193804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fáraóhangya /monomorium pharaonis/ nyomjelző feromonjának, a /+/ faranalnak előállítására

193804-2(E),6(E), 10 (Z) -3,4,7,11-tetrametil-2,6,10--tridekatrién-1-olt kaptak. Az utóbbit aktív mangán (IV) -oxiddal 4 (R) -2 (E) ,6 (E) ,10(Z) - -3,4,7,11 - tetrametil - 2,6,10-1ridekatríená 1 -1á oxidálták, amit tris-(triíenil-foszíin) ródi­­um(I)-klorid katalizátor és geranil-geraniol vivőanyag jelenlétében trietil-szilánnal kezel­ték. A reakcióban képződött enol-szilil-éter hidrolízisével a 3(R), 4(R)- és 3(S),4(R)­­-konfigurációjú faránál diasztereomerek ele­­gyét (17,3% termelés) kapták, amiből a ( + )­­faranált vékonyrétegkromatográfiával és azt követő nagynyomású folyadékkromatográfiá­­val választották el. Az eljárás a kapcsolási és redukciós kulcslépések alacsony hatásfoka, valamint a felhasznált drága kiindulási anyagok és rea­gensek miatt csak szerkezetigazoló szintézis­nek tekinthető. K. Móri és H. Ueda elegáns szintézist dolgozott ki a ( + )-faránál (I) és enan­­tiomerjének (ent-I) előállítására [Tetrahed­ron Lett., 1981, 461; Tetrahedron, 38, 1227 (1982); Mori K.: Gekkan Yakuji, 24, 1095 (1982)]. Szintézisükben a butadién és ma­­leinsavanhídrid [4 + 2] -cikloaddiciójával nyerhető cisz-dietil- (4-ciklohexán-1,2-di­­karboxilát)-ból indultak ki, amit redukál­tak, majd a képződött cisz-l,2-di(hidroxi-me­­til)-4-ciklohexénből tozilátot képeztek. A tozi­­látot N-metil-morfolinos oldatban lítium­- [tetrahidrido-aluminát(III) ] -tál redukálták, a reakcióban keletkezett cisz-4,5-dimetil-l­­-ciklohexént kálium-permanganáttal oxidál­ták, a nyert 3,4-dimetil-hexándisavat bárium­­-hidroxiddal ciklizálták és dekarboxilezték. A képződött cisz-3,4-dimetil-ciklopentanont m-klór-peroxi-benzoesavval racém 3,4-dimetil­­-5-pentanoliddá oxidálták, amiből gyűrűnyi­tás (nátrium-hidroxid, majd sósav) és azt követő R-(+)-a-fenil-etil-aminnal történő re­­zolválással kapták a (3S,4S)-(—)-3,4-dime­­til-5-pentanolidot és az anyalúgot (S)-(—)­­-a-fenil-etil-aminnal kezelve nyerték a (3R, 4 R) — ( + )-3,4-dimetil-5-pentanolidot. A ( + )-faránál szintézisében a (3R,4R)­­-konfigurációjú pentanolid enantiomert diizo­­butil-alumínium-hidriddel laktollá redukál­ták és a laktolt [ (3R,4R)-4,5-dimetil-2- -tetrahidropiranol] nátrium-etilát segítségével kapcsolták trietil- (a-foszfono-propionát) -tál. A nyert etil- [ (5R,6R) -2 (E) -7-hidroxi-2,5,6-tri­­metil-2-heptenoát]-ból dihidro-piránnal tetra­­hidro-piranil-étert képeztek, amit lítium­- [tetrahidrido-aluminát(III) ] -alumínium-klo­­rid rendszerrel redukálták. A reakcióban ke­letkezett (5R,6R) -2 (E)-7- (2-tetrahidro-pira­­nil-oxi) -2,5,6-trimetil-2-heptanolt butil-lítium­­-tozil-klorid-lítium-bromid rendszerrel (5R, 6R) -2(E)-7-(2-tetrahidro-piranil-oxi)-2,5,6- -trimetil-2-heptenil-bromiddá alakították, amit a (Z) -3-metil-1 - (fenil-szulfonil) -2-pentén­­ből butil-lítiummal képezett anionnal reagál­­tattak. A reakcióban képződött (2R,3R)-3- (5E,9Z) -2,3,6,10-tetra met il-8- (fen il-szül fo­nd) -5,9-dodekadién-1 -ol tetrahidro-piranil­­-éterét lítium-etil-amin rendszerrel redukál­ták és a termékből a tetrahidro-piranil-csopor­­tot savas hidrolízissel eltávolították. A kép­ződött (2R,3R)- (5E,9Z) -2,3,6,10-tetrametil­­-5,9-dodekadién-l-olt tozilezték, majd a tozilá­tot n-átrium-cianiddal reagáltatva a (3S,4R)­­-(6E,10Z) -3,4,7,11 - tetrametil - 6,10-trideka­­diensav nitriljét kapták, amit nátrium-hidro­­xiddal savvá hidrolizáltak. Az utóbbit lí­tium- [tetrahidro-aluminát(III)] -tál (3S,4R) - -(6E.10Z) - 3,4,7,11 - tetrametil - 6,10-trideka­­dién-l-ollá redukálták, majd az alkoholt piri­­dinium-klór-kromáttal oxidálták és a termék preparatív gázkromatográfiás tisztításá­val [a 6(Z)-izomer eltávolítása] nyerték a ( + ) -faranált. A (3R,4R)-konfigurációjú 3,4-dimetil-5- -pentanolid-ból fent leírtakkal megegyező re­akciólépésekkel nyerték a faránál enan­tiomer j ét. Az ismertetett szintézis a nagyszámú reak­ciólépés (21 felett), az eredő alacsony ki­termelés és a felhasznált reagensek magas ára miatt nem látszik előnyösnek a ( + )-fara­­nál előállítására. A racém faránál (I + ent-I) szintézisét D. W. Knight és B. Ojhara (Tetrahedron Lett., 1981, 5101; J. Chem. Soc. Perkin Trans. L, 1983,955) (Z)-6-metil-5 oktén-2-on és (±)-(5 -karboxi-3,4-dimetil-pentil) -trifenil-foszfó­­nium jodid között megvalósított Wittig-tí­­pusú kapcsolási kulcslépésre felépítve oldot­ták meg. Szerzők a kapcsolási kulcslépés oxo­­-komponensének előállítására két eljárást is kidolgoztak. Az eljárások közül csak a szer­zők által előnyösebbnek minősítettet ismer­tetjük. Az oxovegyület szintézisében szerzők etil­­magnézium-bromidból réz(I)-bromid — di­­metil-szulfid rendszerrel képezett komplexet addíciónálták propilénre, majd a képződött vinil-kuprát származékból az l-hexin lítium vegyülétével lítium - (Z) - [ (2metil-1 -butenil) - ( 1-pentinil)-kuprát]-ot képeztek. Az utóbbit metíl-vinil-ketonnal reagáltatva mérsékelt nyeredékkel (29%) kapták a (Z)-6-metil­­-5-oktén-2-ont. Szerzők a szintézis Wittig-kapcsoiási part­nerét az 1,3-butadién és maleinsavanhidrid Diels-Alder adduktjából állították elő. Az ad­­duktot lítium- [tetrahidrico-aluminát (III) ] -tál redukálták, majd a képződött cisz-1,2-bisz­­hidroxi-metil)-4-ciklohexénből mezilátot ké­peztek. Az utóbbit lítium-[tetrahidro-alumi­­nát(III) ]-tál kezelve cisz-4,5-dimetil-l-ciklo­­hexént kaptak, amit tetrabutil-ammónium­­-hidrogénszulfát katalizátor jelenlétében káli­um-permanganáttal oxidálva mezo-3,4-dime­­til-hexándisavat kaptak. A dikarbonsavból ttil-a 1 kohol 1 a 1 félésztert képeztek, amit borán­­-tetrahidrofurán komplexszel redukáltak. A képződött etil- [(3R,S,4R,S) -6-hidro.xi-3,4-di-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents