193959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anhidro-penicillin-származékok előállítására

általános képletű 6,6-diszubsztituált anhidro­­penicillinnek az új (11Ib) általános képletű, a hidroxilcsoporton védett 6a-[(l’R)-hidroxi­­- éti 1 ] -anhidropenicillinekké vagy a megfelelő szabad (Illa) képletű vegyületté való átala­kítása képezi. A találmány szerinti eljárással az (V) álta­lános képletű 6,6-diszubsztituált anhidropeni­­cillm kiindulási vegyületből aldol-kondenzá­­ciós reakcióval a (Ha) általános képletű hidr­­oxi-clilezett anhidropenicillin-származékot ál­lítjuk elő; ebben a képletben X jelentése klór-, hmm- vagy jódatom, legelőnyösebben bróm­­alnm, és az abszolút konfiguráció 5R, 6R, 8R. A találmány szerinti eljárásnak ez a kulcs- Hépése, mert az anhidropenicillin intermedieren végrehajtott aldol-kondenzáció a kívánt opti­kailag aktív izomer, azaz az 5- és 6-szénato­­mokon cisz-konfigurációjú és a 6-helyzetben (8R)-hidroxi-etil-csoportot tartalmazó szte­­reoizomer keletkezéséhez vezet. Ezzel a nem várt módon sztereospecifikus aldol konden­zációval elkerülhető a korábbi eljárásokban elengedhetetlen diasztereomer szétválasztás, és így nagymértékben megnő a karbapenem- és penem-végtermékek 6-APA-ból kiinduló szintézisének gyakorlati jelentősége. Az aldol kondenzáció lényegében a techni­ka állása szerint ismert eljárásokkal teljesen azonos módon, például a J. Org. Chem. 42(18) 2960-2965 (1977) szerint végezhetőéi. Az eno­­látot először egy 0°C alatt, például 0°C és -78°C között végrehajtott fém-halogén kicse­rélési eljárással a 6,6-dihalogén-anhidropeni­­cillinből alakítjuk ki, szerves lítiumvegyületet vagy Grignard reagenst használva, és az így előállított enolátot ezután in situ acetaldehid feleslegével reagáltatjuk, hogy a kívánt hidr­­oxi-etilezett termékhez jussunk. Az aldol kondenzációs lépést inert szer­ves oldószerben, például metilén-kloridban, kloroformban, tetrahidrofuránban, dietil-éter­­ben, toluolban, dioxánban, dimetoxi-etánban vagy ezek elegyében hajtjuk végre, 0°C alatti, előnyösen -20°C alatti hőmérsékleten. Az eno­látot körülbelül egy mól-ekvivalens szerves lftiumvegyület vagy Grignard-reagens fel­­használásával állítjuk elő. Szerves lítiumvegyületként célszerűen va­lamely R)Li általános képletű vegyületet al­kalmazunk; ebben a képletben R, 1-6 szén­atomos alkilcsoportot vagy 6-10 szénatomos arilcsoportot, például fenilcsoportot jelent. Ilyen szerves lítiumvegyület például az n-bu­­til-lítium. Grignard-reagensként valamely R,MgX általános képletű vegyület — ahol R, a fenti jelentésű, X pedig klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — alkalmazható. Előnyös Grignard-vegyületként elsősorban metil-mag­­nézium-bromid vagy metil-magnézium-klorid jön tekintetbe. A reakciót metil-magnézium­­-kloriddal célszerűen -40°C és -45°C közötti hőmérsékleten, metil-magnézium-brómiddal -20°C körüli hőmérsékleten folytatjuk le. Az enolát ily módon történő kialakítása után a reakcióelegyhez feleslegben levő acetaldehidet 5 4 adunk és így a kívánt hidroxi-etilezett termék­hez jutunk. Az így kapott (lia) általános képletű köz­­títermék redukció útján közvetlenül a (Illa) képletű vegyületté alakítható, előnyösen azon­ban a (Ha) általános képletű vegyületet elő­ször a hidroxilcsoporton védett (11b) általá­nos képletű származékká — ahol R” tri(1-6 szénatomos) alkil-szilil-csoportot képvisel — alakíthatjuk, majd ezt redukáljuk a megfelelő (Illb) általános képletű, a hidroxilcsoporton védett vegyületté. Ha a redukciót közvetle­nül a (lia) általános képletű köztiterméken hajtjuk végre, akkor a szabad (Illa) képletű 6a- [( 1 ’R) -hidroxi-etil] -anhidropenicillinhez jutunk, amelyet kívánt esetben a hidroxilcso­­portnak valamely R” tri(1-6 szénatomos) al­­kil-szilil-csoporttal való szubsztituálása űtján alakíthatunk át a megfelelő (IIlb) általános képletű védett származékká. A hidroxilcsoport védése szokásos módon, tri(1-6 szénatomos) alkil-szilil-védőcsoj)ortok kialakításával hajtható végre. A (Ila) vagy (Illa) általános képletű intermedierek hidr­­oxil funkciós csoportjainak védésére azért van szükség, hogy megakadályozzuk a nem­­kívánatos mellékreakciókat, és a szintézis következő lépéseiben, például a higanysóval végrehajtott gyűrű-degradáció során, a hoza­mok csökkenését. Alkalmas hidroxil-védőcso­­portok például a következők: trimetil-szilil-, trietil-szilil-, triizopropil-szilil-, izopropil-di­­metil-szilil-, terc-butil-dimetil-szilil-, metil-di­­izopropil-szilil- vagy metil-di-terc-butil-szilil­­-csoport. Ezek és egyéb alkalmas hidroxil-vé­­dőcsoportok valamint kialakításuk és eltávo­lításuk módszerei az irodalomból ismertek, lásd például: Protective Groups in Organic Synthesis, T. W. Greene, John Wiley and Sons, New York, 1981, 2. fejezet. Bár az X szubsztituens reduktív eltávo­lítása során elvileg bármely szokásos hidr­­oxil-védőcsoport alkalmazható, váratlan mó­don azt találtuk, hogy ha egy nagy térkitöl­tésű triszerves-szilil hidroxil-védőcsoportot, például terc-butil-dimetil-szilil- vagy triizo­­propil-szilil-csoportot használunk, lényegében kizárólag a kívánt (Illb) általános képletű transz-izomer keletkezik (hozam: kb. 95%), míg más hidroxil-védőcsoportok alkalmazása esetén a nemkívánt cisz-izomer is keletkezik, olyan mennyiségben, ami szükségessé teszi egy elkülönítési lépés beiktatását. Ezért a ta­lálmány szerinti eljárás egy előnyös foganato­­sítási módja szerint a (Ila) általános képletű intermediert egy olyan megfelelő (IIb) álta­lános képletű, a hidroxilcsoporton védett- in­termedierré alakítjuk, amelynek képletében R” nagy térkitöltésu triszerves-szilil-csoportot, legelőnyösebben terc-butil-dimetil-szilil- vagy triizopropil-szilil-csoportot jelent, majd ezt az intermediert redukálva, lényegében szte­­reoszelektív módon jutunk el a (Illb) általá­nos képletű transz-anhidropenicillin-szárma­­zékhoz. 6 193959 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents