193507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferonszerű polipeptidek előállítására

193507 két alakít ki, vő.: R. Wang és munkatársai, Biochim. Biophis. Acta, sajtó alatt), majd ala­csony DNS-koncentrációnál ismét kapcsol­tuk. Az eredeti G-pPLa-HFIF-67-12 két XorlI helyet tartalmazott: az egyik hely inaktivál­ja a kanamicin-gént, a másik pedig a plazmid­­ból eltávolítandó Hindi fragmensben van. Az XorlI enzimmel történő kezelési és újra­­kapcsolási lépésnek az a célja, hogy kiküszö­böljük a Hindi enzim által nem hasított ere­deti DNS-molekulákat. Az ilyen molekulák­ban két XorlI hely van és a kapcsolás során' alkalmazott körülmények között a két frag­­mens újbóli egyesülése igen valószínűtlen. Transzformánsokat CóOOnTm^ (A,)-ban kap­tunk, ezeket kanamicinre szelektáltuk és reszt­­rikciós analízis útján szűrővizsgálatnak ve­tettük alá őket egyetlen Pvul helyet tartalma­zó transzformánsok kiszűrésére. A kiónok további analízisét Hindi enzimmel való ke­zeléssel végezték. Egy olyan kiónt találtunk, amelyből hiányzott a legkisebb Hindi frag­­mens, de egyébként azonos volt a G-pPLa­­-HFIF-67-12 plazmiddal, ezt G-pPLa-HFIF­­-67-12A19-nek neveztük el. Az e plazmid fel­építése során alkalmazott lépéseket vázlato­san a 9. ábra szemlélteti. E plazmid részlete­sebb térképe a 12. ábrán látható. A plazmid méretét (körülbelül 4050 bázis-pár) az őt al­kotó fragmensek méretének összegezése út­ján becsültük meg; a fragmensek méretét vi­szont az agaróz-gélen végzett elektroforézis során mutatottt viszonylagos motilitásuk alap­ján becsültük. Ezután az E. coli K12AHI és M5219 törzseket transzformáltuk a fentiek­ben jellemzett G-pPLa-HFIF-67-12A19 plaz­middal. 4. A G-pPLc-HFIF-67-8 plazmid felépítése A G-pPLc24 plazmid egy másik lehetősé­get nyújt HuIFN-ß szekvenciáknak oly mó­don történő’beiktatására, hogy ezzel egy má­sik fúziós polipeptid legyen szintetizálható. A G-pPLa-HFIF-67-1 plazmidból származó BglII fragmensnek a G-pPLc24 plazmid BamHI helyére történő beiktatása egy foly­tonos leolvasó-fázist eredményez, amely az MS2 replikáz-génből származó 98 aminosav­­-maradékra kódol [W. Fiers és munkatársai: „Complete Nucleotide Sequence of Bacterio­phage MS2 RNA: Primary and Secondary Structure of the Replicase Gene", Nature, 260, 500—507 (1976)] és amelyhez a BglII hely és a HuIFN-ß szignál-szekvenciájának kezdő AUG csoportja között helyet foglaló, 27 aminosav-máradékra kódoló szekvencia csatlakozik és ezt a HuIFN-ß szignál-peptid és az érett HuIFN-ß kódoló szekvenciája kö­veti: 47 98 UUG GAU.CUU.CAG.UUU.CGG.AGG.CAA. Trp - Asp - Leu - Gin - Phe - Arg - Arg - Gin -CCU.UUC.GAA.GCC.UUU.GCU.CUG.GCA. Pro - Phe - Glu - Ala - Phe - Ala - Leu - Ala -CAA.CAG.GUA.GUA.GGC.GÀC.ACU.GUU. Gln-Gln - Val - Val - Gly - Asp - Thr - Val -CGU.GUU.GUC.AAC.AUG- (HuIFN-ß szig- Arg - Val - Val - Asn - Met nál-peptidre kódoló szekvencia)-AUG-(érett kódoló szekvencia). A bekeretezett szám az MS2 repiikáz •gén­­-fehérjében levő aminosav-maradékok szá­mát mutatja (R. Devos és munkatársai fent idézett munkája: W. Fiers és munkatársai idézett munkája). Ezért ez a szerkezet ké­pes lehet egy olyan kapcsolt polipeptid expri­­málására, amely az MS2 repiikáz egy részé­ből, a 27 aminosavon keresztül ezzel össze­kötött HuIFN-ß szignál-peptidből és az utób­bival összekötött érett HuIFN-ß-bol áll. A G-pPLa-HFIF-67-1 DNS-t BgHI emész­tő enzimmel, kezeltük,majd kapcsoltuk a BamHI enzimmel hasított G-pPLc24 DNS-sel. A kapcsolási elegyet újból hasítottuk BamHI­­-vel.hogy kiküszöböljük a reagálatlan pPLc24 molekulákat,majd CéoOr^mJ (Á)-ba transzfor­máltuk, karbenicilinnel szembeni rezisztencia alapján szelektálva. A transzformánsokat HincII-vel való resztrikció útján analazáltuk. A pPLc24 resztrikció-helyeinek ismert hely­zete alapján várható, hogy a BglII-IFN-ß frag­mensnek a I£ irányában orientait értelmű be­iktatása egy körülbelül 650 bázis-párból ál­ló extra Hindi fragmenst hozzon létre. Egy e konfigurációt mutató reprezentatív kiónt pPLc-HFIF-67-8 megjelöléssel láttuk el. Az e plazmid felépítése során alkalmazott lépé­seket vázlatosan a 10 ábra mutatja. E plaz­mid részletesebb térképe a 13. ábrán látha­tó. A plazmid méretét (körülbelül 3850 bázis­­-pár) az őt alkotó fragmensek méretének ösz­­szegzése alapján becsültük, míg a fragmen­sek méretét agaróz-gélen végzett elektrofo­rézis során mutatott mobilitásuk alapján ál­lapítottuk meg. E. coli K12AHI és M5219 tör­zseket transzformáltunk a fenti módon jel­lemzett G-pPLc-HFIF-67-8 plazmiddal. 5. A G-pPLa-HFlF-67-12A279T plazmid felépítése A pKT279 plazmidot (K. Talmadge Euka­ryotic Signal Sequence Transports Jusulin Antigen in E. coli, Proc. Natl. Acad. Sei USA, 77, 3369—73 helyen ismertetett módon pBR322- ből előállítva; a pKT279 plazmid a pBR322 plazmid oly származéka, amelyben a ß-lak­­tamáz génjének egy része deléció folytán hi­ányzik és egy PstI hely van benne a ß-lakta­­máz 2. aminosavánál kialakítva) PstI emész­­tő-enzimmel kezeltük, majd a 3’-terminális extenziót eltávolítottuk és a fragmenst tom­pavégűvé alakítottuk E. coli DNS-polimeráz I enzimmel való kezelés útján (Klenov-frag­­mens) dezoxinukleozid-trifoszfátok jelenlé­tében. A pKT279 plazmid Pstl-linearizált és 3’-tompavégű DNS-fragmensét azután EcoRI emésztő-enzimmel kezeltük, hogy így egy oylan fragmenst állítsunk elő, amely többek között a ß-laktamäz szignál szekvenciájára 48 25 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents