193506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán alapú velurbőr utánzatok előállítására matricás eljárással
-metánnal térhálósíthatók. Az előpolimer mint egy 0—40 t% oldószert tartalmazhat; az oldószertartalmú polimer jobban terül. Ha az ilyen előpolimerrel készített bevonatot 100°C fölé, előnyösen 140°C fölé melegítjük, a blokkoló hatás néhány percen belül megszűnik, és a bevonat kikeményedik. 2. NCO-előpolimerekből és valamilyen alkálifém-halogenid aromás . poliaminokkal képzett komplexéből (például a 3 755 261. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt 4,4’-diamino-difenil-metán. NaCl komplexből) álló keverékek. Mintegy 120°C-on a komplex nátrium-kloridra és szabad aminra bomlik, és a felszabadult amin az NCO-előpolimer ízocianátcsoportjaival reakcióba lép. Ezek a rendszerek is tartalmazhatnak — a viszkozitás beállítása céljából — bizonyos mennyiségű oldószert. A találmány szerinti eljárásban az 1. pont alatt említett bevonópasztákat részesítjük előnyben. Különösen alkalmasnak az olyan kétkomponenses, hőre keményedő rendszereket találtuk, amelyek az alábbi lényeges komponenseket tartalmazzák: A) átlagban 2—4, előnyösen 2 vagy 3 ketoximmal blokkolt aromás NCO-csoportot tartalmazó, átlagban 1000—15 000, előnyösen 2000—8000 molekulatömegű előpolimerizátum, B) valamely (I) általános képletű térhálósító — az (I) általános képletben R1, R2, R3 és R4 függetlenül egymástól hidrogénatomot vagy 1—3 szénatomos alkilcsoportot jelent azzal a megkötéssel, hogy R' = R2 = R3 = R4 = hidrogénatom esetén a diamin legalább 75%-át a cisz, cisz-izomer képezi — valamint adott esetben C) pigmentek, töltőanyagok, hajtóanyagok és további, ismert adalékanyagok. A blokkolt NCO-csoportok és az NH2-csoportok ekvivalens aránya 1,35:1 és 0,95:1 közötti, előnyösen 1,25:1 és 1:1 közötti érték. Az A)-val jelzett NCO-előpolimerizátum készítéséhez előnyösen a 3 984 607. és a 4 035 213. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, valamint a 2 402 840. sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban, illetve a 2 557 387. sz. NSZK-beli közzétételi iratban részletesen leírt aromás poliizocianátok jöhetnek számításba. Előnyben részesítjük a 2,4’-, illetve 4,4’-diizocianato-diíenil-metánt, az izomer toluilén-diizocianátokat, különösen azonban a felsoroltak keverékeit. Alkalmazhatunk továbbá alifás vagy cikloalifás diizocianátokat, például hexametilén-diizocianátot, diciklohexil-metán-4,4’-diizocianátot és izoíoron-diizocianátot (IPDI) Az NCO-előpolimerizátumok előállításához másik reakciókomponensként szükséges hidroxilvegyületek 2—8, előnyösen 2 vagy 3 hidroxilcsoportot tartalmaznak, molekula-4 5 tömegük 500—10 000, előnyösen 1000—6000. Ezeket a polihidroxivegyületeket a fent megadott szabadalmi leírások szintén nagy részletességgel tárgyalják. Reakciópartnerenként előnyben részesítjük az átlagban 2 vagy 3 hidroxilcsoportot és adott esetben polietilén-oxid-egységeket tartalmazó propilén-oxid-étereket, továbbá a 2 vagy 3 terminális hidroxilcsoportot tartalmazó, 60°C alatti olvadáspontú, 1000—6000 átlag molekulatömegű hidroxi-poliésztereket. Különösen előnyösek az említett hidroxi-poliéterek és az adipinsavnak hexán-1,6-diollal és neopentil-glikollal alkotott, 1000—3000 átlag molekulatömegű hidroxi-poliésztereinek elegyei. Az NCO-előpolimerizátumok előállításához járulékosan adott esetben kismolekulájú, kb. 300 alatti móltömegű poliolokat is alkalmazhatunk. Ezek a vegyületek lánchoszszabbítóként ismertek, közülük a bután-1,4- -diolt, a bisz(2-hidroxi-etil)-metil-amint és a trimetilol-propánt előnyben részesítjük. Az NCO-előpolimerizátumokat ismert módon úgy állítjuk elő, hogy az említett polihidroxivegyületeket feleslegben alkalmazott aromás és/vagy (ciklo)alifás poliizocianátokkal, előnyösen diizocianátokkal mintegy 70— 110°C-on reagáltatjuk. Az NCO/OH arányt általában 1:1—6,0:1, előnyösen 1,7:1—2,5:1 értékre állítjuk be. Az NCO-előpolimerizátum reakciókészségét blokkoló anyagként például a hidroxil-amin és valamely keton, például aceton, metil-etil-keton, dietil-keton, ciklohexanon, acetofenon és benzofenon ketoximjai alkalmazhatók. Előnyös blokkoló a metil-etil-ketoxim (butanon-oxim). A blokkolt előpolimert úgy alakítjuk ki,' hogy az NCO-előpolimerizáturriot az ekvivalens mennyiségű ketoximmal emelt hőmérsékleten, például 70—100°C-on az összes NCO -csoport átalakulásáig reagáltatjuk. Kevésbé előnyöserT ugyan, de alkalmazhatunk egyéb általánosan használatos blokkoló komponenseket is járulékosan vagy önmagukban, például fenolt, kaprolaktámot vagy malonésztert. Felhasználhatunk részben blokkolt NCO-előpolim.erizátumot is, azaz olyant, amelyben nem az összes szabad NCO-csoport blokkolt, hanem csak mintegy 75%nyi, előnyösen azonban >90%-nyi. A blokkolt NCO-előpolimerizátumot az optimális feldolgozási viszkozitás (szobahőmérsékleten 5000—70 000 mPa-s) beállítása céljából kisebb mennyiségű szerves oldószerrel keverhetjük el. Tekintettel arra, hogy az NCO-csoportok blokkolt állapotban vannak, az oldószernek nem kell feltétlenül NCO-csoportokkal szemben közömbösnek lennie. Megfelelő oldószerek például izopropanol, etilén-glikol-monometil-, illetve -monometil-éter, valamint azok ecetsav-észterei, továbbá metil-etil-keton, ciklohexanon, butil-acetát és dimetil-formamid. A blokkolt előpolimerizátumot valamilyen B) jelű térhálósító komponenssel hozzuk ösz-6 193506 5 10 15 20 26 30 35 40 45 50 55 60 65
