193927. lajstromszámú szabadalom • Korund tartalmú csiszoló kompozició
kerülő idegen fémionok, ami az alkalmazásuk szempontjából hátrányt , jelent. Ismertek még az olajokból, zsírokból és viaszokból álló hordozó közegek csiszoló kompozíciókhoz, pl. pasztákhoz. Ezek alapvető hátránya, hogy bár sok esetben emulgeálószerekkel is keverik őket, mégis vízzel lemoshatatlan olajfilmet hagynak vissza- a munkadarabon, amelyek nem távolíthatók el olyan mértékig, hogy a későbbi galvanizálást ne zavarják. További hátrányuk, hogy a felhasznált olaj később mint környezetszennyező hatású hulladék jelentkezik. Egyes leírások vazelint, orsóolajat, sztearinsavat és palmitinsavat amilalkoholos és etilalkoholos oldatban, a 147 261. számú magyar szabadalmi leírás birkafaggyút és paraffint, az 1 250 579. számú NSZK-beli szabadalmi leírás zsír és gyanta keveréket, a 170 364 számú magyar szabadalmi leírás paraffin, orsóolaj és szintetikus mosószerek keverékét ajánlja csiszoló pasztákhoz hordozó közegként. Az említett szabadalmi leírásokban ismertetett kompozíciók elektrokémiai tulajdonságai nem megfelelőek, s ezért instabilak. Az elektrokémiailag kedvező felületi töltések kialakítására és korróziógátlásra jelenleg különböző növényi kivonatokat kevernek a kompozíciókba. Ezek igen bonyolult összetételű, nehezen hozzáférhető és költséges anyagok. Például az ipekakuánagvökérben található sav, emetin (cefelin-metil-éter) és egyéb alkaloidák, melyek mérgező, illetve toxikus hatásúak is. Az ismert keverékek hátránya költséges voltukon és a nehéz beszerezhetőségen kívül, hogy eddig még nem volt ismert olyan gyártmány, melyhez a kész darabok lemosása céljából ne kellett volna különböző mosószereket adagolni. Másrészt külön korróziógátló inhibitorokat is tartalmazniuk kell. Az ismert gyártmányok vizsgálatakor azt is megállapítottuk, hogy a csiszolásnál a részecskék felületi töltése, ill. az elektrokinetikus potenciálja többször is előjelet vált, és emiatt a csiszolás körülményeinek igen pontos betartása szükséges az üzemzavarok elkerülése végett. Azt a célt tűztük ki, hogy olyan csiszoló kompozíciót állítsunk elő, különösen keménymágnesek és keményfémek csiszolására, amely az előbbiekben ismertetett kompozícióknál kedvezőbb tulajdonságú, stabilabb, nem tartalmaz környezetet szennyező, egészségre ártalmas anyagokat, és a szennyvízből könnyen kicsapható és ismételten felhasználható. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a viszkozitás növelésére erős felületi töltéssel rendelkező polimert éspedig közepes, móltömegű poliákrilsavas-nátriumot alkalmazunk. A felületi töltés stabilizálására pedig 10-18 szénatomszámú zsíralkohol-szulfonátokat és 6-10 szénatomszámú alifás alkoholokat, elő3 nyösen hexanolt vagy izooktil-alkoholt adagolunk a kompozícióba. A fenti komponenseket tartalmazó csiszoló massza azonos előjelű és erős felületi töltéssel látja el a csiszolásnál szereplő összes anyagot, többek között a csiszolóanyagként alkalmazott elektrokorundot is, s ezáltal megakadályozza annak kiválását és a'felületre tapadását. Csiszolóanyagként 41-255 pm-es szemcseméretű elektrokorundot alkalmazunk. Célszerű korrózióra hajlamos darabok csiszolása esetén korrózió inhibitorokat — így alkil-piridmium-halogenideket — is hozzákeverni a csiszoló kompozícióhoz. A találmány tárgya korund tartalmú csiszoló kompozíció, előnyösen keménymágnesek és keményfémek csiszolására. A kompozíció 50-70 tömeg% csiszolóanyag — előnyösen 1-2 Pa.s viszkozitású, 10-15 tömeg% szilárdanyag-tartalmú — 100-500 ezer móltömegű poliakrilsavas-nátrium viszkozitásnövelő adalékot, 0,8-1,5 tömeg% 10-18 szénatomszámú zsíralkohol-szulfonát és 0,3-1,0 tömeg% 6-10 szénatomszámú alifás alkohol (különösen hexanol vagy izooktil-a 1 kohol ) felületi töltés stabilizálok adott esetben 2,5-3,5 tömeg%, előnyösen 3 tömeg%, korrózió inhibitort, így afkil-piridínium-halogenid 10 tömeg%-os alkoholos oldatát és desztillált vagy ioncserélt vizet tartalmaz. Poliakrilsavas-nátriumként előnyösen hasz nálhatjuk a közepes polímerizáció fokú Solacról T márkanevű készítményt, amely 1-2 Pa.s viszkozitású, 10 tömeg% szilárdanyag-tartalmú vizes oldat. A készítmény molekulatömege akkor a legmegfelelőbb, ha 100-500 ezer között van, mert ekkor aránylag kis szilárdanyag-tartalommal elkészíthető a megfelelő viszkozitású oldat, amely nem koagulálja a csiszoló kompozíciót és csiszolás közben nem csökken le hirtelen a kompozíció viszkozitása sem a molekulák degradációja miatt. A móltömeg adott határok közötti változása nem jelent problémát, mert a nagyobb polimerizáció fokú, ill. nagyobb viszkozitású termék egyszerű hígítással a kellő viszkozitásúra beállítható. A polimert a, csiszoló készítményünkben ennél kisebb szárazanyag-tartalmú alakban használjuk. Hígításra desztillált vagy ioncserélt vizet alkalmazunk. A hígítást gyors nyírókeverőben végezzük, mivel a polimer kocsonyás, igen sűrű anyag. Ilyen keverőként a DEZ-r, illetve ULTRA-TURRAXr nevű berendezéseket alkalmazhatjuk. A fenti típusú keverők és a komponensenként jól megválasztott keverési idők segítségével elérjük, hogy az egyes alkotók jól homogenizálódjanak, illetve egyenletesen abszorbeálódjanak a csiszoló szemcsék felületén. A szemcsék felületi töltésének stabilizálására zsíralkohol-szulfonátok és alifás al4 193927 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
