193588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo benzodiazepin-származékok előállítására

193588 megadott — valamely H2NR21 általános képletü vegyülettel történő aminolízisnek vetünk alá — a képletben R21 a fenti jelen­tésű. Az a) eljárásnál kiindulási anyagként fel­használt (A) általános képletű vegyületek a (XII) és (XVI) általános képletű vegyü­­leteket foglalják magukban — a képletekben X jelentése kis szénatomszámú alkoxicsoport vagy klóratom; R jelentése kis szénatomszá­mú alkilcsoport és R\ R4 és R5 a fenti je­lentésű. Az (I) általános képletű vegyületek elő­állításához szükséges reakciókat az A(-D) reakció-sémán tüntetjük fel. A képletekben R jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, R’ jelentése I—4 szénatomos alkilcsoport; R" és R21 jelentése hidrogénatom vagy kis szénatomszámú alkilcsoport; R'2 jelentése di-(kis szénatomszámú alkil)­­-amino-metil-csoport; R31 jelentése kis szénatomszámú alkanoil­­-oxi-csoport; Z jelentése benzil-oxi-karbonil-csoport és R\ R2, R4 és R5 jelentése az (I) általános képletnél megadott. Az A-reakciósémán bemutatott eljárásokat a megfelelő N-oxidokkal is elvégezhetjük, azonban a (VI) —(VII) reakció során a (VI) általános képletü vegyületekben levő N.-oxid­­-csoport lehasad. (II)-^(HI) lépés A (III) általános képletű vegyületeket a (II) általános képletű vegyület nitrozálá­­sával állíthatjuk elő. A nitrozálást in situ képezett salétromsavval végezhetjük el. E célra az alábbi reagenseket alkalmazhatjuk: 1) Alkálifém-nitritek (pl. nátrium-nitrit) szer­ves vagy szervetlen sav (pl. jégecet) je­lenlétében, vizes vagy nem vizes oldó­szerben. 2) Alkil-nitritek (pl. metil-nitrit) inert ol­dószer (pl. alkoholok, klórozott szénhidro­gének vagy pl. dimetil-formamid) jelen­létében. 3) Nitrozil-klorid-gáz inert oldószerrel képe­zett oldata, savmegkötőszer (pl. piridin) jelenlétében. A nitrozálást szobahőmérsékleten vagy en­nél alacsonyabb hőfokon kell elvégezni (pl. —20°C és 4-25°C közötti hőmérsékleten dol­gozhatunk) . ( VIII)—>-(IX) A (IX) általános képletű vegyületeket a (VIII) általános képletü vegyületek és dimor­­folino-foszfin-klorrd reakciójával állíthatjuk elő. A reakciót oly módon hajthatjuk végre, hogy a (VIII) általános képletű vegyületet olyan bázissal reagáltatjuk, amely a (VIII) általános képletű vegyületnek a megfelelő anion képződése közben történő ionizálásá­­hoz elegendő erősséggel rendelkezik. E cél­ra pl. alkálifém-alkoholátokat (pl. kálium­­-tercier butilátot vagy nátrium-metilátot), alkálifém-hidrideket (pl. nátrium -hidridet) 3 vagy alkil-lítium-vegyületeket (pl. n-butil-lí­­tiumot) alkalmazhatunk. A reakciót 0— I00°C­­-on hajthatjuk végre. A reakciót előnyösen aprotikus poláros inert oldószerben [azaz a (VIII) általános képletü vegyület megfele­lő sóját teljesen vagy legalább is részben szolubilizáló oldószerben] végezhetjük el. Reakcióközegként előnyösen étereket (pl. tet­­rahidrofuránt vagy dioxánt) vagy tercier ami­­dokat (pl. dimetil-formamidot) alkalmazha­tunk. (Ili) vagy (IX) —(IV) A (III) vagy (IX) általános képletű vegyü­letet egy (XXIII) általános képletű, malon­­savészterből leszármaztatható anionnal törté­nő kondenzációval alakítjuk (IV) általános képletű vegyületté. Az aniont a malonsavész­­terből megfelelő erős bázissal (pl. alkálifém­vagy alkáliföldfém-alkoholátokka 1 vagy -hid­­ridekkel vagy -amidokkal) történő deproto­­nálással képezhetjük. A (III) vagy (IX) ál­talános képletű vegyület és a malonsavész­­ter-anion reakcióját előnyösen oldószeres kö­zegben (pl. valamely szénhidrogénben, mint pl. benzolban, toluolban vagy hexánban; va­lamely éterben, pl. dioxánban, tetrahidrofu­­ránban vagy dietil-éterben; vagy dimetil-form­­amidban, dimetil-szulfoxidban stb.) szobahő­mérséklet alatti hőfok és 150°C közötti hő­mérséklet-tartományban — előnyösen 0— 100°C-on — hajthatjuk végre. Előnyösen szo­bahőmérsékleten dolgozhatunk. (IV)^(V) Az (V) általános képletű vegyületeket a (IV) általános képletű vegyületek dekarboxi­­lezésével állíthatjuk elő. A (IV) általános képletű vegyületet alkálifém-hidroxiddal (pl. nátrium- vagy kálium-hidroxiddal) megfelelő oldószerben (pl. valamely alkoholban, éter­ben vagy dimetil-szulfoxidban) szobahőmér­séklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten — előnyösen 60—100°C-on — reagáltatjuk. (XIV)—»-(V) Az (V) általános képletű vegyületeket alternatív módon úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XIV) általános képletű vegyüle­tet egy ecetsav-észterrel (azaz egy CH3COOR általános képletü vegyülettel) reagáltatjuk olyan bázis jelenlétében, amely az észterből a protonnak a megfelelő ecetsav-észter-anion képződése közben történő eltávolításához ele­gendően erős. E célra pl. lítium-diizopropil­­-amidot alkalmazhatunk. (V) ~(VI) A (VI) általános képletü vegyületeket az (V) általános képletű vegyületek nitrozálá­­sával állítjuk elő. Az (V) általános képletű vegyületet salétromsavval reagáltatjuk. A sa­­létromos savat alkálifém-nitritből, alkil-nit­­ritből vagy nitrozil-kloridból szerves vagy szervetlen savval történő kezeléssel képez­hetjük. A nitrozálási reakcióhoz oldószerként 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents