193633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzo [b] tiofének és tiokrománok előállítására
193633 szerinti fenti reakcióban vagy tiszta cisz- és transzizomerre választhatjuk szét standard módszerekkel, így például kromatográfiásan. A b) eljárás olyan vegyületek előállításánál előnyös, melyekben p értéke 1. c) Egy VII általános képletű vegyületet — ebben a képletben R és R1 jelentése a fenti — egy N-[tri(rövidszénláncú alkíl)-szilil] -imidazollal reagáltathatunk, előnyösen a forrás hőmérsékletén, és olyan VIII általános képletű vegyületet kapunk, melyben Y, R és R1 jelentése a fenti. Ezt a vegyületet azután olyan III általános képletű vegyületté redukálhatjuk, melyben X kénatomot jelent és p és q értéke 0; például nátriumbórhidriddel metanolban. Más III általános képletű vegyületet hasonló módon vagy ismert módszerekkel állíthatunk elő. A találmány tárgyát képezi az I általános képletű vegyületek vagy savaddíciós sóinak előállítására alkalmas eljárás — ebben a képletben X, -SO- csoport és p és q egyaránt 0 — oly módon, hogy egy V általános képletű vegyületet — ebben a képletben R, R1, Z és n jelentése a fenti — egy VI általános képletű vegyülettel reagáltatunk — ebben a képletben Y jelentése a fenti és minden rövidszénláncú alkilcsoport 1-4 szénatomos és előnyösen etil- vagy különösen metilcsoportot jelent — majd i) olyan I általános képletű vegyület előállítására, ahol X -S02-csoportot jelent, a kapott terméket oxidáljuk és ii) olyan 1 általános képletű vegyület előállítására, ahol a szaggatott vonal kettőskötést jelent, a kapott terméket, melyben Y -SO-csoportot jelent, dehidratáljuk és az I általános képletű vegyületet szabad bázis vagy savaddíciós só formájában elkülönítjük. Az V és VI általános képletű vegyületek reakcióját emelt hőmérsékleten, például a reakciópartnerek hevítésével oldószerben vagy anélkül, különösen oldószer nélkül és forralással végezhetjük. Az olyan I általános képletű vegyület oxidációját, melyben X kénatom, olyan I általános képletű vegyületté, melyben X -SO- vagy -SOj -csoport, kívánt esetben a fentebb leírt első eljárás szerint végezhetjük. Az I általános képletű vegyületek és sóik széleskörű mikrobaellenes hatást mutatnak, így például emberi és állati patogén gombák, mint az Aspergillus, Candida, Epidermophyton, Geotrichum, Microsporum, Monosporum, Pityrosporum, Rhodotorula, Saccharomyces, Trichophyton, Trichosporon és Torulopsis ellen hatásosak, aktívak patogén protozoák, így például a Trichomonas-szal szemben, és emberi és állati patogén baktériumok, például Actinomyces, Bacillus, Bacteroides, Clostridium, Escherichia, Mycobacterium, Mocardia, Propionibacterium, Sarcina, Staphylococcus, Streptococcus és Streptomyces ellen szintén hatásosak. Elsősorban mezőgazdasági szempontból jelentős gombák, így Cladosporium, Colletotrichum, 7 Erysíphe, Fusarium, Helminthosporium, Pénicillium, Peronospora, Phytophtora, Pithomyces, Polyspora, Puccina, Rhizoctonia, Solerotium, Uromyces és Venturia, és elsősorban mezőgazdasági szempontból jelentős baktériumok, így Agrobacterium, Erwinia és Xanthemonas ellen hatnak. A következő A-D példák a találmány szerinti eljáráshoz szükséges (különösen a III általános képletű) kiindulási vegyületek előállítását mutatják be: A példa cisz-2,3-Dihidro-3-hidroxi-2-( 1’-imidazolil-metil)-benzo [b] tiofének AA) cisz-6-KIór-2,3-dihidro-3-hidroxi-2-( 1’-imidazolil-metiI)-benzo [b] tiofén 1) 3-Bróm-7-klór-tiokromán-4-on "10 g (50,3 mmól) 7-klór-tiokromán-4-ont 100 ml kloroformban feloldunk,és az oldatot 0—5°C-ra hűtjük. 3,60 ml (50,3 mmól) brómot csepegtetünk hozzá 10 perc alatt. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük, majd 100 ml kloroformot adunk hozzá és 10%-os vizes nátriumszulfát oldattal, majd 200 ml vízzel extraháljuk. A kloroformos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot ciklohexánból átkristályosítva 3-bróm 7-klór-tiokromán-4-ont kapunk, mely 109—110°C-on olvad. 2) 3-Bróm-7-klór-tiokromán-4-oI 59,6 h (215 mmól) 3-bróm-7-klór-tiokromán-4-ont 500 ml metanolban szuszpendálunk, 0—5°C-ra hűtjük az elegyet és 8,18 g (215 mmól) nátriumbórhidridet adunk hozzá 3 részletben. A reakcióelegyet 3 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten, majd 4 liter jeges vízbe öntjük és 2 liter kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot kloroform és hexán elegyével kezelve 141 — 142°C-on olvadó 3-bróm-7-klór-tiokromán-4-olt kapunk. 3) cisz-6-Klór-2,3-dihidro-3-hidroxi-2- -( 1 ’-imidazolil-metil )-benzo [b] tiofén 5,27 g (18,8 mmól) 3-bróm-7-klór-tiokromán-4-o!t és 12,8 g (188 mmól) imidazolt 100 ml acetonitrilhez adunk és 4 óra hosszat forraljuk az elegyet, majd 500 ml vízbe öntjük és 500 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves fázist 500 ml vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot vízmentes éterrel eldörzsöljük, szűrjük és acetonitrilbc 1 átkristályosítjuk, így cisz-6-klór-2,3-dihidro-3-hidroxi-2- ( 1’ -imidazolil-metil ) - -benzo [b] tiofént kapunk. AB) A fenti AA(1—3.) példában a 7-kIór-tiokromán-4-ont a következő vegyületek ekvivalens mennyiségeivel helyttesítjük: a) tiokromán-4-on, b) 6-klór-tiokromán-4-on, c) 8-klór tiokromán-4-on, d) 5,7-diklór-tiokromán-4-on, e) 6,7-diklór-tiokromán-4-on, 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
