194204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált-4-kromanonok előállítására

1 194204 2 A szubsztituált 4-kromanonok (IV), melyek az antijuvenil hormon hatású Prekocének szintézisének köztitermékei, igen értékes gyógyszeripari intermedi­erek. (Chromenes, Chromanones and Chromones. GP.E11Í8 Ed. John Willey and Sons, New York: 1988 345-8 0.) Szubsztituált 4-kromamonok előállítására Friedel­­-Crafts reakciók a legáltalánosabban alkalmazott mód­szerek. Átalában a megfelelően szubsztituált fenolo­kat (fenolétereket) telítetlen karbonsavakkal (karbon­savszármazékokkal) reagáltatják alkalmasan megvá­lasztott kondenzáló/ciküzáló ágensek jelenlétében, oldószerben vagy anélkül. (I.M.Lockhart: Chromenes, Chromanones and Chromones. GPPilis Ed. John Wiley and Sons, New York: 1977 227-264 o.) Kü­lönböző fenolokat (fenolétereket) telítetlen karbon­savakkal polifoszforsavban reagáltatva szubsztituált 4-kromanonok nyerhetők (P.S.Bramwell : A .0 JFi tton : GJLRamage: BrittPatent 1 077 066 1967; AJeffer­­son: I.Moore: F.Scheinmann: J.Chem.Soc. (C) 151 /1967/; C.Steelink: GPMarshall: J.Org. Chem. 44/9/ 1429 1979). A polifoszforsav körülményes kezelhetősége, a re­akciók nehéz szabályozhatósága, az inhomogenitások nüatt fellépő mellékreakciók (benzokromanonok, pi­­ranokromanonok képződése, gyantásodás), valamint a termékek nehéz preparálhatósága a módszer általá­nosíthatóságát, ipari adaptációját megkérdőjelezik. Ipari szempontból korlátozott lehetőségeket kínál hidrogénfluorid, illetve bórtrifluorid alkalmazása, annak ellenére, hogy az utóbbi felhasználásával ese­tenként ió hozamok érhetők el, viszont a reakdó­­elegyek feldolgozása, a termékek preparálása, tisztítá­sa bonyolult és hosszadalmas. (H.B.Bhat: K.Venkata­­raman: Tetrahedron 19 77 1963; M. Makajima: Agr. Biol.Chem. 27/10/ 700 1963) Szubsztituált fenolok (fenoléterek) és telítetlen savak (savszármazékok) tipikus Friedel-Crafts reak­ciója alumínium-triklorid jelenlétében hosszú idő alatt, kátrány- és gyanta-képződés kíséretében játszó­dik le, közepes, illetve gyenge hozammal. A termékek preparálása nehézkes, többlépéses műveletet igényel. Gyakran ciklizálatlan és szennyezett , Jen il-vin il-ke­ton okát” is izolálnak meglehetősen bonyolult módon, amelyeket különböző körülmények között (savas,ill. lúgos ciklizáció) lehet 44cromanonokká alakítani. (C. Cardani: Gazz.Chim.Ital. 80 325 1950: 82 155 1952: 83 62 1953: J.Smith: R.H.Thompson: J.Chem.Soc. 346 1960; R JJuls: Bull.Soc. Chim.Belg. 66 409 1957; 67 22 1968; W.Bridge: R.GHeyes: J.Chem.Soc. 279 1937; JH.Richard: A.Robertson: J.Chem.Soc. 1610 1948; M.Tsukayama: Bull.Chem.SocJap. 48/1/ 80 1975) Szubsztituált 4-kromanonok előállítását tanulmá­nyozták antimontriklorid, dnkklorid ömledékében, néhány kivételtől eltekintve közepes, illetve gyenge hozammal, bonyolult, hosszadalmas preparálás mód­szerekkel izolálták a terméket. (MMiyano:MMatsui: Bull.Chem.SocJap. 31 379 1958; A.S.R.Anjaneyulu: Curr5ci. 18 513 1968) Metánszulfonsav/foszforpentoxid rendszerben két­értékű fenolok 3,3-dimetil-akrilsawal jó kitermeléssel 4-kromanonokká reagálnak, azonban többértékű fe­nolok esetén a kitermelés gyenge (F.Camps és mts.-i Synthesis 9 725 1980). Legelőnyösebbnek mutatkozik fenolok és telítet­len karbonsavak foszforoxikloridban, izzított dnk­klorid jelenlétében végrehajtott reakciója, mellyel közepes, illetve jó hozammal szubsztituált 4-kroma­­nonok nyerhetők, az előző eljárásokhoz viszonyítva egyszerűbb feldolgozási módszerrel. (P.R.Yyer; GJO. Shah: IndJ.Chem. 6/4/ 227 1968; FN.Lahey; R.V. Stick: Aust J. Chem. 26 2307 1973; l.Dragota, I.Nicolescy-Duvaz: Rev.Roum.Chim. 24/1/ 59 1979) Ennek az eljárásnak ipari szempontból jelentős hátrá­nya az izzított dnkklorid nehéz kezelhetősége és a hosszú reakdóidő. összegezve : nem találtunk az irodalomban iparilag előnyösen megvalósítható, általánosítható eljárást szubsztituált 4-kromanonok előállítására, ezért célul tűztük ki ennek kidolgozását. Szisztematikusan megvizsgáltuk különböző Lewis­­-savak hatását foszforoxikloridban, részletesen tanul­mányoztuk a foszforoxiklorid/cinkklorid rendszert. Megállapításainkat (a teljesség igénye nélkül) a követ­kezőkben foglaljuk össze: 1. A legalkalmasabb Lewis-savnak a dnkklorid bi­zonyult, közel hasonló hatásfokkal alkalmazható antimontriklorid is. 2. Az irodalomban közölt módszerrel (P.R.Yyer; G D.Shah: Ink.J.Chem. 6/4/ 227 1968)0,4 M-os lép­tékben végrehajtott reakdókat vékony réteg -kroma­tográfiásan követtük, az esetek többségében 3—5 óra elteltével a kiindulási fenol 0), illetve telítetlen sav (II) a megfelelő fenil-vinil-ketonná 011) alakul, ugyan­akkor a 4-kromanonná (IV) történő dklizáció leját­szódásához egy nagyságrenddel nagyobb (200 óra) reakdóidő szükséges, szemben az irodalomban közölt 20-30 órával. 3. A fenil-vinil-keton (III) 4-kromanonná (IV) tör­ténő alakulása során jelentős melléktermék-képződés tapasztalható, amely a céltermék 0V) preparálhatósá­­gát a fellépő kátrányosodás miatt megnehezíti. 4. Azt tapasztaltuk, hogy ha az izzított dnkklorid helyett normál cüikkloridot alkalmazunk, a reakdó felgyorsul, és ha a dnkklorid vizet tartalmaz, a reak­­dósebesség két nagyságrenddel növekszik, tehát a re­akdóidő ugyanennyivel csökken. Kísérleteket végez­tünk a víztartalom optimumának kimérésére is, és arra az eredményre jutottunk, hogy a reakdó 4—6 súly% víz jelenlétében játszódik le a leggyorsabban, de jelentős a reakdóidő csökkenése 2—10 súly% víz­tartalom esetében is. 5. Megfigyeltük, hogy ha az irodalmi szobahőmér­séklet helyett magasabb hőmérsékleten végezzük a reakdót, a reakció felgyorsul és tisztább terméket kapunk. 6. Bizonyos fenolszármazékok 0) esetében elő­nyösebbnek tűnt a megfelelő fenil-vinil-ketonok 011) kipreparálása, ugyanis ezeknél a 4-kromanonokká 0V) történő közvetlen ciklizádó során jelentős mel­léktermék-képződést észleltünk, ugyanakkor a fenil­­-vinil-ketonokat (III) melléktermékek képződése nél­kül kvantitatíve 4-kromanonokká (IV) tudtuk dkli­­zálni savas, illetve bázikus körülmények között. A találmány tárgya tehát eljárás (TV) általános képletű szubsztituált 4-kromanonok előállítására — ahol R, R1, RJ jelentése 1—4 szénatomszámú alkil­­csoport vagy hidrogénatom, R3, R4, R*, R “jelentése hidrogénatom,hidroxil-, 1-4 szénatomszámú alkoxi- vagy 1—4 szénatomszá­mú alkilcsoport -, (I) általános képletű fenolok — ahol R3, R4, R\ R* jelentése a fenti -, és (II) általá­nos képletű telítetlen karbonsavak, vagy ezek sav-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents