194220. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,12b-diszubsztituált oktahidro-indolo[2,3-a]-kinolizin származékok és ezen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 194 220 2 jelentése az előzőekben megadottal egyező — a (III) általános képletű szubsztituált ketonokkal — ahol R\R!, R4 és X jelentése az előzőekben megadottal egyező - inert szerves oldószerben kondenzáljuk és ciklizáljuk. Eljárhatunk úgyis, hogy a kondenzáció­nál keletkező közti terméket elkülönítjük, majd kü­lön reakcióban ciklizáljuk. A kondenzációnál, ha R* az (I) általános képletnél megadott szubsztituens, de nem hidrogénatom, akkor közti termékként az (V) általános képletű triptamin származék izolál­ható, ha azonban R5 hidrogénatom, akkor a kelet­kező (V) általános képletű közti termék azonnal to­vább alakul a (VI) általános képletű N-(indolil-etil)- 1,4,5,6-tetrahidro-piridin származékká, amely kívánt esetben szintén izolálható. A kondenzációnál inert szerves oldószerként aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt, xilolt, tetralint, befenilt, halogéne­zett szénhidrogéneket, így széntetrakloridot, klór­benzolt, brombenzolt, magasabb forráspontú étere­ket, így dietilénglikol-dimetilétert, di-n-butilétert, difenilétert; célszerűen klórbenzolt használhatunk. A kondenzációnál savmegkötőként valamilyen ter­cier bázist, így trietil-amint, N-etil-diizopropil-amint, N-metil-morfolint, tributil-amint használhatunk, de erre a célra megfelel a reakciónál felhasznált (II) általános képletű triptamin származék feleslege is. Ez utóbbi esetben előnyös, hogy Idegen kompo­nenst nem viszünk be a reakcióeíegybe, s a kelet­kező sóból a (II) általános képletű triptamin szár­mazék bázis felszabadítással egyszerűen regenerál­ható és újra felhasználható. A kondenzációt mele­gítéssel 50-180°C-on előnyösen 100-140°C-on hajt­juk végre, amely célszerűen az alkalmazott oldó­szerben végzett forralást jelenti. A reakció idő a kon­denzáció reakcióhőmérsékletétől függően 5 perc és 48 óra között van. Amennyiben az R5 szubsztituens hidrogénatom, akkor a kondenzáció során víz kelet­kezik, amelyet a reakcióelegyből célszerű eltávolí­tani. Ez úgy oldható meg, hogy az alkalmazott ol­dószert hagyjuk lassan ledesztillálni, melynek során a keletkezett víz is kidesztillál a reakcióelegyből, de eljárhatunk úgy is, hogy víz leválasztó feltétet alkalmazunk. Az indolo{2,3-a]kinolizin-vázat kialakító ciklizá­­ció, amennyiben R* nem hidrogénatom, már a kon­denzáció során megkezdődik s a további melegítés során — például klór-benzolos oldatban 10—15 órai fo ralás alatt — be is fejeződik. Úgyis eljárhatunk, hogy a kondenzációnál keletkező (V) általános kép­letű terméket alkalmas módon, célszerűen kromatog­­rafálással elkülönítjük, majd külön reakciólépésben, célszerűen klór benzolban történő forralással cikli­záljuk. A reakcióelegyből az (I) általános képletű végtermék elkülönítése bázis, vagy savaddiciós só formában történő kristályosítással, vagy célszerűen kromatográfiás úton oldható meg. A kromatografálást célszerűen szilikagélen 5-15% dietilamin tartalmú toluollal végezzük. Az (I) általá­nos végtermék kívánt esetben szénhidrogénekből, célszerűen ciklohexánból, történő kristályosítással tovább tisztítható. Az indolo[2,3-a]kinolizin-vázat kialakító ciklizá­­ciót, amennyiben R5 hidrogénatom, célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy a kondenzációnál keletkezett és a reakcióelegyből kívánt (II) általános képletű trip­tamin származék savaddiciós sóját kiszűrjük, az anya­lúgot bepároljuk, a maradékot — amely a (VI) álta­lános képletű közti terméket tartalmazza - alacsony szénatomszámú, 1-4 szénatomos alkoholban, igÿ me­­til-, etil-, propil-, izopropil- vagy valamelyik butil­­alkoholban, ciklikus éterben, így tetrahidrofurán­­ban, dioxánban, magasabb forrásponté: éterben, így di-izo-propil-éterben, di-n-butil-éterben etilén­­gíikol-dimetiléterben vagy egyéb inert oldószerben, vagy vízben, vagy ezek clegyében, előnyösen dioxán és etanol elegyében oldjuk és erős szerves sav szervet­len savval megsavanyítjuk. A ciklizációt 0-100°C, előnyösen 20-80°C-on végezhetjük, a reakcióidő a hőmérséklettől, illetve a reakció közegétől füg­gően 2 perc és 48 óra között van. A ciklizációnál szerves savként többek között szulfonsavak, így metánszulfonsav, etánszulfonsav, para-toluol-szulfon­­sav, adott esetben halogénezett alifás karbonsavak, így halogénezett ecetsavszármazékok, például trif­­luor-ecetsav, szervetlen savként többek között sósav, brómhidrogénsav, foszforsav, kénsav, perklórsav, előnyösen sósav használható. A ciklizációnál alkalmazott sav morális mennyi­ségének a jelenlévő bázikus anyagok moláris mennyi­ségénél nagyobbnak kell lenni, célszerűen annak 5—25-szörösének. A ciklizáció a kiindulási anyagok, az alkalmazott sav és a reakciókörülményektől függően 2 perc és 48 óra közötti idő alatt lejátszódik. A reakcióelegy­ből az (I) általános képletű végterméket bázis vagy savaddiciós só formában történő kristályosítással vagy bázis formában kromatográfiával különíthetjük el. A savaddiciós só formában történő izolálás esetén a kristályosítást célszerűen a ciklizációnál alkalmazott oldószerből végezzük. Bázis formában történő izolálás esetén a ciklizáció reakcióelegyét bepároljuk, a mara­dékot vízzel és vízzel nem elegyedő szerves oldószer­rel, így diklór-metánnal, kloroformmal, etil-acetáttal, éterrel, toluollal célszerűen diklór-metánnal elkever­jük, majd meglúgositjuk, célszerűen nátrium-karbo­náttal, és az elegyből az alkalmazott vízzel nem ele­gyedő oldószenei a bázist extraháljuk. Az oldatból alkalmas módon, például bepárlással, a bázist elkü­löníthetjük, és kívánt esetben kristályosítással to­vább tisztíthatjuk. Ha a ciklizációnál keletkezett terméket savaddi­ciós só formában különítjük el a reakcióelegyből, akkor kívánt esetben e sóból az előzőekben leírt mó­don szabadíthatjuk fel az (I) általános képletű in­­dolo[2,3-ajkinolizin származékot. A ciklizációnál az (I) általános képletű indo­­lo[2,3-a]kinolizin származékok cisz-transz epimer keverék formájában keletkeznek, ahol a 12b és 1 helyen az R4 és R5 szubsztituensek lehetnek egy­máshoz képest cisz vagy transz helyzetűek, ezek szét­választása bázis vagy savaddiciós só formában törté­nő kristályosítással vagy kromatografálással oldható meg. Célszerűen úgy járhatunk el, hogy a nagyobb mennyiségben képződött epimert kristályosítással nyerjük ki a reakcióelegyből, majd az anyalúgból izolált bázis keverékből kromatográfiával nyerjük ki a kisebb mennyiségben keletkezett epimert. A kívánt esetben végzett epimer szétválasztást végre­hajtjuk a ciklizálást követően az esetleges utólagos szubsztitúció előtt, de elvégezhetjük az utólagos szubsztitúciót követően is. Kívánt esetben a találmány szerinti eljárással előállított R*, R3, R3 és R* szubsztituensekkel rém, vagy csak részben szubsztituált (Ï) általános képletű vegyületeket R1 és/vagy R3 vagy R3 ésjvagy R5 szubsztituensekkel utólag is szubsztituálhatjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents