193793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirimido-pirimidineket és o-acetil-szalicilsavat,ill. ezek gyógyászatilag elfogadható sóit tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

193793 a gyomorsavnak ellenálló tablettákból a bél­ben történő felszívódása azonban az egyes kezelt személyeknél időben igen nagy egyéni szóródásokkal történik. Egyes esetekben a felszívódás csak 12 óra mulva következik be [vö.: Current Therapeutic Research 36, 811- -818 (1984); JAMA 193, 93-98 (1965); Phar­macology 30, 40-44 (1985)] . Emellett az ilyen­fajta tabletták a gyomor-béltraktusban felhal­mozódhatnak és ezáltal komoly gasztro-intesz­­tinális mellékhatásokat válthatnak ki [J. of Rheum. 11, 250-251 (1984)]. Ezzel szemben a kisszemcséjű, gyomorsav­ban nem oldódó granulátumok ismeretes mó­don különféle előnyöket mutatnak [vö. pl.: Current Therapeutic Research 36, 811-818 (1984); European J. Clin. Pharmacol 14, 351- -355 (1978); Eur. J. Clin. Pharmacol. 27, 74 (1984)]. Granulátumok esetében az abszorp­cióelhúzódása 0,5-1 órai időtartamú, lényege­sen kisebb egyéni ingadozásokkal a különbö­ző kezelt személyeknél. A 0,5-1 órai késlel­tetési időköz kiválóan alkalmas a találmány szerinti terápiás hatások elérése szempont­jából. A gyomorsavnak ellenálló granulátu­mok további előnye, hogy ezekkel igen meg­bízható mód.on állítható be a kétféle ható­anyagnak a találmány által megkívánt idő­közzel történő felszabadítása. Minthogy éppen az additiv hatást meghaladó antitrombotikus hatás függ elsősorban a kétféle hatóanyag felszabadulása közötti időköztől, így a gyo­morsavnak ellenálló granulátumok különösen előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti kombinált készítmények előállítására. Az ilyenfajta acetil-szalicilsav-granulátumok akár a pirimido-pirimidin-komponenssel össze­kevertem inert gyógyszerészeti hordozó kí­séretében vagy kapszulába zárva, akár az adagolási egység két egymástól elkülönített részében lehetnek. Alkalmazhatók azonban olyan készítmények is, amelyek az acetil-sza­­licilsavat a gyomorsavban időben elnyújtottan felszabadító alakban tartalmazzák. így lehet az acetil-szalicilsav például ioncserélőhöz vagy alkalmas fémionokhoz, például alumí­niumhoz kötve vagy valamely retardáló anya­gon adszorbeálva vagy valamely retardáló anyagba (például cellulóz- vagy polisztirol­­gyanta-alapú anyagba) zárva és az ilyen re­tardált acetil-szalicilsav elhelyezhető például egy olyan köpenyes tabletta belsejében, amely a pirimido-pirimidin-származékot a köpeny­ben tartalmazza. A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyek a szokásos eljárásokkal, például prése­léssel, mártó- vagy örvényréteges bevonó-el­­járással vagy üstben történő drazsírozással állíthatók elő, a szokásos vivőanyagok és egyéb segédanyagok, mint keményítő, például burgonya-, kukorica- vagy búzakeményítő, cellulóz és származékai, különösen mikrokris­tályos cellulóz, szilicium-dioxid, különféle cukrok, mint tejcukor, továbbá magnézium­­-karbonát és/vagy kalcium-foszfátok alkalma­7 zásával. Drazsírózó oldatként rendszerint cukor és/vagy keményítőszirupot alkalma­zunk, amely zselatint, arabmézgát, polivinil­­-pirrolidont, szintetikus cellulóz-észtereket, fe­lületaktív anyagokat, lágyítókat és/vagy pig­menteket és más, a szakmában szokásos ada­lékokat is tartalmazhat. A különböző gyógy­szer-alakok elkészítése során a szokásos ke­nő-, simító-, illetőleg folyásszabályozó ada­lékok, mint magnézium-sztearát és elválasz­tószerek is alkalmazhatók. A pirimido-pirimidin-komponensnek az acetil-szalicilsavhoz viszonyított súlyaránya bizonyos határok között ingadozhat, amint azt az alábbiakban ismertetjük. Az adott eset­ben optimális arány például az alábbiakban leírt kísérleti módszerrel állapítható meg. A találmány szerinti kombinált készítmé­nyek alkalmazása esetén — a kombinációnak a komponensnek additiv hatását felülmúló hatása folytán — az egyes komponensek ada­golási mennyiségei megfelelően csökkenthe­tők, így az egyes komponensekből sokkal ki­sebb adagok alkalmazhatók, mint amilyenek ugyanilyen hatás elérésére az acetil-szalicil­sav vagy a pirimido-pirimidin-származék egy­magában történő alkalmazása vagy pedig a kétféle hatóanyag kombináltan, de egyidejű­leg történő beadása esetén szükséges lenne. Az adagolásnak a találmány által tehetővé tett ilyen csökkentése folytán az acetil-szali­cilsav és a pirimido-pirimidin-származékok ismert elviselhetetlenségi reakciói elkerülhetők vagy legalábbis számottevően csökkenthetők, így a találmány lehetővé teszi, hogy a dipirid­­amolnak az acetil-szalicilsavhoz viszonyított súlyarányát 0,5-nél nagyobbra szabjuk meg. Amint ugyanis az alábbiakban kimutatjuk, az acetil-szalicilsav súlyarányának a találmány szerinti kombinációban 2 fölé való emelése útján (ami a találmány szerinti A és B kom­ponensek közötti 0,5-nél kisebb súlyaránynak felel meg) a készítmény terápiás hatása már nem növelhető. A találmány szerinti készít­ményekkel elérhető, az additív hatást meg­haladó hatás eléréséhez tehát teljesen feles­leges (sőt az acetil-szalicilsav mellékhatásai­ra való tekintettel inkább káros) az aeetil­­-szalicilsav viszonylagos mennyiségi arányá­nak 2-3 vagy ennél is nagyobb értékre történő növelése, amint ezt a 2 390 959. sz. francia szabadalmi leírásban javasolják. Ezzel szem­ben a találmány szerint a pirimido-pirimidin­­-származéknak az acetil-szalicilsavhoz viszo­nyított arányát választjuk 0,5-nél nagyobb és egészen 30-ig terjedő értékre; ez az arány elő­nyösen 3,6 és 10 között, különösen 0,6 és 3 kö­zött lehet. A p'rimido-pirimidin-komponens és az ace­­til-szalicilsav-komponens időbeli alkalmazása, illetőleg felszabadítása közötti optimális idő­köz, illetőleg a galenikus készítményekből való optimális felszabadítási sebesség is az alábbiakban leírt kísérleti eljárással állapít­ható meg. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents