193853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dioxolobenzizoxazol-származékok előállítására

193853 A találmány tárgya eljárás új dioxolo-benz­­izoxazol-származékok, nem-toxikus sóik és az ezeket a vegyűleteket tartalmazó uricacidu­­rikus és diuretikus hatású gyógyászati ké­szítmények előállítására. A találmány szerint előállított vegyülete­­ket az (I) általános képlet jellemzi, ebben R, jelentése adott esetben halogénatom­mal, 1—3 szénatomos alkilcsoporttal vagy rövid szénláncú halogén-alkil-cso porttal helyettesített fenilcsoport vagy Rendcsoport, R2 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szén­atomos alkilcsoport, és X és Y jelentése azonos vagy különböző és jelentésük hidrogénatom vagy halogén­atom. A vegyületek nem-toxikus sóit azokból a vegyületekből képezhetjük, amelyeknek kép­letében R2 jelentése hidrogénatom. Az ismert diuretikus hipotenziv szereket elsősorban a magas vérnyomás kezelésére alkalmazzák, de ezek gyakran okoznak mellék­hatásként hiperurikémiát. Ezenkívül a magas vérnyomást gyakran kíséri hiperurikémia és sok esetben a hiperurikémiát a húgysav ki­választásában bekövetkező rendellenességek következményének tekintik. Ezért tehát szük­ség van olyan új diuretikus készítmények előállítására, amelyek uricacidurikus hatás­sal is rendelkeznek. Az uricacidurikus hatással is rendelkező diuretikus hatású vegyületek a fenoxi-ecetsav­­-származékok, amelyeknek tipikus képvise­lője a tienilsav (3 758 506. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), de ezek a vegyületek még nem kerültek kereske­delmi forgalomba, mivel mellékhatásként máj­­panaszokat okozhatnak. Különböző kísérleteket végeztünk az előző­ekben említett hátrányok kiküszöbölésére és így állítottuk elő az új (I) általános képletű dioxolo-benzizoxazol-származékokat, amelyek mind uricacidurikus mind diuretikus hatással rendelkeznek és a májon minimális mellék­hatást fejtenek ki. R, jelentésében a halogénatommal helyet­tesített fenilcsoportban a halogénatom klór­­bróm- vagy fluoratom. R, jelentésében rö­vid szénláncú alkilcsoporttal helyettesített fe­­nilcsoportok olyan csoportok, amelyekben az alkilcsoport 1—3 szénatomos, ilyen csoport előnyösen a tolilcsoport. A halogén-alkil-cso­­porttal helyettesített fenilcsoport például tri­­íluor-metil-fenil-csoport. A halogénatom X és Y jelentésében példá­ul klór-, bróm- vagy fluoratom. Ha R2 jelentése hidrogénatom, a talál­mány szerint előállított vegyületek bázisokkal sókat képezhetnek. Ilyen sók a gyógyásza­­tilag elfogadható sók, amelyeknek speciális példái a nátriumsók, a káliumsók, a kalcium­sók, a magnéziumsók, az ammóniumsók, a rö­vid szénláncú alkil-amin-sók és az etanol­­-amin-sók. 1 2 A találmányunk szerint előállított (I) ál­talános képletű vegyületnek újak, példaként megemlítünk néhány l,3-dioxolo[4,5-g]-l,2- -benzizoxazol-származékot és 1,3-dioxolo [4,5-f] -1,2-benzizoxazol-származékot. Az (I) általános képletű vegyűleteket úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyü letet — a képletben R,, X és Y jelentése a már megadott — egy (A)2CH-COOB általá­nos képletű vegyülettel — a képletben A jelentése halogénatom és B jelentése hidrogénatom vagy rövid szén­láncú alkilcsoport — reagáltatunk. A reakciót előnyösen bázis jelen­létében, inert oldószerben folytatjuk le. Az inert oldószer lehet például éter, alkohol, szén­­hidrogén, aromás szénhidrogén, víz, vagy ap­­rotikus poláros oldószer, így például N,N-di­­metil-formamid és dimetil-szulfoxid. A bázis lehet például alkálifém-hidrid, -alkoxid, -hidr­­oxid vagy -karbonát vagy szerves bázis. A bázisok példáiként megemlítjük a nátrium-hid­­r det, a nátrium-metoxidot, a nátrium-etoxi­­dot, a nátrium-hidroxidot, a kálium-hidroxi­­dot, a nátrium-karbonátot, a kálium-karboná­tot és a trietil-amint. A reakcióhőmérséklet mintegy 0°C és mintegy 150°C közötti. A reakcióelegyből az (I) általános képletű vegyűleteket ismert módon, például extra­hálással vagy átkristályosítással izoláljuk. A (II) általános képletű vegyűleteket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő O-alkil-ve­­gyületet dezalkilezzük, például piridinhidro­­k lórid dal vagy bór-tribromiddal. A találmány szerint előállított vegyülete­­ket gyógyászatilag elfogadható hordozó­­anyaggal ismert módon orális vagy parente­­rális alkalmazásra alkalmas gyógyászati ké­szítménnyé alakíthatjuk. Találmányunkat a következőkben a kísér­leti példákkal és a példákkal mutatjuk be. A vegyületek farmakológiai aktivitása. Kísérleti példa A találmányunk szerint előállított vegyü­letek diuretikus és uricacidurikus hatását a következő kísérletben vizsgáljuk. Az eljárás 7 hetes Wistar-Imamichi patkányokat, ame­lyeket 24 óráig éheztettünk, 4—5 patkányok­ból álló csoportokra osztunk úgy, hogy min­den csoport körülbelül azonos mennyiségű vizeletet válasszon ki. Kikényszerített vize­­lés után a patkányoknak orálisan adagoljuk a vizsgálati vegyűleteket 25 ml/kg/testsúly mennyiségben, 3% gumiarábikumot tartalma­zó fiziológiai sóoldatban szuszpendálva. A szuszpenziókat 100 mg/kg mennyiségben ada­goljuk. A kontroll patkányoknak csak 3% gu­miarábikumot tartalmazó fiziológiai sóoldatot adunk. Az állatokat külön anyagcsere-ketre­cekben tartjuk és az állatok által kiválasztott vizelet mennyiségét a vizsgált vegyületeknek, illetve a fiziológiai sóoldatnak a teljes kiéhez­­tetés utáni adagolását követő 6 és 24 óra el-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents