194497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás daganattal és vírussal szembeni immunválasz kiváltására alkalmas kompozíció előállítására
3 194 497 4 titest változó felületében. Az ilyen antitestek egy részlete azonosít egy epitopot, amely az idiotípus antitestnek a paratopja, így a tumorsejten levő idiotípus antitest által felismert epitopnak egy „belső” képmását adva. „Anti-(anti-idiotípus) antitest” vagy „anti-(anti- Id)Ab” olyan antitest, amely egy epitopot azonosít az anti-idiotípus antitest változó területében. Az anti-(anti-idiotípus) antitestek egy részlete azonosít egy olyan epitopot, amely megfelel (1) az anti-idiotípus antitest parotopjának és (2) egy tumorsejten levő epitopnak. Amint alább majd leszögezzük, a jelen találmány szerinti módszer anti-idiotípus antitestet szándékozik bevezetni egy gazdaszervezetbe. Az anti-idiotípus antitestet a gazdaszervezetbe bármilyen fiziológiailag megfelelő hordozóban (pl. steril, pirogén mentes fiziológiás sóoldatban) beadhatjuk, amelynek kiszerelési formái a szakterületen belüli jártasságon belül vannak. A hordozó kiválasztása nem kritikus és az antitest bármilyen olyan módszerrel bejuttatható, s ahogyan egy antitestet be szoktak vezetni a keringési rendszerbe (pl. intravénás, intramuszkuláris vagy szubkután injekció). A gazdaszervezet lehet bármilyen emlős, leginkább ember és vírusok esetében macska vagy kutya. A gazdaszervezetbe bevezetett antitest mennyisége tág határok között változhat, pl. az alkalmazott antitesttől és a beoltott pacienstől függően. Az egyetlen szükséges dolog az, hogy elegendő anti-idiotípus antitestet vezessünk be ahhoz, hogy stimuláljuk az anti-(anti-idiotípus) antitestek termelését a beteg immunrendszere által. Az alkalmazott antitest mennyisége azonban nem szükséges, hogy nagy legyen, mivel csupán nagyon kis mennyiség szükséges az immunológiai válasz kiváltására. Többnyire az antitest adagja néhány mikrogramm és néhány milligramm közti tartományban is elegendő kell, hogy legyen (vagyis kb. 50-200 mg és 1-5 mg között). A megfelelő adagolás meghatározása a szakterületen jártasság területén belül van. Az egyik kiviteli módban a jelen találmány egy olyan kiszerelést szándékszik nyújtani, amely anti-idiotípus antitestet tartalmaz emberi pacienseknek tumorra, pl. szilárd tumorra való immunológiai válasz előidézésére (ahol a szilárd tumor, rosszindulatú sejtek szilárd tömege, amelyet karcinómák, szarkómák, melanómák alakítanak ki, szemben a diszperz, cirkuláló rosszindulatú sejtekkel pl. leukémiánál). Egy előnyös kiviteli módnál a tumor emésztőszervi tumor. Amint fentebb meghatároztuk, az anti-idiotípus antitestek egy alosztálya szelektíven kötődik egy antitumor antitest parotopjához (az idiotípus antitesthez), vagyis felismeri azt. Egy anti-idiotípust tartalmazó készítményt szintén be lehet vinni egy gazdaszervezetbe, ahol az anti-idiotípus antitest parotípusa egy vírusantigén belső képmása. Egy ilyen antitest felismer egy olyan epitopot, amely a megfelelő idiotípus antitest parotípusa. Azokat az anti-idiotípus antitesteket, amelyek a tumor- vagy vírus-antigén belső képmását nyújtják, többféle módszerrel lehet megkülönböztetni azoktól az anti-idiotípus antitestektől, amelyek a keret determinánsokat ismerik fel az idiotípus antitest változó területében. A kívánt anti-idiotípus antitestek azonosítására az egyik módszer egy kompetitiv kötési vizsgálat a tumor- vagy vírusantigén (vagy haptén, ha rendelkezésre áll), az anti-idiotípus antitest között. Ha az antigén blokkolja az anti-idiotípus antitest, kötődését az idiotípus antitesthez, az anti-idiotípus antitest által azonosított epitop szorosan kapcsolódik az idiotípus antitest parotopjával. Egy másik vizsgálat annak meghatározása, vajon az anti-idiotípus antitestre való antiszérum antitumor vagy antivirus hatással is rendelkezik-e. Ezek és a megfelelő anti-idiotípus antitestek azonosításának más módszerei a szakterületben jártasságon belül vannak. A gazdaszervezetbe beadott készítményben megfelelő a keret determinánsokra irányuló antiidiotípusos antitestek alkalmazása az idiotípus antitest parotopjára irányuló alosztállyal együtt. Egyedül csak az szükséges, hogy a készítmény tartalmazza az idiotípus antitest parotopjára irányuló alosztályt. Az alkalmazott anti-idiotípus antitest lehet homológ vagy heterológ a gazdaszervezetre. Az ember számára előnyös antitest azonban a humán antitest alkalmazása, ami minimalizálja az antitest-molekula állandó területe által kiváltott immunválaszt. Mivel azonban viszonylag kis adagok szükségesek az anti-idiotípus antitestből a jelen találmányban, heterológ antitesteket lehet alkalmazni (pl. egér, patkány, kecske, nyúl stb.). A heterológ anti-idiotípus antitestre adott bármilyen súlyos reakció hiánya azonban az ilyen antitest alkalmazását előnyössé teszi a készítés egyszerűsége és költségei miatt. Ezenkívül poliklonális anti-idiotípus antitesteket, valamint monoklonális anti-idiotípus antitesteket is lehet alkalmazni. Poliklonális anti-idiotípus antitesteket a szakterületen ismert hagyományos módszerekkel lehet előállítani. így pl. poliklonális anti-Id Ab-t lehet készíteni úgy, hogy egy állatot immunizálunk egy monoklonális antitumor vagy antivirus antitesttel (azaz Id Ab-vel). Az immunizált állat anti-Id Ab-t fog előállítani. Ennek az anti-idiotípus antitestnek egy alosztálya az antiszérumban azonosítani fog egy epitopot, amely az antitumor vagy antivirus antitest parotopja. Az állatból összegyűjtött antiszérumokat tisztíthatjuk pl. egymás utáni abszorpcióval (1) egy, a monoklonális Id Ab-vel azonos izotípusú, de különböző idiotípusú immobilizált antitesttel, hogy eltávolítsuk az antiizotípusos antitesteket az antiszérumokból, és (2) az immobilizált monoklonális Id Ab-vel, hogy eltávolítsuk az anti-Id Ab-t, amelynek alosztálya a tumor- vagy vírusantigén belső képmását nyújtja. Az anti-Id Ab-t azután eluáljuk a kötött monoklonális antitumor vagy antivirus antitestből, így olyan oldatot kapunk, amely lényegében mentes az anti-izotípus antitestektől. Ezt az oldatot lehet azután vizsgálni anti-Id Ab jelenlétére, amely azonosítja az Id Ab parotípusát. Más antitestektől lényegében mentes monoklonális anti-idiotípus antitesteket izolálhatunk nem pusztuló B-limfociták lényegében tiszta tenyészeteinek felülúszóiból. A „nem pusztuló B-limfocita” kifejezésen bármilyen viszonylag stabil, folyamatosan antitest-termelő olyan sejtet értünk, amelyet tenyészetben több hónapon (előnyösen végtelen időn) át fenn lehet tartani, mint pl. hibridómákat (normál és rosszindulatú limfociták szomatikus sejthibridjei) és vírussal (pl. Epstein- Barr vírussal) vagy onkogén DNS-e transzformált normál limfocitákat. A nem pusztuló B-limfociták előállítása normál B-limfocitákból, amelyek anti-idiotípus antitestet termelnek, a szakterületen jártasságon belül van, pl.: Monoclonal Antibodies (Monoklonális antitestek) [R. H. Kennett, T. J. McKeam és K. B. Bechtol, (1980)]; M. Schreier és munkatársai: Hybridoma techniques (Hibridóma-technikák) [Cold Spring Harbor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
