193942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-diszubsztituált 2-oxindol-származékok előállítására
193942 Valamely (II) általános képletű vegyület és az R1—C(=0)—OH általános képletű sav aktivált származéka közötti reakciót rendszerint a —10 és 25°C hőmérséklettartományban valósítjuk meg. Harminc perctől néhány óráig terjedő reakcióidők az általánosak. A reakció végén a reakcióközeget rendszerint vízzel hígítjuk, és megsavanyítjuk, és ezután a terméket szűréssel kinyerhetjük. A terméket standard módszerekkel, úgymint átkristályosítással tisztíthatjuk. A —C(=0)—R1 általános képletű oldalláncot egy (III) általános képletű vegyületbe bevihetjük úgy, hogy reagáltatjuk azt a megfelelő R1—C(=0)—OH általános képletű sav egy származékával egy rövidszénláncú alkanol oldószerben (pl. etanolban), a rővidszénláncú alkanol oldószer alkálifém-sójának (pl. nátrium-etoxidnak) a jelenlétében, standard eljárások szerint. Az R1—C(=0)0H általános képletű sav tipikus származékai, amelyeket használhatunk, a következők: savkloridok, Rl— —C(=0)-0-C(=0)-R', R'—C(=0) — —O—C(=0)—R5 és R>—C(=0)-0—C(= =0)—OR6 általános képletű savanhidridek és R1—C(=0)—OR6 általános képletű egyszerű alkil-észterek, amelyekben R5 és R® jelentése a fentiekben definiált. Rendszerint az R1—C(=0)—OH általános képletű sav származékát kis feleslegben alkalmazzuk, és az alkoxid só rendszerint 1—2 mólekvivalens mennyiségben van jelen az R1—C(=0)—OH általános képletű sav származékára számítva. Az R1—C(=0)0H általános képletű sav származéka és a (III) általános képletű vegyület közötti reakciót rendszerint 0 és 25°C közötti hőmérsékleten indítjuk meg, de azután általában felmelegítjük a reakcióelegyet 50 és 130°C közötti hőmérsékletre, előnyösen 80 °C-ra, a reakció teljessé tétele érdekében. Ilyen körülmények között a reakcióidő néhány órától (pl. két órától) néhány napig (pl. két napig) terjed. A reakcióelegyet azután lehűtjük, feleslegben adagolt vízzel hígítjuk és megsavanyítjuk. A (IV) általános képletű terméket ezután szűréssel vagy standard oldószeres extrakciós eljárásokkal nyerjük ki. Az ismert, R2—C (=0) —N=C=0 általános képletű acil-izocianátokat az irodalomban közölt eljárásokkal állíthatjuk elő. Azokat, melyek ismert vegyületek analógjai analóg, eljárásokkal készíthetjük. Általában egy R2—C(=0)—NH2 általános képletű, megfelelő amidot reagáltatunk oxalil-kloriddal, vagy egy R2—C(=0)—Cl általános képletü savkloridot reagáltatunk ezüst-cianáttal. (Lásd: Speziale és munkatársai., Journal of Organic Chemistry, 28, 1805 (1963) és 30 4306 (1965); Ramirez és munkatársai., Journal of Organic Chemistry, 34, 376 (1969); és Naito és munkatársai, Journal of Antibiotics (Japán), 18, 145 (1965).) 5 4 A (III) általános képletű 2-oxindolvegyületeket ismert módszerekkel vagy az ismert módszerekkel analóg eljárásokkal állítjuk elő. (Lásd: „Rodd’s Chemistry of Carbon Compounds“, 2. kiadás, Szerk.: S. Coffey, IV. kötet, A rész, Elsevier Scientific Publishing Company, 1973, 448—450 old.: Gassman és munkatársai, Journal of Organic Chemistry, 42, 1340 (1977); Wright és munkatársai, Journal of the American Chemical Society 78, 221 (1956); Beckett és munkatársai Tetrahedron, 24, 6093 (1968); a 3 882 236,4006161 és 4 160 032 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírások szerint; Walker Journal of the American Chemical Society 77, 3844 (1955); Protiva és munkatársai, Collection of Czechoslovakian Chemical Communications, 44, 2108 (1979); McEvoy és munkatársai, Journal of Organic Chemistry, 38, 3350 (1973); Simet, Journal of Organic Chemistry, 28, 3580 (1963); Wieland és munkatársai, Chemische Berichte, 96, 253 (1963) ; és az ezekben idézett hivatkozásokat.) Az (I) általános képletű vegyületek savasak és bázissal sókat képeznek. Az összes, ilyen bázissal alkotott só a találmány tárgykörébe tartozik, és szokásos módszerekkel állítható elő. Például előállíthatjuk ezeket egyszerűen úgy, hogy egymáshoz adjuk a savas , és bázisos alkotórészeket, általában sztöchiometrikus-arányban, megfelelően vizes vagy nem vizes, vagy parciálisán vizes közegben. A sókat a körülményeknek megfelelően vagy szűréssel, vagy egy nem oldószerrel történő lecsapással, és az ezt követő szűréssel, az oldószer elpárologtatásával, vagy vizes oldatok esetében liofilizálással nyerjük ki. Az (I) általános képletű vegyületek tipikus sói, melyeket előállíthatunk, primer, szekunder és tercier amin-sók, alkálifém-sók és alkáliföldfém-sók. Különösen értékesek az etanol-amin-, dietanol-amin- és trietanol-amin-sók. A sóképzésben alkalmasan használt bázisos anyagod mind szerves, mind szervetlen bázisok, és lehetnek szerves aminok, alkálifém-hidroxidok, alkálifém-karbonátok, alkálifém-hidrogén-karbonátok, alkálifém-hidridek, alkálifém-alkoxidok, alkáliföldfém-hidroxidok, alkáliföldfém-karbonátok, alkáliföldfém-hidridek és alkáliföldfém-alkoxidok. Az ilyen bázisokra jellemző példák a primer aminok, úgymint az n-propil-amin, n-butil-amin, anilin, ciklohexil-amin, benzil-amin, p-toluidin, etanol-amin és glükamin; a szekunder aminok, úgymint a dietil-amin, dietanol-amin, N-metil-glükamin, N-metil-anilin, morfolin, pirrolidin és piperidin; a tercier aminok, úgymint a trietil-amin, trietanol-amin, N,N-dimetil-anilin, N-etil-piperidin és N-metil-morfolin; a hidroxidok, úgymint a nátrium-hidroxid; az alkoxidok, úgymint a nátrium-etoxid és a kálium-metoxid; a hidridek, úgymint a kalcium-hidrid és a nátrium-hidrid; és a karbonátok, úgymint a kálium-karbonát és a nátrium-karbonát. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
