194172. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidro-piridin-származékok előállítására

1 (11) általános képletű savat karbonll-diimldazollal, például diklórmetánnal, reagáltatjuk és Így imidazolt állítunk elő. Ezt az imidazolt 2,2-dimetil-l 3-dioxán­­-4,6-dionnal reagáltatjuk piridin jelenlétében és példá­ul a diklór-metánban, ezt követően hldrolizáljuk, pél­dául vizes ecetsavval visszafolyatás közben és így a ke­tonokat kapjuk. A (IV) általános képletű vegyületek szintén hatá­sosak antiischaeiniás és vérnyomáscsökkentő ható­anyagokként, Így ezeket a vegyületeket és gyógyszeré­­szetileg elfogadható sóikat gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként használjuk. 3) olyan (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyekben Y jelentése -(CH2 in- általános képletű cso­port, e képletben n értéke 2,3 vagy 4 szám, úgy állít­hatunk elő, hogy a megfelelő(V) általános képletű sa­vat redukáljuk. Az előnyös redukáló szer a borán és a reakciót tetrahidrofuránban végezzük. A redukciót szokásosan 0 °C-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérséklettar­tományban végezzükj általában! azonban a redukciót szükség esetén 60 C-on hajtjuk végre a redukció meggyorsítása végett. Az (V) általános képletű kiindulási anyagokat Hantzsch-szintézissel állíthatjuk elő (la. reakciósor) megfelelő 4-helyettesített acetecetészter felhaszná­lásával. 4) olyan (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyekben Y jelentése -(CH2) - általános képletű cso­port, e képletben n értéke 2, 3 vagy 4 szám, úgy is előállíthatunk, hogy valamely (VI) általános képletű alkil -észtert redukálunk. A redukciót előnyösen úgy végezzük, hogy kiindu­ló anyagként metil- vagy etilésztert használunk és a redukcióhoz megfelelő redukáló szert, például litium­­-alumíniumhidridet alkalmazunk. A reakciót alkalmas szerves oldószerben, például tetrahidrofurában, körül­belül 0 °C-tól szobahőmérsékletig teijedő hőmérsék­lettartományban hajtjuk végre, de szükség esetén a reakcióelegyet 60 °C-ig melegíthetjük. Jóllehet a (VI) általános képletű kiindulási anyago­kat az (V) általános képletű vegyületek előállításánál említett Hantzsch-szintézissel előállíthatjuk, akkor ha n értéke 4, egy elfogadható út áll rendelkezésre bizo­nyos alkil-közbenső vegyületeken keresztül az alább ismertetésre kerülő előállításmódok szerint. Vázla­tosan a folyamatot az lb) reakciósor szemlélteti. A kiindulási anyag Hantzsch-szintézissel állítható elő. Az alkineknek merkuri-ionokkal (amelyek mer kű­ri-szulfátból kaphatók) és vizes ásványi savval (például H2 SO4 -gyei vizes dioxánban) való reakciója egy alter­natív út (IV) általános képletű ketonok előállítására. A reakciót rendszerint mérsékelt melegítéssel, például 50—70 °C-on vitelezzük ki. Az (I) és (IV) általános képletű vegyületeknek azt a képességét, hogy gátolni tudják a kalcium mozgását a sejtekben, az a hatásuk bizonyítja, hogy in vitro csökkentik a véredényszövetek összehúzódását, amely a nagy sejtenkívüli káliumionkoncentráció okozta kal­­ciumbeáramlásnak a következménye. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy patkány aortájából spirálisan ki­metszett csíkokat egyik végükön rögzítünk, másik vé­güket pedig egy erőát'álakítóhoz kapcsoljuk. A szöve­teket olyan fiziológiás sóoldatba merítjük, amely kal­ciumionokat 2,5 millimólos koncentrációban és kál-f ciumionokat 5,9 millimólos koncentrációban tartal­maz. Ezután káliumklorid-oldatot adunk pipettával a fürdőhöz mindaddig, ameddig annak a koncentrációja 2 a 45 millimólt el nem éri. A szövet keletkező összehú­zódása által okozott feszültségváltozást méljük. A fürdőt ezután leengedjük és újratöltjük olyan friss sóoldatta], amely a vizsgálandó vegyületet tartalmaz­za. A folyamatot 45 perc elteltével megismételjük és az összehúzódást ismét méijük, majd meghatározzuk a vegyületnek azt a koncentrációját, amely a reakció 50%-kal való csökkentéséhez szükséges (ICj0). A találmány szerinti eljárással előáll ftott vegyü­letek vérnyomáscsökkentő hatását orális beadás után értékeljük ki olymódon, hogy méijük a vérnyomás­­csökkenést spontán hipertenzív patkányoknál vagy renálisan hipertenzív kutyáknál. Humángyógyászatban a szívbetegségek és a magas vérnyomás gyógyítására a vegyületek orális adagja ál­talában 5 mg és 100 mg közötti tartományban mozog naponta 70 kg átlagsúlyú felnőtt beteg esetében. A napi adag előnyösen 10—60 mg. A felnőtt beteg számára készített egyes tabletták vagy kapszulák 5,10 vagy 20 mg hatóanyagot tartal­maznak megfelelő gyógyszerészetileg elfogadható hordozó vagy vivőanyagban. Intravénás beadásra az adagok nagysága 1-10 mg egységenként kívánság szerint. A gyakorlatban a kezelőorvos határozza meg a mindékor szükséges mennyiséget, amely változik a beteg korától, súlyától és a gyógyszerrel szembeni re­akciótól függően. Az említett adagok átlagértékek és így természetesen egyes esetekben kívánság szerint ezeknél kisebb vagy nagyobb adagok is alkalmazha­tók. Humán használatra az (I) általános képletű ható­anyagok beadhatók önmagukban is, általában azon­ban gyógyszerkészítmények alakjában kerülnek al­kalmazásra, amelyek a hatóanyagok és a gyógyszeré­szeti vivőanyagok elegyei. A vivőanyagokat a beadás módjától függően gyógyszerészeti szabványok hatá­rozzák meg. Így például orális beadásra alkalmas ké­szítmények a tabletták, amelyek a hatóanyag mellett töltőanyagokat, így például keményítőt vagy laktózt tartalmaznak, valamint kapszulák vagy ovulák, ame­lyek a hatóanyagot magukban vagy töltőanyagokkal együtt tartalmazzák, továbbá az elixírek vagy szusz­penzió, amelyek még illatosító1 és színezőanyagokat is magukban foglalnak. A hatóanyagok beadhatók pa­­renterálisan is, például intravénásán, intramuszkulári­­san vagy szubkután. Parenterális beadásra a hatóanya­gok olyan steril, vizes oldatok alakjában használha­tók, amelyek más anyagokat, például elegendő sót glükózt tartalmaznak olyan oldatok készítésére, ame­lyek izotóniásak. A találmány kiterjed olyan gyógyszerkészítmények előállítására is, amelyek az (I) általános képletű ható­anyagot gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyaggal vagy higítóanyaggal együtt tartalmazzák. A készít­ményeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagokat vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikat vivő- vagy higítóanyagokkal a gyógyszerkészítésnél szokásos mó­don összekeverjük. Ezeket az (I) általános képletű vegyületeket ható­anyagként tartalmazó gyógyszerkészítményeket a gyógyászatban különösen ischaemiás szívbetegségben, angina pectoris vagy magas vérnyomásban szenvedők kezelésére használjuk. A gyógyszerkészítmények hatóanyagaként való al­kalmazáson kívül az (I) általános képletű vegyületeket felhasználjuk szintetikus közbenső termékekként is, ahogy a 84.14.520 számú nagy-britanniai találmányi bejelentésünkben leírtuk. Ebben a találmányi beje­194.172 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents