194169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztiutált piperidinek előállítására

1 194.169 2 ban 0,05-19,5 előnyösen 0,5 -15 tömegszázalék. A hidrogénező katalizátor fémtartalma a (II) általá­nos képletű kiindulás vegyületre vonatkoztatva álta­lában 0,1-100, főleg azonban 0,5-20 tömegszáza­­lékot tesz ki. Hidrogénező katalizátorként különösen a Raney­­-kobalt és a Raney-nikkel vált be. A reakció befeje­ződése után a katalizátort a reakcióelegyből szűrés­sel vagy ülepítéssel eltávolíthatjuk, és előnyösen a kö­vetkező hidrogénezéshez felhasználhatjuk. A hidrogénnyomás széles határok között változ­hat. A helyes nyomásérték kiválasztása az optimális kitermelés elérése a keverés intenzitásának függvénye. Mivel a reakció folyékony fázisban játszódik le, a szuszpendált katalizátoron lejátszódó hidrogénezési reakcióhoz a hidrogénellátást mind az oldhatósága, mind pedig a reakcióban elfogyott mennyiség pótlása által egyeztetni kell. Ha kisebb a hidrogén parciális nyomása, úgy intenzívebb keveréssel dolgozhatunk, ezzel szemben előnyösebbnek mutatkozik a reakciót magasabb parciális hidrogénnyomáson végrehajtani, ha az autokláv tartalmát kevésbé intenzíven dolgozó horgonykeverő mozgatja. A találmány szerinti eljáráshoz különösen előnyös mágneses keverővei ellátott autokláyot használni. Ebbe a készülékbe betesszük a katalizátor alkoholos szuszpenzióját, betöltjük az aminkomponenst, és a reakcióelegyet a megfelelő hőmérsékletre felmelegítve hidrogén bevezetésével az össznyomást 100-300, fő­leg 100-200, előnyösen 130—170 bar értékre állítjuk be. Előnyös a reakciót úgy elvégezni, hogy a glutár­­dialdehid-oldószer elegy beadása előtt a reakciófelté­teleket, úgy mint a nyomás és a hőmérsékletet beállít­juk, majd a giutárdialdehid-oldószer elegy beadását — előnyösen jó elgázosodás és keverés mellett — több, általában 5—10, főleg 6-8 órás időtartamra egyenle­tesen elosztjuk. Miután az összes stabilizált glutár­­dialdehidet beadtuk az autoklávba, célszerű a reakció­elegyet még több, általában 2—6 óra hosszat az előbbi reakciófeltételek között továbbkevemi. A feldolgozás előnyösen úgy történik, hogy pél­dául a reakcióelegyet lehűtjük, és még a lehűlés idő­szakában a fölös ammóniát, illetve amint és a hidro­gént lefúvatjuk, hogy ezáltal a lehűlés gyorsuljon. A katalizátor elkülönítése után az alkoholt, a glutár­­dialdehid-oldószer elegyet, valamint a reakció során keletkező vizet ledesztilláljuk. Mint az oldószer, mind pedig az aminkomponenst a következő lúdro­­génezési reakcióhoz újra felhasználhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított piperidin­­származékokat a visszamaradó reakcióelegyből célsze­rűen frakcionált desztillációval nyeljük ki. A desztillá­­ciót a szokásos desztillációs technikával, légköri nyo­máson vagy főleg nagyobb szénatomszámú szubszti­­tuensek esetében vákuumban hajtjuk végre. A (II) általános képletű vegyúletek találmány sze­rinti reduktiv aminálásával nyert szubsztituált piperi­­dinszármazékokat jó kitermeléssel és nagy tisztaság­ban kapjuk. A 3-as és 4-es helyzetben szubsztituált termékek szintézisénél túlnyomóan olyan termékeket papunk, amelyekben az R1 és az RJ csoport egymás­hoz képest transz helyzetű. A következő példák a találmányt részletesebben magyarázzák. A 12. példa mutatja, hogy miként lehet a 3-as és/vagy 4-es helyzetben szubsztituált piperidin­­szárm^zékokból a nitrogénatom alkilezésével fungicid hatású vegyületeket nyerni. Értékes farmakológia!, például ajrombociták aggregációját gátló tulajdonsá­gú vegyúletek szintézisére szubsztituált, főleg aril­­szubsztituált piperidinszármazékok’szolgálnak. így a 33 02 021 számú német szövetségi köztársasági nyil­vánosságra hozatali iratban a 7-9 oldalon leírt el­járással nyerjük például azokat a (III) általános képle­tű 6-aril-4,5-dihidro-3(2H)rpiridazinonszármazékokat, amelyek képletében R4 3-as és/vagy 4-es helyzetben szubsztituált piperidilcsoportot jelent, és amely eljá­rás során a megfelelő halogénvegyületet a nitrogén­atomján nem szubsztituált piperidinszármazékkal, adót) esetben segédbázisnak és/vagy jodidionoknak mint katalizátornak a jelenlétében reagáltatjuk. 1. példa 4-Fenil-peperidin, desztillált 3-fenil-glutáraldedből 5 literes mágneskeverős autoklávot nyomásállóan lezárjuk, és nitrogénnel átöbiítjük. Az autoklávba be­engedünk 500 g ammóniát, és az autoklávot 110 °C- ra melegítjük, majd hidrogén beengedésével az össz­nyomást 150 bar-ra állítjuk be. A keverőt bekapcsol­juk. Ezután 7 óra alatt, 200 g/óra sebességgel az auto­klávba visszük 938 g desztillált, körülbelül 99%-os 3- fenil-glutáraldehid és 469 g tetrahidrofurán ele­­gyét A bevezető cső kiöblítése céljából az elegy be­vitele után az autoklávba adunk még 200 g tetrahidro­­furánt. Ezután az autoklávot az előbbi reakciófelté­telek mellett még további 6 óra hosszat üzemeltet­jük. Az elhasznált hidrogént óránkénti hidrogénbeve­­zetésse! pótoljuk, hogy a hidrogén szükséges parciális nyomását helyes értéken társuk. A reakcióidő vége felé a reakcióelegyet 60 °C-ra hűtjük, és a nyomáskiegyenlítő szelep kinyitásával a hidrogént és a felesleges ammónia egy részét kienged­jük. A nyomás kiegyenlítődése után a még az auto­­klávban maradt gázokat nitrogénnel kiöblítjük, az autokláv tartalmát leeresztjük, és a reakcióelegyből a szuszpendált Raney-kobalt katalizátort kiszűrjük. Rövid utas desztillációs készülékben előbb 67 mbar nyomáson a reakcióelegyből kihajtjuk az ammó­niát, a tetrahidrofuránt és a metanolt. Ezután melegí­téssel, 40 mbar nyomáson a reakcióelegyből kihajtjuk a reakció közben keletkezett vizet. A desztillációt ezen a nyomáson továbbfolytatva a keletkezett 654 g tömegű 4-fenil -pipeddin a 146 °C és 156 °C pára­hőfok intervallumban megy át. Gázkromatográfiás vizsgálat szerint ez a frakció 99,5%-os 4-feniI-piperi­­dín. A cím szerinti vegyület hosszú tűk formájában kristályosodik ki, olvadáspontja: 63 °C, A 3-fenil-glu­­tárdialdehidre számított kitermelés:: 59,6%. A cím szerinti vegyület minősége olyan, hogy hatóanyaggá feldolgozható. 2. példa 4- Fenil-piperidin, nem desztillált 3-fenil-glutárdial- 5ehidböl ! 165 g 3-fenil-glutárdialdehidből, amit 1560 g 4- -fenil-6-izobutoxi-5,6-dihidro-pirán hangyasavas aci­­dolízisével kaptunk, az oldószer és a hangyasavat desztillációval eltávolítjuk. A 3-fenil-glutárdialdehid stabilizálása céljából az elegyhez 291 g tetrahidrofu­ránt keverünk, és az 1. példában megadott módon 4- -fenil-piperidinné alakítjuk át. A 2627 g reakcióelegyet szűréssel, oldószerlehaj­­tással és a 4-fenil-piperidinnek 40 mbar nyomáson és 146-164 °C forráspontintervallumban végzett frak-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents