194174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridil-vinil-karbonsav-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

t Az adott esetben szubsztituált karbamoil-oxi-metil­­-csoport lehet 1 ~4 szénatomos alkil- vagy fenil-karbo­­mil-oxi-metil-csoport. Az alkoxi-karbonil-csoport le­het például metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, n-pro­­poxi-karbonll-, izopropoxi-karbonil-, n-butoxi-karbo­­nil-, izobutoxi-karbonil- vagy terc-butoxi-karbonil­­-csoport. Az R2a, R2b és R2^csoportoklehetnek pél­dául azok a csoportok, amelyeket az R2 csoport je­lentéseinél felsoroltunk. Az R3 csoportnál megadott rövidszénláncű alkilcsoportok jelentése lehet például metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, terc-butil-csoport. A rövidszénláncű alkoxi-karbonil­­-csoport lehet például metoxi-etoxi-, n-propoxi-, izo­­propoxi-, n-butoxi-, izobutoxi- vagy terc-butoxi-kar­­bonil-csoport. Az X halogenid-ion lehet például klo­­rid, bromid- vagy jodid-ion. Az (1) általános képletű vegyületek farmakológiai­­lag elfogadható sói savaddíciós sók, amelyeket például szervezetlen savval, így például sósavval, hidrogén-bro­­middal, foszforsavval, kénsavval, vagy szerves savak­kal, így például citromsawal, borostyánkősavval, ma­­leinsawad, fumársawal, oxálsawal, metánszulfonsav­­val vagy benzolszulfonsawal képezünk. Abban az esetben, ha az (I) általános képletben R2 jelentése karboxií-csoport, a só lehet alkálifémsó is, így például nátrium- vagy káliumsó, vagy alkáliföldfémsó, így pél­dául kalciumsó. Az (I) általános képletű vegyületek mindegyike két geometriai izomert képezhet, amelyeket (I—1) és (1-2) általános képlettel jelölünk. Általában kimond­hatjuk, hogy az (I—1 ) általános képletnek megfelelő vegyületek farmakológiailag aktívabb vegyületeket képviselnek, mint az (1—2) általános képletű vegyüle­tek, azaz az előbbi vegyületek TXA2 szintézist gátló hatása erősebb. A. továbbiakban azt az (I—1) általános képletű ve­gyül etet, amelyben a vinilcsoport egyik szénatomjá­hoz kapcsolódó piridin gyűrű és a vinilcsoport másik szénatomjához kapcsolódó hidrogénatom azonos irányban orientált, E-izomemek nevezzük, míg az (1-2) általános képletnek megfelelő vegyületek, ame­lyekben a kettős kötéssel kapcsolódó két szénatom közül az egyikhez kapcsolódó piridin gyűrű és a má­sikhoz kapcsolódó hidrogénatom eltérő irányban ori­entált, Z-izomemek nevezzük. Az (I v) általános képletnek megfelelő E-izomert, a képletben R1 és n jelentése a fenti, és R2e jelentése metil- vagy karboxü-csoport, úgy állítjuk elő, hogy (I w) általános képletű vegyidet — a képletben II1 és n jelentése a fenti és Ryf jelentése metil-, ciano-, adott esetben szubsztituált karbamoil-csoport, kar­­boxil- vagy alkoxi-karbonil-csoport — ásványi sav je­lenlétében melegítünk. Az R2e és R2' csoportok mindegyik jelentése szerepel az R2 csoportnál megadott lehetséges jelen­tések között. Az említett savas kezelést általában vízben, vizes szerves oldószer jelenlétében végezzük. Szerves oldó­szerként bármely olyan szerves oldószert alkalmazha­tunk, amely ásványi sav hatására nem bomlik el. Ilyen keverékek például a következők: ecetsav, hangyasav és víz. Ásványi savként alkalmazhatunk például sósa­vat, kénsavat, foszforsavat, hidrogén-bromidot, per­­klórsavat, metánszulfonsavat, amelyek közül előnyös a sósav, hidrogén-bromid és a foszforsav. E savas ka­talizátorokat általában a kiindulási vegyidet (Iw) 1 móljára számított 6-15 mól feleslegben alkalmazzuk. A reakcióhőmérséklet általában 50-140 6C, előnyö-2 sen 100-130 °C közötti érték. Alacsonyabb hőmér­sékleten az izomerizációs reakció lassú. A reakcióidőt az alkalmazott savas katalizátor típusától és mennyi­ségétől, valamint a melegítés hőmérsékletétől függő­en úgy választjuk meg, hogy a savas izomerizáció 10—40 órán belül legyen egyensúlyban. Az izomerizációs reakció során az E-izomer (ív) és a Z-izomer (Iw) között egyensúlyi helyzet alakul ki, akár tiszta E- vagy Z-izomerből, akár ezek bár­milyen arányú elegyéből indulunk ki, és ez az egyen­súlyi rendszer körülbelül 60—70% E-izomert és 30— —40% Z-izomert tartalmaz. Mivel az E-izomer farma­kológiái tulajdonságai felülmúlják a Z-izomer tulaj­donságait, kívánatos, hogy a reakciónál olyan kiindu­lási keveréket alkalmazzunk, amelyben a Z-izomer mennyisége 40% vagy több. Abban az esetben, ha a kiindulási (Iw) általános képletű vegyületben R2 jelentése ciano-, adott eset­ben szubsztituált karbamoil-csoport vagy alkoxi-kar­bonil-csoport, ezen csoportok karboxilcsoporttá való alakulása hidrolízissel a fenti reakcióval egyidejűleg végbemegy. A reakciókeverékből a kívánt (ív) általános képle­tű E-izomert szerves oldószerrel, így például etü-ace­­táttal, kloroformmal vagy diklór-metánnal extrahál­juk ki, majd az extrakciót követően a keverék pH-ját például vizes ammónia oldattal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal 5,0-6,0-os értékre állítjuk be, majd az így nyert anyagból az Edzőmért önmagá­ban ismert módszerrel, így például átkristályosítással vagy kromatografálással nyerjük ki. Az E-izomer ho­zamát növelhetjük, ha az E-izomer elválasztása után nyert Z-izomerben gazdag keveréket ismételten izo­merizációs reakciónak vetjük alá. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek és farmakológiailag elfogad­ható sóik - a továbbiakban általában (I) általános képletű vegyületek — erőteljesen és hosszantartóan gátolják a thromboxan A2 (TXA2 ) szintetáz működé­sét emlősök esetében, beleértve az embereket is. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek továbbá növelik a prostaglan­din I2 (PGI2 ) képződés hatásosságát. A PGI2 -nak ar­tériás sima izom tágító, vérlemezke aggregációt gátló, illetve vérlemezke-aggregátumokat feloszlató hatása van. Az (I) általános képletű vegyületek már igen ala­csony dózisban [1-10 mg/kg] gátolják a TXA2 szinte­táz, azaz annak az enzimnek a működését, amely a Srostaglandin G2 (PGG2) vagy prostaglandin Ha PGH2) — amelyek a TXÁ2 szintézis fontos prekur­­zorai - valamint más prostaglandinok TXA2-vé ala­kulásához szükségesek. Ezzel szemben alig gátolják az olyan enzimek működését, amelyek a fiziológiailag igen fontos prostaglandin I2 (PGI2 ) és más prostag­landinok, így például a PGI2 szintetáz és más pros­taglandin szintetázok kialakulásához szükségesek, de jelentősen növelik a PGH2 vagy PGG2 in vivo hatá­sosságát. így például növelik a PGD2 termelést a vér­­lemezkékben és a PGI2 termelést casculáris endothe­­liális sejtek jelenlétében. Ez utóbbi vonatkozásában azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R2 jelentése karboxilcsoport, különösen aktívak. Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R2 jelentése karboxilcsoporttól eltérő, hasonló hatás­sal rendelkeznek, mivel e csoportok in vivo karboxil­­csoporttá alakulnak, így kísérleteink során a karboxil­­csoportot tartalmazó vegyületekéhez hasonló hatást mutattak. " 194.174 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents