193886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epimer azahomoeritromicin A-származékok előállítására

193886 például az alábbi sorrendben végezzük az átalakításokat: (A) '(B) (C) (D) ; (B) (A) (C) (D); (B) (C) (D) (A). A különböző köztitermékeket és végter­mékeket a szokásos módon — például extrak­­cióval, kicsapással bepárlással, kromatog­ráfiás eljárással, kristályosítással — választ­hatjuk el. (A)(B)(C)(D) eljárás A fenti eljárásban a kiindulási anyagként használt (I) képletű eritromicin A-t először Sciavolino és munkatársai fentebb említett módszere szerint 4"-epi-eritromicin A-vá ala­kítjuk. A kapott vegyületet hidroxil-aminnal, vagy előnyösebben egy hidroxil-amin-sóval, például hídrogén-klorid-sóval reagáltatva közel kvantitatív hozammal 4"-epi-eritromicin A-oximmá alakítjuk. A reakcióban tapasztala­taink szerint előnyösen legalább egy mól­­ekvivalensnyi, de inkább feleslegben lévő, például 10-30 ekvivalensnyi hidroxil-amint és oldószerként feleslegben lévő gyengén bázikus tercier amint — előnyösen piridint — használunk, a reakcióhőmérséklet 0 és 50°C közötti hőmérséklet-tartományban változhat, célszerűen szobahőmérsékleten dolgozunk. A kapott 4"-epi-eritromicin-oximot Beck­­man-átrendezéssel (Illb) képletű 4"-epi-9a­­-aza-9a-homo-származékká alakítjuk. Az át­rendezési reakcióban célszerűen feleslegben lévő-3-4 mólekvivalensnyi — szerves szul­­fonil-kloridot, előnyösen metán-szulíonil-klo­­ridot szabad bázis vagy savaddíciós só for­mában levő oximmal reagáltatunk rövidszén- Iáncú keton — például metit-etil-keton vagy aceton- és nagy mólfeleslegü nátrium-hidro­­gén-karbonátot tartalmazó víz elegyében, 0- és 50°C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0- -30°C-on A (Illb) képletű C-9 amid-karbonil-szár­­mazékot ezután célszerűen a megfelelő di­­hidroszármazékká, azaz (lile) képletű4"-epi­­-9-dezoxo-9a-aza-9a-homoeritromicin A-vá redukáljuk, nátrium-bór-hidriddel, a reduká­lószert előnyösen legalább két ekvivalensnyi feleslegben használjuk, hogy a reakció vi­szonylag rövid idő alatt lejátszódjon. A redukálást megfelelő proteikus oldószer­ben, például rövidszénláncú alkanolban—elő­nyösen metanolban—végezzük, 0 és 50°C kö­zötti hőmérsékleten, előnyösen 38°C alatt. A nátrium bór-hidrid felesleget úgy bontjuk el, hogy a reakcióelegyet óvatosan híg vizes sav­ba öntjük. A (Illa) képletű vegyület előállítása cél­jából végül reduktív metilezést hajtunk végre, formaldehiddel, redukálószer — például hid­rogén és nemes fémkatalizátor, nátrium-ciano­­-hidrid vagy előnyösen hangyasav — jelen­létében. A reakcióban mind a formadelhid­ből, mind a hangyasavból legalább egy mól­ekvivalensnyi mennyiséget használunk, a reakció szempontjából inert oldószerben, 20 és 100°C közötti hőmérsékleten. Oldószer­3 ként előnyösen kloroformot használunk. Ebben az oldószerben a reaktánsokat célszerűen szobahőmérsékleten elegyítjük, majd a reakció elősegítése céljából az elegyet visszafolyatós hűtő alatt forraljuk. A (lile) képletű vegyület metilezését (Illa) képletű vegyűletté úgy is elvégez­hetjük, hogy a dimetil-amino-csoportot N-oxid­­ja formájában oxidativ módon védjük — mi­közben 9a-N-hidroxi-származék keletkezik— metil-jodiddal metilezünk, és egyidőben leg­­lábbis részben 9a-N-dezoxigénezünk, és a kapott 9a-N-metil-3"-N-oxidot redukáljuk. A (lile) képletű vegyület oxidálását egy­szerűen hidrogén-peroxiddal végezzük, melyet általában legalább két mólekvivalens feles­legben használunk. A reakció szempontjá­ból inert oldószerben, 10 és 50°C közötti hőmérsékleten, célszerűen szobahőmérsékle­ten dolgozunk. A fenti módon (Via) kép­letű 9a-hidroxi-3"-N-oxidot kapunk. A kapott vegyületet metilezéssel és oxigénelvonással (Vlb) képletű vegyűletté alakítjuk. A reakciót metil-jodiddal végezzük, a reakció szempont­jából inert oldószerben — például metilén­­-kloridban—, 0 és 50°C közötti hőmérsékle­ten — célszerűen szobahőmérsékleten—, elő­nyösen az oldószerben oldhatatlan bázis jelen­létében, amely semlegesíti a reakcióban kelet­kező savat — például metil-jodid metilező­­szer esetén a hidrogén-jodidot. Abban az eset­ben, ha oldószerként metilén-kloridot hasz­nálunk, bázisként kálium-karbonátot válasz­tunk. Ily módon a bázis feleslege és a kép­ződött kálium-jodid egyszerűen szűréssel elválasztható a (Vlb) képletű 9a-metil-3’­­-N-oxid izolálása előtt. Végül a 3’-N-oxid csoportot egyszerűen eltávolíthatjuk oly mó­don, hogy a vegyületet nemesfém katalizátor vagy Raney-nikkel-katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A fenti hidrogénezési reak­cióban a hőmérséklet és nyomás nem kriti­kus, például 0 és 100°C közötti hőmérsék­leten, atmoszférikus nyomásnál alacsonyabb és 9,6-106 Pa-t meghaladó nyomástartomány­ban dolgozhatunk. Célszerűen szobahőmér­sékleten és közepes — például 1,96-105 — — 7,84* 105 Pa — nyomáson dolgozunk. Ne­mesfém-katalizátorként palládiumot, ródium­­ot vagy platinát használhatunk, hordozóra íelvive, vagy anélkül, az ismert katalitikus hidrogénezési eljárásoknak megfelelően. Elő­nyösen szénhordozós palládiumkatalizátort vagy Raney-nikkelt használunk. (B)(A)(C)(D) eljárás A fenti eljárásban a kiindulási (I) képletű eritromicin A-t eritromicin-A-oxim és 9a-aza­­-9a-homoeritromicin köztitermékeken keresz­tül (Ilb) képletű 9-dezoxo-9a-aza-9a-homo­­eritromicinné alakítjuk Kobrehel és munka­társai fentebb említett eljárása szerint. Az eljárásban a fentebb említett, 4"-epi-eritro­­micin A-oxim előállítására alkalmazott új módszer előnyösen alkalmazható az eritro­micin A-oxim köztitermék előállítására is. 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents