,96 2 H, m, 7,20 2 H, m, 6,86 1 H, s, 6,32 1 H, s, 5,69 3 H, s, 3,73 2 H, s, 3,61 2. példa Gyógyszerkészítmény előállítása A gyógyszerkészítmény előállítása oly módon történik, hogy 4 g (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanint, amelyet az 1. példában leírt módon állítottunk elő és 3,2 g cikloíoszfamidot összekeverünk. 1 millió „Taper” máj-tumor sejtet intraperitoneális injekcióval beadunk egy 10 egérből (egyenkénti testsúly körülbelül 30 g) álló csoport állatainak. 48 órával az injekció beadása után a fenti gyógyszerkészítményt adjuk be, ugyancsak intraperitoneálisan , 180 mg/kg adagban az egereknek. összehasonlításul egy 10 hasonló egérből álló csoport állatait ugyancsak 1 millió „Taper" máj-tumor sejttel oltottunk be, ma'jd ezeket az állatokat csak ciklofoszfamiddal kezeltük intraperitoneális injekcióval, 48 órával a tumorsejtekkel történő beoltás után. Egy további, ugyancsak 10 hasonló egérből álló csoport állatait csupán 1 millió „Taper” máj-tumor sejttel oltottuk be, de ezeket az á 11 a -5 tokát semmilyen további kezelésben nem részesítettük. Abban a csoportban, amelyben az egerek nem kaptak semmilyen gyógyszeres kezelést, valamennyi egér elhullott a 18. és 23. nap között. A csupán ciklofoszfamiddal kezelt csoport valamennyi állata a 22. és 25. nap között hullott el. A találmány szerinti gyógyszerkészítménynyel, tehát (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalaninnal és ciklofoszfamiddal kezelt egerek csupán a 28. és 39. nap között hullottak el. A fenti eredmények azt mutatják, hogy az ascites-rákkal beoltott állatok túlélési ideje a találmány szerinti gyógyszerkészítménnyel történő kezelés esetén lényegesen hosszabb. 3. példa Ciklofoszfamidot és (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanint tartalmazó gyógyszerkészítmények; a beadagolt (p-metoxi-fenilacetil)-dehidroalanin mennyiségének változtatásával 12-12 NMRI törzsű felnőtt hím egérből (testsúly körülbelül 30 g) álló csoportok állatait 1 millió „Taper” máj-tumor sejttel oltottuk be. 48 órával a tumorsejtekkel történő beoltás után az állatokat a találmány szerinti gyógyszerkészítménnyel kezeltük intraperitoneális injekcióval; az alkalmazott találmány szerinti készítményben a (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanin mennyiségét változtattuk és az egyik csoport állatait csupán ciklofoszfamiddal kezeltük. A kísérlet során három paramétert mértünk: a) az egerek átlagos testsúlyának változását 5 nappal a ráksejtekkel történő beoltás után (V.M.W.); b) a találmány szerinti különböző összetételű gyógyszerkészítménnyekkel, illetőleg a csupán ciklofoszfamiddal kezelt 12-12 egér átlagos túlélési idejét (M.S.); c) a találmány szerinti gyógyszerkészítménynyekkel kezelt egerek túlélési idejének meghosszabodása, a csupán ciklofoszfamiddal kezelt egerekéhez viszonyítva (P.S.). A kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze; a táblázatban a (p-metoxi-fenil-acetil)-dehidroalanint „S 86" kód-jellel jelöltük. Az eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti, 25, 50,illetőleg 100 mg/kg S 86 hatóanyagot tartalmazó készítménnyel kezelt egerek túlélési ideje hoszszabb volt; az S 86 hatóanyag letális adagja (LD50) egéren nagyobb, mint 400 mg/kg, a termék csekély oldhatósága folytán ez a legnagyobb adag, ami az egereknek injekcióban beadható. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
