194646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektronemissziós izzókatód előállítására

ft 194 646 az emissziójuk és megfelelően hosszú az élettarta­muk. A találmány szerint teljesen CVD-eljárással ké­szült ilyen katód különböző részeinek (rétegeinek) különböző feladatokat kell ellátniuk és következe­tesen ezekkel a követelményekkel összhangban kell felépülniök. Sok esetben ajánlatos, ráadásul, a szubsztrátumra először egy különálló, közbenső réteget felvinni, ami könnyen eltávolítható. Az ez­után következő igen finom szemcsézetű, adalékolt alapréteg a katódstruktúra a hőterhelés alatti me­chanikus stabilizálását is szolgálja és lehetővé teszi a szubsztrátum nélküli, önhordó CVD-struktúrák elkészítését. Végül igen fontos az, hogy a készletező övezetben különösen nagy mennyiségű emittáló anyag van. Ennek az övezetnek a mechanikus tulaj­donságai és a szemcsestruktúrája mindaddig kevés­sé kritikusak, amíg az emittáló adalékanyag nagy, előnyösen mintegy 10-30 tömeg%-os koncentráci­óban van jelen. * A finomkristályos szerkezetű, előnyösen orien­tált bevonóréteg viszont biztosítja az egyatomos emitter-vékonyréteg képződését és a felületi dipó­lusréteg folytán az igen alacsony elektronkilépési­­munkát. Ezen kívül textúrája stabilizált a kevés (parányi) nemoldódó adalék következtében. Ráadásul nemcsak egy szubsztrátumtest külsejét vonhatjuk be, hanem megfelelő üreges test belseje is bevonható. Ekkor azonban a rétegeket fordított sorrendben készítjük el, vagyis először az előnyö­sen orientált bevonóréteget visszük fel, majd a kész­letező övezetet, végül pedig a mechanikusan stabil hordozó alapot. Végül a kész katód-testet ellátjuk a közvetlen fütőáram csatlakozóival. A találmány előnye az, hogy segítségével olyan nagy felületű, nagy emissziósáramú, stabil nagy­­frekvenciás viselkedésű és szabadon választható geometriai alakú izzítókatódokat tudunk előállí­tani, amelyeknek hosszú az élettartama, valamint, hogy az időigényes, kézigyártású hálókatódokkal ellentétben ezek nagy sorozatban alacsony költség­gel, automatizált módon gyárthatók. A CVD-eljá­­rás alkalmazása folytán elkerülhető a közismerten magas olvadáspontú és igen kemény katódanya­­goknak, mint például a volfrámnak drága és nehéz gépi megmunkálása és ugyanakkor lényegesen sza­badabban választott rétegstruktúra készíthető el. Különösen előnyös, ha az egész katódot az ösz­­szes anyagréteggel együtt folyamatos reaktiv lecsa­pással készítjük el. A találmány szerinti eljárás egy másik foganato­­sítási módja szerint a rétegstruktúrát úgy készítjük el, hogy a három réteg, a, ß és y azonos. Ezzel azt érjük el, hogy egyetlen réteg veszi át az a, ß és y rétegek funkcióját. Ennek az egy rétegnek megfele­lő a textúrája és az emittáló, valamint az adalék anyagokat nagy mennyiségben tartalmazza; ugyanakkor a finomdiszperz adalékok folytán sta­bilizált a textúrája és a mikrostruktúrája és a hőter­helés alatt mechanikusan állandó. A találmány szerint előállított katódok mind a hosszú élettartamukkal, mind az emittáló anyag nagy koncentrációjával és a nagy mechanikus sta­bilitásukkal tűnnek ki. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük, ahol az egyes ábrákra is utalunk. 5 Az 1. ábra egy a katódok előállításához vagy lecsapóberendezés hosszmetszetét mutatja. A 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezést egy az 1. példa szerint előállított katóddal együtt mutatja a hossztengelyre merőleges metszetben. 10 A 3.a ábra a 2. példa szerinti (Th + W)-CVD- katódot keresztmetszetben mutatja. A 3.b ábra a (W2C)Th02 vonatkozó koncentrá­ció eloszlási profilját mutatja. A 4. ábra a 3.a ábra szerinti katódstruktúra elő- 1® állításához szükséges WF6 és Ar-gázáramok meny­­nyiségi viszonyainak a változását mutatja. Az 5. ábra az 1. ábra szerinti berendezésnek és a 3. példa szerint előállított katódnak a hosszten­­gelyre merőleges metszetét mutatja. A 6. ábra a 3. példának megfelelően előállított kész katódot mutatja a közvetlen fűtéshez szolgáló belső vezetővel és gyürűérintkezővel együtt. A 7. ábra a 4. példa szerinti, a külső felületén 25 bevont katódszubsztrátumnak a hossztengellyel párhuzamos metszetét mutatja. A 8. ábra a 7. ábra egy részletét nagyított lépték­kel mutatja. 1. példa \ Az 1. ábrán látható berendezés egy olyan reaktív lecsapókamra belsejében van elheyezve, amelyben 35 a különböző anyagokat a gázfázisból lecsapathat­juk (CVD-reaktor). Az önmagában ismert beren­dezés a gázszállító, illetve a gázáram mennyiségét szabályozó szervekből, a reakciókamrából és a ki­vezetőrendszerből áll. A pirolitikus grafitból álló és 40 szubsztrátumként szolgáló, belül üres 1 henger, amelynek belső átmérője 12 mm, hossza 95 mm, falvastagsága pedig megközelítően 200 pm, teljes hosszában volfrámdrótból álló 3 fűtőtekerccsel van körülvéve, végeit pedig az ugyancsak pirolitikus 45 anyagból készült 2 fedelek tartják. Az 1 szubsztrá­tum pirolitikus grafitja a belső felülettel párhuza­mosan laminált, ami annyit jelent, hogy a krisztal­­lográfiai c tengely a hengerfelület síkjára merőleges. A grafithenger fűtése azonban magán a hengeren 50 közvetlenül átbocsátóit árammal is történhet. A CVD-eljárással a 4 katódot a szubsztrá­­tumhenger belső felületére fordított rétegsorrend­ben növesztve alakítjuk ki, ami azt jelenti, hogy a legfelső felületi réteget csapjuk le először és a katód 55 belső, hordozó rétegét csapjuk le utoljára. A fenti példában az 1 szubsztrátumot 550-600 °C-ra hevítjük és a bevezetett reagensgá­zok nyomása megközelítően 50 mbar. 60 A 2. ábra a katód növesztett rétegeit a belül üres U 1 szubsztrátumhenger hossztengelyére merőleges metszetben mutatja. A szubsztrátumra először egy olyan finomkristályos, (ill” orientációjú (1 pm-es vagy kisebb szemcsenagyságú) 7 W-réteget csa- 65 punk le, amely a kristálystruktúra stabilizálására 1 8

Next

/
Thumbnails
Contents