193633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzo [b] tiofének és tiokrománok előállítására

193633-benzo [b] tiofénből 240 mg (l,4mmól) m-klórperbenzoesavval 25 ml diklórmetánban állítjuk elő a 8. példa szerint.

12. példa

6-Klór-3-(2’-klór-3’-teniloxi)-2-( 1 “-imidazolil)-benzo[b] tiofén

400 mg (1 mmól) cisz-6-klór-3-(2’-klór-3’-teniloxi) -2,3-dihidro-2- ( 1 “-imidazolil) - -benzo [b] tiofén-l-oxidot és 620 mg (3 mmól) trifluorecetsavanhidridet 10 ml toluolban 2 óra hosszat forralunk. A reakcióelegyet szárazra pároljuk,és a terméket 100 ml kloroformba extraháljuk. Az oldatot 2 x 50 ml 10%-os, vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal és 2 x 50 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk, így 190 mg 115°C-on olvadó 6-klór-3-(2’-klór-3’-teniloxi) - -2-(l“-imidazolíl)-benzo [b] tiofént kapunk.

13. példa

A) cisz-3-(2’-Klór-3’-teniloxi)-2,3,5,6,7,8- -hexahidro-2-( 1 “-imidazolil-metil )-nafto [2,3- -b] tiofén

A vegyületet az 1. példa szerint, cisz-3- -hidroxi-2,3,5,6,7,8-hexahidro-2- (l’-imidazolil-metil)-nafto [2,3-b] tiofénből (op. 193—

195°C) állíthatjuk elő, melyet 2,3,6,7,8,9- -hexahidro-4H-nafto [2,3-b] tiopirán/4-onból készíthetünk (Krollpfeifer és Schultze, Chem. Bér. 56 (1923) 1819—1924, V vegyület) az

A) példában leírtak szerint. A cím szerinti vegyület 87—88°C-on olvad.

B) cisz-3-(2’-Klór-3’-teniIoxi)-2,3-dihidro-2- -(l“-imidazolil-metil)-nafto [1,2-bj tiofén

A vegyületet az 1. példa szerint, cisz-3- -hidroxi-2,3-dihidro-2- ( 1’-imidazolil-metil) - -nafto [1,2-b] tiofénből (op. 162—165°C) állíthatjuk elő, melyet 2,3-dihidro-4H-nafto [1,2- -b] tiopirán-4-onból (Krollpfeifer és SchuLtze, Chem. Bér. 56 (1923) 1819—1924, II vegyület) készíthetünk az A) példa szerint. A cím szerinti vegyület hidrokloridja 165—166°C-on olvad.

C) cisz-3-(2’-KIór-3’-teniloxi)-2,3,4,5,6,7- -hexahidro-2-( l“-imidazolil-metil)-nafto [3,4- -b] tiofén

A vegyületet az 1. példa szerint cisz-3- -hidroxi-2,3,4,5,6,7-hexahidro-2- ( 1 ’-imidazolil-metil)-nafto [3,4-b] tiofénből (op. 180— —181 °C) állíthatjuk elő, melyet a 2,3,5,6,7,8- -hexahidro-4H-nafto [3,4-b] tiopirán-4-onból (Krollpfeifer és Schulze, Chem. Bér. 56 (1923) 1819—1924, VI vegyület) készíthetünk az A) példában leírtaknak megfelelően. A cím szerinti vegyület 106—108eC-on olvad.

14. példa

A) cisz-6-Klór-3-alliloxi-2,3-dihidro-2-( 1 ’-imidazolil-metil )-benzo [b] tiofén

3,0 g (0,011 mmól) cisz-6-klór-3-hidroxi-2- (l’-imidazolil-metil) -2,3-dihidro-benzo [b] - tiofén, 3,44 g (0,045 mmól) allilklorid és 1 ml metil-trikaprilammóniumklorid elegyét 10 ml 50%-os vizes nátriumhidroxiddal és 25 ml tetrahidrofuránnal keverjük két óra hosszat.

19

A reakcióelegyet 200 ml diklórmetánnal hígítjuk és 4 x 200 mj vízzel mossuk. Az extraktumot magnéziumszulfáton szárítjuk, és az oldatot bepárolva 3,2 g cisz-6-klór-3-alliloxi-2,3-dihidro-2-(l’-imidazolil-metil)-benzo [t>] - tiofént kapunk olaj alakjában. [306]

B) cisz-6-Klór-3-(kinolil-2’-metoxi)-2,3-dihidro-2-( 1 “-imidazolil-metil)-benzo [b] tiofént

hasonlóképpen állíthatunk elő, ha az A) eljárásban az allilkloridot 2-klór-metil-kinoIinnal helyettesítjük. A vegyületet [407] gumi formájában kapjuk.

C) cisz-6-Klór-3-(2’-klór-benzo [b] tienil-3’-metoxi)-2,3-dihidro-2-(l “-imidazolil-metil )-benzo [b] tiofén

A vegyületet az A) eljárás szerint állíthatjuk elő, ha az allilkloridot 3-brómmetil-2-klór-benzo[b]tiofénnel helyettesítjük. Op. 129—130°C.

A 3-brómmetil-2-klór-benzo[b] tiofént a következőképpen állíthatjuk elő:

21,9 g (0,12 mmól) 2-klór-3-metíl-benzo[b]tiofén, 21,4 g (0,12 mmól) N-bróm-szukcinimid és 1,0 g dibenzoilperoxid elegyét 200 ml széntetrakloridban forraljuk 8 óra hosszat. A szukcinimidet kiszűrjük, és a széntetrakloridot ledesztilláljuk. A maradékot metanolból, aktív szénnel derítve kristályosítjuk és 69—70°C-on olvadó 3-brómmetil-2-klór-benzo(b) tiofént kapunk.

D) cisz-6-Klór-3-(4’-tiazolil-metoxi)-2,3-dihidro-2-( 1 “-imidazolil-metil )-benzo [b] tiofén

Az A) eljárás szerint állíthatjuk elő, ha az allilkloridot 4-klórmetiI-tiazollal (Caldwell és Fox, J.Am.Chem.Soc. 73 (1951) 2395—6) helyettesítjük. Op. 92—93°C.

E) A következő vegyületeket hasonlóképpen állíthatjuk elő:

cisz-5-klór-3- (6’-klór-3’,4’-metiléndioxi-benziloxi) -2,3-dihidro-2- ( 1 “-imidazolil-metil ) -benzo [b] tiofén, op. 130—132°C; cisz-6-klór-3- (2’-klór-6’-fluor-benziloxi) -2,3- -dihidro-2- ( 1 “-imidazolil-metil) -benzo [b] tio fén, op. 140°C;

cisz-6-klór-3- ( (5’-klór-3’-metiI -1 ’-fenil-pirazol-4-il) -metoxi) -2,3-dihidro-2- (1 “-imidazolil-metil) -benzo [b] tiofén gumi, [468]; cisz-6-kíór-2,3-dihidro-3’- (4’- (5’-metil-3’-fenil-izoxazolil) - metoxi) -2- ( 1 “-imidazolil-metil)-benzo [b] tiofén, op. 134—134°C és cisz-6-klór-3-j8’-klór-r,3’-dioxolo [4’,5’-g] - kinolin-7’-il-metoxi}-2,3-dihidro-2- ( 1 “-imidazolil-metil)-benzo [b] tiofén, op. 212—214°C.

15. példa

cisz-3-(3’-Teniloxi)-2,3-dihidro-2-( 1 ’-imidazolil-metil)-benzo [b] tiofén

A) Az 1A példában 2-klór-3-tenilbromidot a 3-tenílbromid ekvivalens mennyiségével helyettesítjük, és cisz-6-klór-3-(3’-teniloxi)-2,3-dihidro-2- ( 1 “-imidazolil-metil) -benzo [b] - tiofént kapunk, op. 98—100°C.

B) Hasonlóképpen az AB és E példákban kapott cisz-2,3-dihidro-3-hidroxi-2- ( 1 ’-imid-20

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65