194710. lajstromszámú szabadalom • Készülék vágott baromfi szárnyainak eltávolítására

1 194710 2 A találmány szerkezetre vonatkozik vágott baromfi szárnyainak a törzstől való elválasztására, mikor is a vá­gott baromfi lábainál fogva a szállítószalagon lóg. A ta­lálmány szerinti szerkezet két, a vágásra szolgáló késsel van ellátva, melyek a szállítási irányban forgathatóan meghajtott tartóra vannak felerősítve, valamint megfe­lelő beállítószerkezete van a baromfinak a kések közöt­ti helyzetének beállítására. Mindegyik késhez támasz­ték van rendelve, amely együtt működik a késsel és ke­resztezi a kés útját. Közismert tény, hogy a baromfi darabokban történő árusításánál a súlyra vonatkoztatva magasabb egységár érhető el, mintha a baromfit egészben árusítanánk. A darabolt baromfit egyre nagyobb mértékben keresik. Ennek egyik oka az, hogy egyre növekszik a kis háztar­tások száma, és sokan szívesen fogyasztanak grillezett vagy sült csirkedarabokat. Ennek következményekép­pen már számtalan szerkezetet fejlesztettek ki, amely­nek segítségével a baromfi könnyen darabolható mell-, hátrészre, lábakra, combra stb., mint US 4 083 083 sz. szabadalomban. Ezen belül felmerült annak szüksé­gessége, hogy egy szerkezetet alakítsunk ki, amelynek segítségével a szárnyak megbízható módon és megfe­lelő helyzetbe állítással levághatok a törzsről. A találmányunkkal egy olyan szerkezetet alakítot­tunk tehát ki, amelynél két kés van, amelyek a szállítási irányban forgathatóan meghajtott tartóra vannak fel­erősítve, ezen túlmenően egy szerkezete van a baromfi megfelelő helyzetbe hozatalára a kések között. Az egyes késekkel egy szárnytartó szerkezet működik együtt, amely keresztezi a kés útját. A beállító szerkezet segítségével a baromfi megfele­lő helyzetbe állítható a vágást végző késekhez képest, míg a két támasztószerkezet megtartja a szárnyakat a vágási művelet alatt. Ezt követően, a baromfi mozgás­irányában haladó kések átveszik a baromfit - mintegy annak forgómozgása közben -, behatolnak a szárny és a test közötti V-alakú részbe és leválasztják az ízületet a megfelelő helyen. Ezzel az egyszerű szerkezettel a művelet megbízható módon végezhető el. Előnyösen a szerkezet egy ütközővel van ellátva, amely a kések között, a központi hosszirányú síkban helyezkedik el. Ez az ütköző, illetve megállítószerke­zet általában hosszúkás alakú és elbillenthető a vízszin­tes tengely körül, a vége a forgástengely alatt van és együtt működik a tartóhoz erősített szabályozó ívvel; ezen elrendezés következtében a baromfi ebben a helyzetben megtartható addig a pillanatig, amíg a ké­sek behatolnak a szárny ízületei közé és a szárnyak le­válnak. Előnyösen mind a két késtartó és a beállítószerkeze­tek egy korong alakjában vannak kiképezve, amely ol­dalirányban széttartó peremekkel van kialakítva, a kö­zöttük lévő tér szolgál a baromfi megfelelő helyzeté­nek beállítására. A korong előnyös elrendezése folytán a baromfi gyorsabban halad át azon a pályán, amelyet kereszteznie kell, így tehát még abban a helyzetben is, ha a korong és a kések folyamatosan vannak meg­hajtva, a baromfi mindenkor eléri azt a megfelelő hely­zetet, amikor a kések elvégzik a vágást a szárny és a törzs között. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál a tá­masztékok hosszúkás terelőelemként vannak kiképez­ve, melyek vége egymás felé mutat és az éleken kialakí­tott peremekkel kapcsolódnak össze. Előnyösen mind­két késnek V-alakú éle van, amelyek előtt egy vágófe­lülettel nem rendelkező rész van. Ez az elrendezés biz­tosítja, hogy a vágás mindenkor a megfelelő helyzet­ben történik, mivel a kés első, vágóéllel el nem látott része olyan helyzetbe állítja be a baromfirészeket, a kés vágóéleihez képest, hogy azok megfelelően tudják kö­vetni a késeket. Az élek előnyösen kifele szélesedő alakban vannak kiképezve. Bizonyos esetekben fennáll annak szükségessége, hogy a további szétbontást megelőzően két egymástól egyenlő távolságban futó vágást végezzünk a hát hosszirányában. Például erre abban az esetben van szükség, ha ún. „hosszúbordájú mellrészeket” akarunk vágni a baromfi további darabolása során, mivel pl. ha a mellett filézni akarjuk, így nagyobb fiiéket nyerünk. Az ilyen jellegű bevágást a szárnyak leválasztása során eszközölhetünk, ekkor két külön kést iktatunk be a szárnyvágó kések közé, a forgásirányra keresztben, ezek mindegyikén egy horogalakú vágóéi van, amely­nek nyitott része a mozgás irányára irányul. A gyakor­latban szerzett tapasztalatok nemcsak azt mutatták, hogy a találmány szerinti szerkezettel megbízható mó­don és a legnagyobb biztonsággal lehet átvágni a számyízületet, hanem ezzel a módszerrel sokkal keve­sebb hús vágódik le a mellrészről, ami által a mellrész értékesebbé válik. A találmányt előnyös kiviteli példák kapcsán, a csa­tolt rajzmellékletekben ismertetjük, ahol: az 1. ábra a találmány egyik kiviteli alakjának ol­dalnézete, a 2. ábra a találmány szerinti szerkezet felülnéze­­te (a kések nélkül), a 3/a. ábra a kések oldalnézete a hátvágó késekkel kombinálva, amelyek ennél a kiviteli alak­nál alkalmazva vannak, a 3/b. ábra ezek kések oldalnézete, a 4. ábra a találmány szerinti szerkezet perspekti­vikus nézete, az 5. ábra egy másik perspektivikus nézet. Az itt bemutatott kiviteli alak egy korongalakú (1) késtartóval van felszerelve, előnyösen műanyagból, a (2) tengely körül elforgatható módon, a körvonala mentén széttartó (3,4) peremek vannak. A korongban egy (5) betétdarab a (6,7) késsel van beillesztve; mind­egyik kés egy (6a, 7a) támasztó részből áll, amelyek ke­resztben állnak a (6b, 7b) részekhez képest, ezekkel szöget bezárva. A (6b, 7b) részeken található a két (6c, 7c) vágóéi, melyek egymáshoz képest szöget bezáróan vannak elrendezve, és a kések mozgásirányába néző (6e, 6f) vágóéllel nem rendelkező, pozicionáló részei vannak. A korong a nyíl által jelzett irányban forgatható el a (2) tengely segítségével, és mind a (3,4) peremek, mint pedig a (6,7) kések ezen forgómozgás alatt a (9,10) tar­­tórúdak között mozognak, ezek a tartórúdak pedig a (11) tartóra vannak rögzítve. Mindegyik (9,10) tartórú­­don egy első (9a, 9b) rész van, ami egy viszonylag kis szöget zár be a korongalakú (1) tartó központ hosszanti felületével, továbbá egy második (9b, 10b) végrésze van, amelyek már egy nagyobb szög alatt helyezked­nek el, és ezek a végek lényegében a korongtestig ér­nek. Ahogy az az 1. ábrán látható (pontozott vonallal je­lölve), egy (11) vezetőív van kiképezve a korong közép­ső hosszanti felületében, ez az ív együtt működik a (12) 5 0 •5 20 25 30 35 43 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents