194165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-diacil-2-oxindol származékok előállítására

1 194.165 2 katársai, Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 111,544 (1963)]. Mintegy 150-190 súlyú nem anesztetizált, kifejlett, hím albino patkányokat megszámoztunk, megmér­tünk és a jobb lábuk külső felére festékjelet nyom­tunk. Az állatok mindegyik lábát higanyba merítettük pontosan a festékjeiig. A higanyt hengerben tartot­tuk, amelyet egy Statham-féle nyomásátvivővel kap­csoltunk össze. A nyoinásátvivő kivezetését egy ellen­őrző egységen keresztül egy mikrovoltaméterrel kö­töttük össze. A higanyba merített láb által okozott higanytérfogatnövekedést mértük. Ezután gyomor­­szonda segítségével beadtuk az állatoknak a vizsgá­landó hatóanyagot. Egy órával a hatóanyag beadása után ödémát idéztünk elő 0,05 ml 1 t%-os karragenin oldatnak a megjelölt láb talpszövetébe való befecsken­dezése útján. Közvetlenül ezután megmértük a meg­jelölt láb térfogatát. A láb térfogatának a növekedése 3 órával a karragenin befecskendezése után az egyes állatok gyulladásos reakcióit mutatta. Az (I) általános képletű vegyületeknek a fájdalom csökkentésével mutatkozó fájdalomcsillapító hatása például műtéti beavatkozás vagy sérülés után maguk­hoz térő betegek fájdalmának enyhítésében jut kife­jezésre. Eszerint az (I) általános képletű vegyilletek gyógyszerkészítmények alakjában használhatók kró­nikus betegségekben szenvedők betegségeinél mutat­kozó szimptómák, így az arthritis deformans gyulla­dásból eredő fájdalmak megszüntetésére, valamint csontízületi gyulladással együtt jelentkező más csont­­izomzati rendellenességekkel kapcsolatos fájdalmak enyhítésére. Abban az esetben, ha az (I) általános képletű ve­­gyületet vagy valamely gyógyszerészetileg elfogad­ható sóját fájdalomcsillapító vagy gyulladásgátló szerként használjuk, akkor ezeket a hatóanyagokat egymagukban vagy előnyösen gyógyszerészetileg el­fogadható vivőanyagokkal vagy higítószerekkel kom­binálva gyógyszerkészítmények alakjában adjuk be a betegeknek a szokásos módon, A gyógyszerkészít­ményeket orálisan vagy parenterálisan adagolhatjuk. A parenterális beadás körébe tartozik az intravénás, intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután és a topikális beadás. Az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítményekben a vivőanyag/hatóanyag arány rend: szerint 14-4:1, előnyösen 1:2—2:1 tartományban van. A választott arány minden esetben azonban függ a hatóanyag oldhatóságától, az előirányzott adagolás­tól és a beadás módjától. Orális beadásra az (I) általános képletű vegyülete­ket tartalmazó gyógyszerkészítményeket például tab­letták vagy kapszulák, továbbá vizes oldatok vagy szuszpenziók formájában készítjük el. Orális beadásra készült tabletták esetén az általában használt vivőa­nyagok a lak tóz és a kukoricakeményítő, ezenkívül a tabletták tartalmaznaj csúsztatóanyagokt, így mag­­nézium-sztearátot is. Orális beadásra készült kapszu­láknál a higítószerek a laktóz és a szárított kukorica­keményítő. Abban az esetben, ha vizes szuszpenzióra van szükség orális beadás végett, akkor a hatóanyagot emulgeáló és szuszpendáló szerrel kombináljuk. Kí-­­vánt esetben édesítő és/vagy illatosító szereket is ad­hatunk a készítményekhez. Intramuszkuláris, intrape­­ritoneális, szubkután és intravénás használatra szoká­sosan az (I) általános képletű hatóanyagok vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóik steril oldatait készítjük és az oldatok pH-ját megfelelően beállít­juk és pufferoljuk. Intravénás használatra a feloldott anyagok koncentrációját úgy szabályozzuk, hogy izo­­tóniás készítményt kajunk. Abban az aesetben, ha az (I) általános képletű ha­tóanyagot vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját humán betegnek adjuk be, akkor a napi adagot rend­szerint a kezelőorvos szabja meg. Az adag ugyanis függ a kortól, a testsúlytól és az egyének reakció­jától, továbbá a beadandó hatóanyag erősségétől. A fájdalom csillapítására a fájdalomcsillapító adag a leg­több esetben 0,1 -1,0 g szükség szerint (például min­den 4—6 óra után) akut beadás esetén. Krónikus bea­dásra a gyulladás és a fájdalom megszüntetésére (keze­lésre) a legtöbb esetben az adag 0,1 —1,5 g naponta, e­­lőnyösen 0,3-1,0 g/nap, egyetlen vagy osztott adag­ban. Bizonyos esetekben szükség esetén a megadott dózishatárok szélső értékeit alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás a következőkben pél­dákon is bemutatjuk az érthetőség elősegítésére. 1. példa l-Acetil-3-( 5-tenoil>-2-oxindol 486 mg (2, 0 mmól) 3-(2-tenoil)-2-oxindol 4 ml N,N-dimetil-formamiddal készített oldatához keverés közben hozzáadunk 538 mg (4,4 mmól) 4-{N,N-dime­­til-amino)-piridint. A keletkező elegyet jeges fürdő­ben hűtjük és utána cseppenként hozzáadjuk 225 mg (2,2 mmól) ecetsavanhidrid 2 ml N,N-dimetil-form­­amiddal készítet oldatát keverés közben körülbelül 1 perc alatt. A hűtőfürdőt eltávolítjuk és a keverést 1 óra hosszat folytatjuk, majd a reakcióelegyet 50 ml víz és 1,7 ml 3 n hidrogénklorid-oldat elegyébe önt­jük. A keletkező elegyet jeges fürdőben hűtjük és a szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük. Ily módon 528 mg sárga színű szilárd anyagot kapunk. Ezt a sárga színű szilárd anyagot körülbelül 15 ml etanolból át­kristályosítjuk és így 300 mg cím szerinti vegyületet kapunk sárga színű kristályok alakjában. Op. 139-140 °C. Analízis C, jHj tN03S képletra számítva (t%) számított:C 63,14; H 3,89; N 4,91. talált:C63,15;H 3,90; N 4,87. 2. példa l-Acetil-3-(2-furoil)-2-oxindol 3-(2-Furoil)-2-oxidol acetilezését ecetsavanhidrid­­del végezzük lényegében az 1. példában leírt módon és így a cím szerinti vegyületet kapjuk 73 t%-os kiter­meléssel. Op. 137,5-138,5 °C. Analízis Ct JH1 jNO^ képletre számítva (t%) számított : C 66,91 ; H 4,12; N 5,20. talált: C 66,93 ; H 4,23; N 5,12. 3. példa l-Acetil-3-(3-piridil-karbonil)-2-oxindol Az 1. példában leírt módon járunk el, amelynek során 3-(3-piridil-karbonil)-2-oxindolt acetilezünk ecetsavanhidriddel. Ily módon a cím szerinti vegyüle­tet kapjuk 53 t%-os kitermeléssel. Op. 141-142,5 °C. 4. példa Az 1. példában megadott módon megfelelő 3-acil­­-2-oxindolt acilezünk valamely (R2C0)30 általános 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents