193507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferonszerű polipeptidek előállítására
193507 Ezért a humán interferon, vírusellenes szerként történő alkalmazása mellett alkalmazható lehet a tumorellenes, illetőleg rákellenes terápiában is (The Interferon System, 319—321. és 394—399. old.). Ismeretes, hogy az interferonok különféle állatokban a tumorok sokféle fajtájának növekedését befolyásolják (The Interferon System, 292—304. old.) Ezek az interferonok, az egyéb tumorellenes szerekhez hasonlóan, leginkább a kis tumorok elleni alkalmazásban látszanak hatásosaknak. Az állati interferonok tumorellenes hatásai függnek az adagolás módjától és a beadás idejétől; kimutatták azonban, hogy ezek az interferonok a toxikus szint alatti koncentrációkban hatásosak. Ugyancsak nagyszámú vizsgálatról és klinikai kísérletről számoltak be a humán interferon tumorellenes és rákellenes tulajdonságaival kapcsolatban. E kísérletek sorában rosszindulatú megbetegedést kezeltek interferonokkal; ezek sorában az osteosarcoma, akut myeloid leukémia, multiplex myeloma és a Hodgkin-kór említendő (Texas Reports, 429—435. old.). Emellett újabban kimutatták, hogy a humán ß-interferon lokális tumor-regressziókat okoz, ha melanomában, illetőleg mellrákban szenvedő betegeknek szubkután adják be a tumor-csomócskákba [T. Nemoto és munkatársai: „Human Interferons and Intralesional Therapy of Melanoma and Breast Carcinoma", Amer. Assoc. For Cancer Research, Abs. nr. 993, 246 (1979)]. Bár az említett klinikai kísérletek eredményei biztatóak, a ß-interferon tumorellenes, illetőleg rákellenes alkalmazását súlyosan gátolja a megfelelő mennyiségű tisztított ß-interferon hiánya. Egyes olyan sejtvonalak, amelyek rezisztensek az a-interferon anticelluláris hatásaival szemben, szenzitívek maradnak a ß-interferonnal szemben. Ez a jelentős hatáskülönbség arra mutat, hogy a ß-interferon eredményesen alkalmazható lehet bizonyos olyan rezisztens tumorsejtekkel szemben, amelyek szelektív nyomás alatt jelennek meg az a-interferon nagy adagjaival kezelt betegekben [T. Kuwata és munkatársai fent idézett munkája; A. A. Creasy és munkatársai: „The Role of G0— G, Arrest in the Inhibition of Tumor Cell Growth by Interferon", Abstracts, Conference on Regulatory Functions of Interferons, N. Y. Acad. Sei., 17. sz. (1979. október 23—26.) ]. Biokémiai szinten az interferonok legalább háromféle fehérje képződését indukálják; ezek a következők: egy fehérje-kináz [B. Lebleu és munkatársai: „Interferon, Double-Stranded RNA and Protein Phosphorylation”, Proc. Natl. Acad. sei. USA, 73, 3107—311 1 (1976); A. G. Hovanessian és I. M. Kerr, „The (2’—5') Oligoadenylate (ppp A2’—5A2’—5’A) Synthetase and protein Kjnase(s) from Interferon-Treated Cells”, Eur. J. Biochem., 93, 515— 526 (1979)], egy (2’—5’) oligo(A)polymerase [A. G. Hovanessian és munkatársai: „Synthesis of Low-Molecular Weight Inhibi5 tor of Protein Synthesis with Enzyme from Interferon-Treated Cells", Nature, 268, 537— 539 (1977); A. G. Hovanessian és I. M. Kerr, Eur. J. Biochem, 1. fenn] és egy foszfodieszteráz [A. Schmidt és munkatársai: „An Interferon-Induced Phosphodiesterase Degrading (2’—5’)oligoisoadenylate and the C-C-A Terminus of tRNA”, Proc. Natl. Acad. Sei. USA, 76, 4788—4792 (1979)]. Mind a ß-, mind az a-interferonról úgy látszik, hogy hasonló enzimatikus utakat váltanak ki [C. Baglioni: „Interferon-Induced Enzymatic Anctivities and their Role in the Antiviral State", Cell, 17, 255—264 (1979)] és mindketten közös aktív maggal rendelkeznek, minthogy mindkettő felismer egy 21 kromoszómára kódolt sejt-receptort [M. Wiranowska-Stewart: „The Role of Human Chromosome 21 in Sensitivity to Interferons”, J. Gen. Virol., 37, 629—634 (1977)]. Az ilyen enzimek egyikének vagy többjének az interferonnal kezelt sejtekben való megjelenése lehetővé teheti az interferon-szerű aktivitást mutató fehérjék közelebbi jellemzését. Ezidőszerint a humán ß-interferont sejtkultúrákban tenyésztett humán sejtvonalak útján termelik. Ez egy kis hozamú, költséges eljárás. Egy nagyobb termelő évenként mindössze 40—50.108 egység nyers ß-interferont termel [V. G. Edy és munkatársai: „Human Interferon: Large Scale Production in Embryo Fibroblast Cultures", Human Interferon (W. R. Stinebring and P. J. Chappie kiadása), Plenum Publishing Corp., 55—60. old. (1978) ]. Szabályozott pórusméretű üveggyöngyökön történő adszorpció útján való tisztítással a nyers sejtkivonatokból 50%-os hozammal tudtak nyerni egy körülbelül 106 egység/mg specifikus aktivitású ß-interferont [A. Billiau és munkatársai: „Human Fibroblast Interferon for Clinical Trials: Produkction, Patrial Purification and Characterization”, Antimicrobial Agents and Chemotherapy, 49— 55. old. (1979)]. Cink-kelátos affinitás-kromatográfiával további tisztítást tudtak végezni és így egy körülbelül 109 egység/mg specifikus aktivitású terméket kaptak körülbelül 100%-os hozammal [A. Billiau és munkatársai: „Production, Purification and Properties of Human Fibroblast Interferon", Abstracts, Conference on Regulatory Functions of Interferons, N. Y. Acad. Sei., 29. sz. (1979. október 23—26.)]. A ß-interferon ilyen magas specifikus aktivitása folytán a gyakorlati alkalmazás céljaira csak kis mennyiségekre van szükség, fgy például 100 g tiszta ß-interferonból 3 millió és 30 millió közötti adag lenne előállítható. A molekuláris biológia újabb haladása lehetővé tette specifikus nem-bakteriális eukariotikus fehérjék DNS-kódolásának baktériumsejtekbe való bevezetését. Általában a nem kémiai szintézissel előállított DNS esetében az ilyen rekombináns DNS molekulák felépítése a következő lépéseket foglalja magába: 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
