193942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-diszubsztituált 2-oxindol-származékok előállítására

193942 Az (I) általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatásúak. Ezt a hatást egé­ren mutatjuk be azzal, hogy megszüntetjük azt a hasi megfeszülést, amelyet 2-fenil­­-1,4-benzokinon (PBQ) adagolással idézünk elő. Az alkalmazott módszer Siegmund és munkatársai, eljárásán alapul, (lásd: Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., 95, 729—731, (1957)) nagy teljesítményre alkalmazva (lásd továb­bá: Milne és Twomey, Agents and Actions, 10, 31—37, 1980). E kísérletekben használt egerek Carworth hímek, CF-1 albino szárma­zásúak, súlyuk 18—20 g. Az egereket a gyógy­szer beadás és tesztelést megelőzően egy éjszakán át éheztetjük. Az (I) általános képletű vegyületeket fel­oldjuk vagy szuszpendáljuk egy olyan hordo­zóanyagban,mely 5% etanolból,5% emulfor 620-ból (polioxi-etilémzsfrsav-észterek ele­gye) és 90% sóoldalból áll. Ezt a hordozó­­anyagot kontrollként is használjuk. A dóziso­kat logaritmus léptékben adjuk meg (vagy­is 0,32, 1,0, 3,2, 10, 32, ... mg/kg) és a só súlyából számítjuk ki, ha az alkalmazható, nem pedig a savéból. A beadás szájon keresz­tül történik különböző koncentrációkkal úgy, hogy egy konstans, 10 ml/testsúly kg ada­golási térfogatot állítsunk be. A fent említett Milne és Twomey féle módszert használjuk a hatékonyság és a hatás meghatározására. Az egereket orálisan kezeljük a vegyületekkel és egy óra múlva intraperitoneálisan 2 mg/kg PBO-t kapnak. Az egyes egereket közvetlenül ezután egy melegített Lucite (át­látszó plasztik) kamrába helyezzük, és 5 per­cei a PBQ adagolása után indítva a követ­kező 5 percben bekövetkező hasi összehúzó­dás számát regisztráljuk. Az analgetikus védelem fokát (% MPE) a hasi összehúzódás megszüntetése alapján számítjuk ki, azonos napon mért, kontroll állatokéival összehason­lítva. Legalább négy ilyen meghatározásból (N = 5) megállapítható az a dózis-válasz adat, amellyel egy MPE50 érték érhető el, amely a legjobb becslése annak a dózisnak, amely a hasi összehúzódást a kontroll szint­hez viszonyítva 50%-kai csökkenti. Az (I) általános képletű vegyületek gyulladásgátló hatásúak is. Ez a hatás patkányokban, a standard, karragénin-indu­­kált patkányláb ödéma teszttel mutatható ki. (Winter és munkatársai, Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 111, 544, 1963). Nem érzéstelenített, felnőtt, hím, 150— 190 g testsúlyú albino patkányokat megszámo­zunk, lemérünk és a jobb oldalsó bokájukra tinta jelet teszünk. Mindegyik lábat pontosan a tinta jelig higanyba merítjük. A higanyt egy üveghengerben tartjuk, amelyet összekötünk egy Statham Pressure Transducerrel. A jelátalakító (transzducer) kimenő jelét egy mikrovoltméterbe tápláljuk egy szabályozó egységen keresztül. A bemerült láb által kiszorított higany térfogatát leolvassuk. A gyógyszereket gyomorszondán át ada­7 góljuk. A gyógyszer beadás után egy óra múlva ödémát idézünk elő úgy, hogy 0,05 ml 1 %-os karragenin oldatot injekciózunk a meg­jelölt láb talpi szövetébe. Közvetlenül ez­után mérjük az injekciózott láb térfoga­tát. A karragenin injekció után 3 órával észlelt lábtérfogat növekedés képezi az egyéni gyulladási választ. Az (1) általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatása alkalmassá teszi azokat akut kezelésre emlősök esetén, fáj­dalom, mint pl. poszt-operatív és traumás fájdalom megszüntetésére. Ezenkívül az (I) általános képletű vegyületek alkalmasak kró­nikus adagolásra emlősöknél, krónikus tüne­tek enyhítésére, mint a reumás izületi gyulla­dás, és a csont-izületi gyulladás és más, izomgyulladásos rendellenességekből szár­mazó fájdalmak csökkentésére. Ha egy (I) általános képletű vegyü­­letet vagy gyógyszerészeti leg elfogadható sóját akár fájdalomcsillapítóként, akár gyulladásgátló szerként akarjuk alkalmazni, beadhatjuk emlősöknek vagy önmagában, vagy előnyösen gyógyszerészetileg elfogad­ható hordozókkal, vagy hígítókkal kombinál­va, gyógyszer-kompozícióban, a standard gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően. A vegyületeket orálisan vagy parenterá­­lisan adagolhatjuk. A parenterális adagolás magában foglalja az intravénás, intra­­muszkuláris, intraperitoneális, szubkután és helyi alkalmazást. Egy olyan gyógyszerészeti kompozícióban, mely egy (I) általános képletű vegyületet, vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazza, a hordozó anyagnak a hatóanyaghoz viszonyított súlyarányának rendszerint 1:4 és 4:1 közötti tartományban kell lennie, és előnyösen 1:2 és 2:1 között. Azonban bizonyos adott esetben, a választott arány függhet olyan tényezőktől, mint a ható­anyag oldhatósága, a tervezett dózis és a bea­dás pontos módja. A találmány szerinti (1) általános képletéi vegyületek orális alkalmazására, a vegyü­leteket adagolhatjuk pl. tabletták vagy kap­szulák alakjában,vagy vizes oldatként, vagy szuszpenzióként. Tabletták esetében orális használatra, általában a közönségesen hasz­nált vivőanyagokat: a laktózt, kukoricake­ményítőt és kenőanyagokat, úgymint mag­­nézium-sztearátot adagolunk. Orális ada­golásra kapszula formában, alkalmas hígító a laktóz és a szárított kukoricakeményítő. Ha vizes szuszpenzió szükséges orális ada­golásra, a hatóanyagot emulgeáló és szusz­­pendáló szerekkel elegyítjük. Kívánság szerint bizonyos édesítő, vagy ízanyagokat adhatunk hozzá. Intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután és intravénás alkalmazásra rend­szerint a hatóanyag steril oldatait állítjuk elő, és az oldatok pH-ját megfelelően be­állítjuk és pufferoljuk. Intravénás haszná­lat esetében az oldatok teljes koncentrá-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents