193573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-amino-metil-2,2-dimetil-penam-karbonsav-1,1-dioxid-származékok előállítására

zésen olyan oldószert értünk, amely a kiin­dulási anyagokkal, reagensekkel, köztitermé­kekkel vagy a termékekkel nem lép olyan köl­csönhatásba, amelynek eredményeképpen a kí­vánt termék hozama lényegesen csökkenne. A jelen hidrogenolízishez oldószerként különö­sen jól alkalmazhatjuk a vizes tetrahidrofu­­ránt. Katalizátorként előnyösen csontszénre mint hordozóra felvitt palládiumot haszná­lunk. Az olyan (I) vagy (11) általános képletű vegyületeket, ahol R1 jelentése hidrogénatom és R jelentése benzilcsoport, előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő olyan (I) vagy (II) általános képletű vegyületeket vagy ezek keverékét, ahol R1 jelentése valamely fenti észterképző cso­port, enyhe, laboratóriumi körülmények között el­­hidrolizáljuk. Ezt a hidrolízist valamely vizes oldószerben, enyhe körülmények között (pél­dául 8 és 10 közötti pH-tartományban, 0°C és 30°C közötti hőmérsékleten) végezzük, hogy így a bomlási reakciókat a lehető legkisebb mértékűre szorítsuk vissza. Az R1 helyén hidrogénatomtól eltérő cso­portot tartalmazó,(I) általános képletű vegyü­leteket, valamint a (III) vagy (V)'általános képletű vegyületeket, amely utóbbiak a fenti meghatározás szerint a (XIV) általános kép­letű vegyületek körébe tartoznak, úgy állíthat­juk elő, hogy a megfelelő (XV) általános képle­tű vegyületeket először —50°C és —100°C közötti hőmérsékleten, egy éterszerű oldószer­ben, mint például tetrahidrofuránban lénye­gében egy egyenértéknyi mennyiségű egysze­rű Grignard-reagenssel, mint például metil­­-magnézium-bromiddal vagy -kloriddal rea­­gáItatjuk, és így az egyes helyettesítők tér­állásának retenciója mellett a megfelelő C-6 Grignard-származékhoz jutunk. E származék fenti módon kapott oldatát ezután (azonnal vagy 60 percen belül) ugyanebben a hőmér­séklet-tartományban lényegében egy egyen­értéknyi mennyiségű RO-N=CH2 általános képletű, ahol R jelentése a fenti, vegyülettel és lényegében egy egyenértéknyi mennyisé­gű — adott esetben valamely éterszerű (ál­talában a fentivel azonos) oldószerben előre feloldott, és —-50°C és — 100°C közötti hőmér­sékletre lehűtött — bór-trifluoriddal reagál­­tatjuk. Az (I) vagy (III) általános képletű 6-alfa­­-származékokat előállíthatjuk a (II) vagy (IV) általános képletű, megfelelő 6-béta-szár­­mazékokból is, oly módon, hogy ez utóbbiakat valamely, a reakcióra nézve semleges oldó­szerben, mint például diklór-metánban, körül­belül 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten, és célszerűen szobahőmérsékleten lényegében egy egyenértéknyi mennyiségű 1,5-diazabi­­ciklo [4.3.0] non-5-énnel kezeljük. A (II) vagy (IV) általános képletű 6-béta­­-származékokat úgy állítjuk elő, hogy az (V) általános képletű, megfelelő 6-béta-bróm­­-származékokat (amelyek a fenti meghatáro­3 zás szerint olyan (XIV) általános képletű ve­gyületek, ahol X jelentése brómatom) tri- (n­­-butil)-ón-hidriddel redukáljuk. Ezt a reduk­ciót általában a hidrid fölöslegével (például 2-4 egyenértéknyi mennyiségével) hajtjuk végre, valamely a reakcióra nézve semleges oldószerben, mint például benzolban, 50°C és 100°C közötti hőmérsékleten, és célszerűen a benzol forrpontján. A tri-(n-butil )-ón-hidrid­­del végzett ezen redukció körülményei között az (V) általános képletű vegyületek 6-alfa­­-bróm-epimerjei is a jelen találmány szerinti (II) és (IV) általános képletű 6-béta-szárma­­zékokká alakulnak. A jelen találmány szerinti eljárásban hasz­nált kiindulási észtereket a mono- vagy di­­bróm-penicillánsav-származékokból állítjuk elő, mégpedig a penicillinszármazékok kémiá­jában szokásos módszerekkel, például oly módon, hogy valamely (XVI) általános kép­letű, ahol X jelentése a fenti, sav valamely sóját egy R5 Q általános képletű, ahol R5 jelen­tése a fenti, és Q jelentése valamely lehasadó csoport, mint például halogenid vagy szulfon­­sav-észtercsoport, vegyülettel reagáltatjuk. Ilyen R5 Q általá­nos képletű vegyületek például a pivalinsav­­- (klór-metil ) -észter, ecetsav- (bróm-metil ) - -észter, 1 - (etoxi-karboniloxi) -etil-klorid (szén­sav fél-etil-ész tér-fél- ( 1 - klór-etil ) -észter), benziI-klorid, benzil-bromid, metán-szulfon­­sav-benzil-észter. A sav sóját elkészíthetjük előre is, vagy előállíthatjuk közvetlenül a reak­­cióelegyben. Ilyen sók például a trietil-amin­­-sók, a nátrium-sók és előnyösen a tétrabuti 1 - -ammónium-sók. A 6-alfa-bróm-penicillánsav-l,l-dioxidot és származékait előnyösen egy új módszerrel, oly módon állítjuk elő, hogy a 6,6-dibróm-peni­­cillánsav-l,l-dioxidot és származékait nátrium­­-hidrögén-szu!fittaI redukáljuk. Ez az eljárás, amelyet az alábbiakban példával szemlélte­tünk a Pirié és Weeks mint feltalálók által a jelen bejelentesse! egyidejűleg benyújtott, (Docket No. P.C. 6708) sorszámú, „Eljárás dibróm-penicillánsav és származékai debró­­mozására” című amerikai szabadalmi beje­lentés tárgyát képezi. A jelen találmány szerinti, szabad karb­­oxilcsoportot tartalmazó vegyületek fentiek­ben meghatározott, gyógyászatilag elfogad­ható, kationós sóit ugyancsak egyszerűen, ön­­nagában ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így például eljárhatunk oly módon, hogy a Kationnak megfelelő hidroxid, karbonát vagy hidrogén-karbonát, vagy pedig a megfelelő imin egy egyenértéknyi mennyiségét lassan hozzáadjuk a karbonsav valamely szerves vagy vizes oldószerrel készült, előnyösen le­hűtött (például 0°C és 5°C közötti hőmérsék­­etű), erélyesen kevert oldatához. Ezután a hót úgy különítjük el, hogy az oldószert le­­-lesztillátjuk és/vagy az elegyhez hozzáadunk egy olyan oldószert, amely a sót nem oldja. 4 3 193573 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents