193566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-aril-alfa-amino-karboxamid-származékok előállítására
Az I. Táblázat folytatása 17 193566 18 Sz. L R1 R2 R3 Ar Szabad Izomer Antiaritmiás hatás kutya'kon ba'zis forma ------------------------------------------------vagy sd LED (mg/testsiilykg) Időtartam percben 202 2,4-(OH)2-ciklohexil H ch3 CH, 2,6-(CH3)j-c6h3 szabad bázis- ft-(1a,2S,4c0] (±>-0,31 5 125 2-H0-ciklohexil H ch3 ch3 2,6-(CH3>2- —4-(CHs)2N-c6h3 szabad bázis transz 0,08 165 224 2-NHjCONH-ciUlohexíl H ch3 ch3 2,6-(CH3)2--c6h3 szabad bázis transz 0,04 130 127 2-HO-cikiohexil H 4-morfolinil 2,6-(CH3)2--c6h3 szabad ba'zis transz 0,31 55 18 2-CH30-ciklohexil H ch3 ch3 2,U-(CH3)2--c6h3 szabad bázis transz 0,08 150 129 2-PhCH2NH-ciklopentil H ch3 ch3 2,6-(CH3)2--c6h3 szabad bázis transz 0,08 225 2- f(HOCH2CH2)-(PhCH2)NJ-ciklopentil H ch3 ch3 2,6-(CH3)2--c6h3 szabad bafzis transz 0,08 140 217 2-NH2-ciklopentil H ch3 ch3 2,6-(CH3)2--C6Hs szabad bázis transz 0,31 50 219 2-AcNH-ciklopentil H ch3 ch3 2,6~(CH3)2--c6h3 szabad bázis transz 0,08 285 231 2-(H0CH2CH2)NH-ciklopentil H ch3 ch3 2,6-(CHj)2--c6h3 szabad bázis transz 0,16 230 A szabálytalan szívritmus normalizálásában kifejtett hatásukra tekintettel a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát 30 antiaritmiás szerekként használhatók. Antiaritmiás hatású találmány szerinti vegyúletekből a gyógyászati beadás céljából különböző gyógyászati készítmények állíthatók elő. Az ilyen gyógyászati készítmények előállítása során egy vagy több (I) általános képletü vegyület vagy savaddíciós sója hatásos mennyiségét a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal keverjük össze, a gyógyszergyártás- 40 ból jól ismert módszerekkel a kapott keverékeket pedig gyógyászati készítménnyé alakítjuk. Ezek a gyógyászati készítmények célszerűen olyan egységes dózisformák alakjában 45 kerülnek előállításra, amelyek előnyösen orális, rektális vagy parenterális beadásra alkalmasak. így például az orális beadásra alkalmas gyógyászati készítmények előállítása során bármely, a gyógyszergyártásban 5® szokásosan használt hordozóanyagot, így például vizet, glikolokat, olajokat vagy alkoholokat használhatunk az orálisan beadható cseppfolyós készítményekhez, például a szuszpenziókhoz, szirupokhoz, elixirekhez és ol- 55 datokhoz, illetve szilárd hordozóanyagokat, például keményítőféléket, cukrokat, kaolint, csúsztatókat, kötőanyagokat és szétesést elősegítő anyagokat használhatunk az orálisan beadható szilárd halmazállapotú készítmé- 60 nyékhez, például porokhoz, pirulákhoz, kapszulákhoz és tablettákhoz. Beadásuk könnyű voltára tekintettel a tabletták és a kapszulák a leginkább előnyös orálisan beadható dózisegységek, amelyek- g5 hez értelemszerűen szilárd gyógyszergyártási hordozóanyagokat használunk. A parenterális kompozíciókhoz a hordozóanyag rendszerint tartalmaz steril vizet, legalábbis nagy részben, bár használható helyette sóoldat vagy glükózoldat vagy ezek elegye. Injektálható szuszpenziók is előállíthatok, amelyekhez alkalmas folyékony hordozóanyagokat és szuszpendálószereket használhatunk. Az (I) általános képletü vegyületek savaddíciós sói a vizes kompozíciók előállításához kézenfekvő módon előnyösebbek, mint a megfelelő bázisos formák, minthogy megnövelt a vízoldhatóságuk. Különösen előnyös a fentiekben ismertetett gyógyászati készítményeket dózisegységekként elkészíteni, minthogy az utóbbiak könnyen beadhatók és a szervezetbe jutó dózis azonos lesz. A dózisegységek alatt olyan fizikailag diszkrét egységeket értünk, amelyeknél mindegyik a hatóanyagból az elérni kívánt gyógyhatásnak megfelelően előre meghatározott mennyiséget tartalmaz, a szükséges gyógyszergyártási segédanyagokkal együtt. A dózísegységekre példaképpen említhetjük a tablettákat (beleértve a bevonatos tablettákat is), kapszulákat, pilulákat, porcsomagokat, ostyákat, injektálható oldatokat vagy szuszpenziókat, teáskanálnyi vagy evőkanálnyi cseppeket, illetve ezekből összeállított, többszörös dózist tartalmazó egységcsomagokat. Dózisegységenként a hatóanyag mennyisége mintegy 0,25 mg és 100 mg, előnyösen mintegy 0,5 mg és 20 mg között változik. A következőkben, a humán, vagy az állatgyógyászatban szisztémás kezelésre alkalmas, szabálytalan szívritmus normalizálására használt dózisegységek előállítására adunk néhány példát. 11