193803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérkompatibilitás vizsgálatára

193803 1 A találmány tárgya eljárás vérkompabili­­tás vizsgálatára, származásvizsgálat céljára. Ismeretes, hogy a bírósági eljárások során vagy egyéb esetekben az apaság megállapítá­sa jelenleg a kizárásos vércsoport-vizsgálat mellett a terhességi időtartam, a vélelmezett apa nemzőképessége, az antropológiai és örök­lésbiológiai vizsgálatok, valamint a tényállás jogászi bizonyítása alapján történik. Mind­azonáltal az apaságot ezen tényezők egyike sem bizonyítja, legfeljebb a lehetőségét zárja ki. Ez vonatkozik az apasági vércsoport-vizs­gálatára is, amelynek során az anya, a gyer­mek és a vélt, apa vércsoport tulajdonságait vizsgálják oly módon, hogy mindegyikükre vonatkozóan külön-külön meghatározzák va­lamennyi lehetséges vércsoportot és azután az egyes csoportok öröklődési szabályai alapján egyenként vizsgálják: lehetséges e, hogy az adott két szülőtől származzék a vizsgált gyer­mek (dr.M. Bujdosó Györgyi: X vagy apaság­vizsgálat, igazságszolgáltatás, Akadémia Kia­dó 1986, 81-143., old.). Ez a módszer azonban meglehetősen ne­hézkes és számos alapvető hátránnyal rendel­kezik. A vércsoport-vizsgálat során mintegy 9-12 csoportot tudnak vizsgálni a ma ismert kö­rülbelül 270 vércsoport közül. Nyilvánvaló, hogy az apaság így teljes bizonysággal nem állapítható meg. A bírósági eljárás során te­hát csupán a kizárhatóság fennállása bizonyí­tó erejű. A vércsoport-vizsgálat további hátránya, hogy csak mindkét szülő jelenlétében vizsgál­ható, tehát ha az anya meghalt, az apaság ki­zárása sem lehetséges. A vizsgálat a hozzá szükséges anyagok és műszerek, továbbá a jelentős munkaigény miatt meglehetősen költséges. Hátránya az eljárásnak az is, hogy elvég­zéséhez különleges szakmai felkészültség és speciális laboratórium szükséges és a sokféle tevékenység miatt még viszonylag nagy a hi­balehetőség. Ugyancsak az eredmény bizton­ságát csökkenti, hogy a felhasznált szérumok a tárolás során veszítenek hatékonyságukból. További hátránya ennek a hagyományos eljárásnak az is, hogy a vizsgálatok bonyo­lultsága és hosszadalmassága miatt (egy hé­ten mindössze 6-8 vizsgálat elvégzése lehet­séges egy laboratóriumban) a bíróság és a felek közvetlenül nem ellenőrizhetik a vizs­gálatot, így a visszaélés lehetősége elvileg nincs kizárva. A jelen találmánnyal ezért olyan új eljárás kidolgozása a célom, amelynek segítségével az említett hátrányok kiküszöbölhetők és amely lehetővé teszi a származásvizsgálat gyors, egyszerű és a korábbinál megbízhatóbb lefolytatását, sőt adott esetben egyébb célok­ra is alkalmazható. A kitűzött feledatot olyan eljárással oldot­tam meg, amelynek során a vizsgálati egye­­dektől vérmintát veszünk, a minták egy részét összekeverjük és a keverékből vérplazmát állí- 2 2 tünk elő, a vérminták egy részéből vörösvér­­testet nyerünk és az egyedek egyik részétől nyert plazma keverék, valamint az egyedek másik részétől nyert vörösvértestek reakció­jának eredményét vizsgáljuk oly módon, hogy a centrifugálással nyert leülepedett vörösvér­­testeket tárgylemezre kenjük és szárítjuk, majd adott esetben festjük, végül mikroszkóp segítségével meghatározzuk és/vagy defor­mált vörösvértestek mennyiségét, illetve ará­nyát. Ehhez egy célszerű foganatosítási mód szerint 1000 vörösvértestet számolunk le és százalékosan meghatározzuk azon összeta­padt vörösvértestek számát, amelyek közül az egyik a tapadási irányban megnyúlt. Egy másik foganatosítási mód szerint a vörösvértesteken tapadó vagy a sejthártyát megsértő antitestek kimutatására peroxidáz festést is lehet alkalmazni. Ilyenkor a sérült vörösvértesteken sötétkék foltok láthatók (po­zitív peroxidáz reakció). A találmány szerinti eljárás végezhető oly módon, hogy legalább egy szülő és vélt gyer­meke, valamint legalább egy kontrollegyed vérét vizsgáljuk. Ezen belül vizsgálhatjuk az anya és gyermeke, valamint egy vélt apa vérét oly módon, hogy az anyától vett vért ke­verjük a vélt apától, valamint egy, a vélt apá­val azonos vércsoportú személytől vett vérrel, majd a keverékekből plazmát nyerünk és a plazmákat összehozzuk a gyerektől vett vér vörösvértestével és azok elváltozását regiszt­ráljuk. Vizsgálhatjuk egyetlen szülő és gyermeke vérét is oly módon, hogy legalább két, a gye­rekkel azonos vércsoportú személy vérét kü­lön-külön összekeverjük a szülő vérével, majd az előbbiekhez hasonló módon a keverékek­ből plazmát nyerünk és a plazmákat össze­hozzuk a gyerektől vett vér vörösvértesteivel és azok elváltozását regisztráljuk. A vérmintákat, illetve keverékeket célsze­rű fiziológiai sóoldattal keverni, majd hűteni, előnyösen legalább két órán át; 1-10°C hőmér­sékleten. A plazmát és a vörösvértestet centrifugá­lással nyerhetjük. A plazma és a vörösvértest összekeverése előtt célszerű a vörösvértestből és fiziológiás sóoldátból szuszpenziót készí­teni. összekeveréskor a plazma, illetve plaz­ma keverék és a vörösvértest szuszpenzió ará­nya célszerűen 100:1. A plazma-vörösvértest szuszpenzió keveréket ismét mintegy két órán át hűtőszekrényben hűtjük, majd centrifugál­juk. Az eljárás során célszerűen mindig azo­nos mennyiségű vérmintákat keverünk össze. A találmány szerinti eljárás alapvető elő­nye, hogy a hagyományos vércsoport-vizsgá­latoknál lényegesen egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb és olyan esetekben is információt ad­hat, amelyekben egyetlen más eljárás sem ad eredményt. A vizsgálat nem igényel speciális szakkép­zettségű munkaerőt, különleges laboratóriu-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents