193803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérkompatibilitás vizsgálatára
193803 mot és drága alapanyagokat. A felhasznált anyagok mindegyike olyan stabil, hogy a hatásvesztésből eredő hiba teljesen kizárható. Minthogy a vizsgálat egyszerű, kicsi a hibalehetőség és egyetlen laboratóriumban egy nap alatt több vizsgálat is elvégezhető. Ugyancsak a vizsgálat egyszerűsége teszi lehetővé, hogy szükség esetén az érdekeltek, illetve a hatóságok képviselői a teljes vizsgálatot ellenőrizhessék. Ráadásul, ha a vért nem a vizsgálóval azonos személy veszi le, az eredmény manipulálásának még elvi lehetősége is kizárható. A vizsgálat megbízhatósága azon alapul, hogy az eredmény nem csupán a hagyományosan vizsgált néhány vércsoport figyelembe vételével történik, hanem a folyamat végeredményét valamennyi, a vérben lévő lehetséges vércsoport — tehát a még ismeretlenek is — — befolyásolja. Találmányom alapja az a közismert biológiai tény, hogy a gyermek vércsoport tulajdonságait a szülőktől és csakis a szülőktől öröklik, azaz minden olyan tulajdonság, amit a gyermek örököl, manifeszt vagy rejtett módon jelen van a szülőkben. Másként: a gyermek a két szülőtől nem örökölhet olyan antigén-antitest párt, amelyek kapcsolódása esetén lehetetlenné tennék az életét. Ebből következik, hogy a két szülő vérének összekeverése minden olyan antigén-antitespárt kicsapódását eredményezi, ami a gyermek vörösvértestét kicsaphatná, tehát az így nyert plazma a továbbiakban úgy viselkedik, mintha a gyermek saját plazmája lenne. Az elvégzett vizsgálatok a fentieket teljes mértékben igazolták. Kiderült, hogy ha a gyermek vörösvérsejtjei a valódi szülők kevert vérének plazmájával hozzuk össze, a vörösvértestek alakja döntő többségben normális marad. Ilyenkor a kenetek legalább felén hibátlanul kerek, egyenletes festődő lapos korongokat lehet látni, a többi vörösvértest pedig hasonlóan hibátlan alakú, közepükön azonban szabályos fekete pont (horpadás, illetve lyuk) látható. Zsugorodott, torz, excentrikusán lyukas, gyűrődött vagy összecsapozott, illetve egymással összetapadt sejteket nem lehet látni. Ha a vért adó személyek közül csak az egyik valódi szülő, akkor a vörösvértestek jelentős mennyisége roncsolódik. Az is előfordul, hogy centrifugálás után az agglutinált vörösvértesteket egyáltalán nem lehet kikenni. A mikrószkópi képen a vörösvértestek szabálytalanok, összecsapódottak, torzak, gyakran buzogány alakúak. Ilyenkor szabályos köralakú, egyenletesen festődött vörösvértesteket egyáltalán nem, vagy csak elenyészően kis számban lehet találni. Az egészséges és a roncsolódott vörösvértestek tehát vizuálisan igen jói megkülönböztethetők. Ahhoz azonban, hogy a minősítéshez valamilyen mérőszámot tudjunk biztosítani, valamely jellemző kvantatív mérésének a lehetőségét kell biztosítani. Ilyen lehet 3 például a roncsolódott vörösvértestek aránya egy meghatározott területen vagy adott menynyiségű vörösvértest közül. Minősíthetünk adott esetben az elszineződött felületek nagyságával is. A gyakorlatban jól bevált az a módszer, hogy meghatároztuk azon vörösvértestek arányát az egészségesekhez viszonyítva, amelyek egymással összetapadtak és ahol az egyik összetapadt vörösvértest a tapadás irányában megnyúlt. A kísérletek azt mutatták, hogy az ilyen összetapadt és deformált vörösvértestek aránya nem haladja meg a megszámolt vörösvértestek 3%-át, akkor a keverék a valódi szülőktől származik. A találmány szerinti eljárás további részleteit kiviteli példákon, ábrák segítségével ismertetem, ahol a 1. ábra a May-Grünwald-Giemsa eljárással festett vörösvértestek fényképe és a 2. ábra a peroxidáz reakcióval festett vörösvértestek fényképe. I. Példa "O" vércsoportú apa és "A” vércsoportú anya, valamint "A" vércsoportú gyermekük vizsgálatát végeztük el a találmány szerinti eljárással. Mind az apától, mind az anyától 4-4 ml vért vettünk. Ugyancsak 4-4 ml vért vettünk kontrollként egy olyan személytől, aki az apával azonos vércsoportú, és egy másik személytől, aki az anyával azonos vércsoportú volt. A gyermektől 2 ml vért vettünk. Valamennyi vérvétel során heparint alkalmaztunk alvadásgátlóként. Az anya véréből 2 ml-t összekevertünk az apa vérének 2 ml-ével (K[ minta), valamint az apával azonos vércsoportú személy vérének 2 ml-ével (K2 minta). Ugyanígy az apa vérének másik 2 ml-ét összekevertük az anyával azonos vércsoportú személy vérének 2 ml-ével (Ks minta). A keverékekhez 2-2 ml fiziológiás konyhasó oldatot adtunk és valamennyi mintát két órán át hűtőszekrényben tartottuk. Ugyanezt tettük az I ml fiziológiás konyhasó oldattal kevert 2 ml gyermekvérrel is. Ezután a keverékeket és a gyermekvért centrifugáltuk és a plazmákból 3-3 ml-t tiszta kémcsőbe mértünk. A centrifugált gyermekvérből nem a plazmát, hanem a kémcső alján lévő,# vörösvértesteket tartalmazó masszát használtuk fel. A piazma leszívása után a gyermekvér maradékhoz 1 ml fiziológiás konyhasó oldatot adtunk és 50%-os vörösvértest szuszpenziót állítottunk elő. A leírt módon előkészített 3-3 ml-nyi kevert plazmákhoz ebből a szuszpenzióból adtunk 30-30 mikrolitert és a keverékeket ismét hűtőszekrénybe helyeztük. 2 óra elteltével a keverékeket ismét centrifugáltuk, a plazmát leöntötük és a leülepedett vörösvértestekhez 2-3 4 3 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65
