194174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridil-vinil-karbonsav-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194.174 2 1 A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vcgyületek nem gátolják a prostaglandin Ij (PCI2 ) szintetáz, a prostaglandin szintetáz (ciklo­­oxigenáz) vagy más prostaglandinok kialakulásához szükséges különböző szintetázok működését, de jelen­tősen és tartósan, szelektív módon gátolják a TXA2 szintetáz működését. Továbbá, az olyan (1) általános képletű vegyüle­­teknek, amelyekben R2 jelentése -0N02 csoport, a fenti hatásokon túlmenően sima izom lazító hatásuk is van. Az (I) általános képletű vegyületek toxicitása pat­kányok, kutyák esetében igen csekély, és a toxikus, valamint a gyógy ásza tilag hatásos adag mennyisége között igen nagy a különbség. így például az (E)-7-fe­­nil-(3-piridil)-6-heptén-l-ol vegyidet esetében 14 nap után 5 patkány közül egy sem pusztult el 1000 mg/kg/nap mennyiség adagolása után. Az (I) általános képletű vegyületek továbbá hosz­­szantartó in vivo hatást mutatnak, így a TXA2 szin­­tetáz-gátló hatásuk hosszú időn keresztül fennáll. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek már kis mennyiségben is alkal­masak emlősöknél - beleértve az embereket is — a következő megbetegedések kezelésére, illetve megelő­zésére: TXA2 kiváltotta vérlemezke aggregáció követ­keztében fellépő trombózis, szív-, agyi vagy a periféri­ás vagy keringési rendszenei összefüggő érgörcsök (például myocardialis infarktus, cerebralis apoplexia, vese infarktus, tüdő és egyéb helyi infarktus, emésztő­rendszeri fekély), TXA2/PGI2 egyensúly felbomlása miatti betegségek. Az új vegyületek adagolásakor a hosszantartó kezelés esetén sem mutathatók ki mel­lékhatások. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­­teket adagolhatjuk orálisan, tabletta, kapszula, por vagy granulátum-készítmény formájában, vagy paren­­terálisan injekció vagy pirula formájában. Napi adag­ja általában orális átlagolás esetén 20-200 mg, paren­­terális adagolás esetén 10—100 mg felnőtt emberek­nél. A találmány szerinti eljárást az (I) általános képle­tű vegyületek előállítására a következőkben részlete­sen ismertetjük. (1) Előállítási eljárás Az (la) általános képletű vegyületeket úgy állíthat­juk elő, hogy (II) általános képletű vegyületeket (III) általános képletű vegyületekkel reagáltatunk. A reakciót általában bázis jelenlétében, szerves ol­dószerben hajtjuk végre. Bázisként alkalmazhatjuk például a következő vegyületeket: n-butil-Htium, líti­­um-diizopropil-amid, nátrium-hidrid, kálium-hidrid, kálcium-terc-butoxid vagy nátrium-amid, amelyek kö­zül előnyös a lítium-diizopropil-amid, a nátrium-hid­rid és a nátrium-amid. Oldószerként alkalmazhatjuk például a következőket: éter, tetrahidrofurán, dimetil­­-szulfoxid, dimetil-formamid vagy ezek közül kettő­nek vagy többnek a keveréke. A reakciót előnyösen száraz inert gázban, például nitrogénben, argonban vagy héliumban végezzük. A reakcióhőmérséklet ál­talában -70 és +30C közötti érték, de megválasztá­sa függ az alkalmazott bázis és oldószer típusától. A reakció lefutását és az átalakulás mértékét jól követ­hetjük a foszforán jellegzetes színének eltűnésével. A reakció általában l-ó óra alatt megy végbe. (2) Előállítási eljárás Ezzel az eljárásváltozattal (Ic) általános képletű vegyületeket állítunk elő (Ib) általános képletű vegyü­letek redukálásával. (la) általános képletű vegyületeket, vagy azok ész­tereit ((Ib) általános képletű vegyületek, amelyekben R3 jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkil­­csoport), a megfelelő (Ic) általános képletű alkoholok­ká alakíthatjuk lítium-alumínium-hidriddel, oldószer­ben végzett reagáltatással. Oldószerként e reakciók­nál alkalmazhatunk például dietil-étert, tetrahidrofu­­ránt, 1,2-dimetoxi-etánt. A redukciós folyamat köny­­nyen végbemegy, ha R3 jelentése rövidszénláncú alkil­­csoport. A reakcióhőmérséklet -10 és +70 °C közötti érték, a reakció szobahőmérsékleten körülbelül 1-10 óra alatt befejeződik. A redukálószert általában 1—2 mólos mennyiségben alkalmazzuk, a kiindulási vegyü­­letre számolva. A reakció lefutása után a redukálószer felesleget megbontjuk és a kapott reakcióterméket is­mert eljárások valamelyikével nyerjük ki. Olyan (Ib) általános képletű vegyületek esetében, amelyeknél R3 jelentése rövidszénláncú alkoxi-karbo­­nil- vagy szukcinimidocsoport, a redukálást nátrium­­-bórhidriddel, kálium-bórhidriddel végezzük metanol, etanol, dietil-éter tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán vagy ezek vízzel alkotott keverékének jelenlétében. (3) Előállítási eljárás (le) általános képletű szubsztituált vinil-karbonsav származékokat (Id) általános képletű vegyületek oxi­­dálásával állítunk elő. Az eljárásnál (Id) általános képletű vegyületeket alkalmas oldószerben oxidálószerrel kezelünk. Oxidá­lószerként alkalmazhatjuk például a következőket: peroxidok, így például hidrogén-peroxid, perecetsav, perbenzoesav vagy m-klór-perbenzoesav, oldószerként alkalmazhatunk például kloroformot, metilén-klori­­dot, ecetsavat, etilén-acetátot vagy vizet. A reakció­hőmérséklet általában —30 és +50 °C, előnyösen —10 és ♦ 30 °C közötti érték. (4) Előállítási eljárás (lg) általános képletű vegyületeket — a képletben R1, n’” és (a) képletű csoport jelentése a korábban megadottakkal azonos, R2“ jelentése acil-oxi-metil-, szubsztituált vagy szubsztituálatlan karbamoil-oxi­­-metil-, tio-karbamoil-oxi-metil-, vagy alkoxi-karbonil­­-oxi-metil-csoport — az (10 általános képletű vegyüle­tek — a képletben a szubsztituensek jelentése a fenti — acilezésével, karbamoilezésével, tio-karbamoilezésé­­vel, alkil- vagy arilszulfonil-amino-karbonilezésével vagy alkoxi-karbonilezésével állítjuk elő. Az (lg) általános képletű vegyületekben R2 d jelen­téseinél az acil-oxi-metil-, szubsztituált vagy szubszti­tuálatlan karbamoil-oxi-metil-, tio-karbamoil-oxi-me­­til- vagy toluol-szulfonil-amino-karbonil-oxi-metil-cso­­portok konkrét jelentései azonosak az R2 azonos je­lentéseinél megadottakkal. Az acilezési vagy alkoxi-karbonil-oxilezési reakci­óknál a megfelelő savklóridot, savanhidridet vagy klór-karbonsav-észtert alkalmazzuk bázis, így például trietil-amin vagy piridin jelenlétében. A reakciót dimetil-formamidban, piridlnbeo vagy kloroformban, általában —10 és +30 X közötti hő­mérsékleten végezzük. Savanhidridként alkalmazha-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents